Vörös lencsével és halványító zellerrel töltött uborka, paradicsom ágyon

Meghívás jött a Nosalty szerkesztőjétől, hogy legyek a hét gasztrobloggere valami nyár végi finomsággal, amire természetesen nem tudtam nemet mondani. (Ezúton is köszönöm a lehetőséget.)

Mivel az időjárás jelenleg igencsak megvisel bennünket (hiszen tombol a hőség), ezért egy hús nélküli, különleges töltelékű, könnyű zöldség mellett döntöttem. A paradicsom ágyon tálalt, vörös lencsével és halványító zellerrel töltött uborka, az idei nyár igazi slágere volt nálunk. Nagyon finom, pikánsan fűszerezett finomság, ami a kánikulai napok különleges csemegéje lehet. A recept itt olvasható...

Zöldségtál a sütőből/Ofengemüse

(Rezept unten auch auf Deutsch)
Nyár van és meleg. Ez ugyan nem újság, hiszen a nyárnak az a dolga, hogy meleg legyen. Ami viszont meglepö számomra, TS a höség hatására (?) átállt a könnyü, esti vacsorákra (persze, idönkét kerül hozzá egy kis szelet hús is...). Ettöl ugyan egyik szemem sír, a másik meg nevet, hiszen eddig esténként, fözés nélkül, valami hütöböl kikapott maradékkal is beérte. Most, hogy igazán el vagyunk látva mindenféle földi-kerti jóval a zöldségek és gyümölcsök terén, kénytelen vagyok összedobni egy-egy nem igazán látványos, de annál inkább ízletesebb, könnyü estebédet.
Ez a zöldségtál valóban szívemböl készült, hiszen a patiszon, ami belekerült, Erzsi barátnöm kiskörüi kertjéböl származik. Sajnos, ez a tökféleség nálunk nem igen ismert, ezért aztán dupla élvezettel kreáltam belöle ezt a kánikulai "fogravalót"...

Hozzávalók 2-3 személyre:
1 patiszon kb. 20 cm Ø
4-5 fej közepes fej hagyma
1/2 kg paradicsom (én aprószemü, tojás paradicsomot vettem)
provanszi fűszerkeverék
só
olivaolaj
125 ml száraz fehér bor
marék petrezselyen
A patiszont és hagymát meghámozom, a paradicsomot alaposan megmosom. Ha a patiszon annyira zsenge, hogy nincsenek magjai, ezzel nem kell bajlódni, egyszerüen kockákra vágom. Egyébként egy kanállal kikaparom.  A hagyma fejeket nyolcadolom és a hagymaleveleket szétszedegetem. A paradicsomot méretüktöl függöen, felezem, vagy negyedelem. Egy tüzálló tálba olíva olajat öntök, beleszórom a patiszon darabokat, a hagymát és a paradicsomot. Megszórom kevés tengeri sóval és ízlés szerint provánszi füszerkeverékkel, jól összekeverem öket. Kevés bort öntök alá, alufóliával lefedem és 200 fokon addig sütöm, míg a patiszon majdnem megpuhul (kb. 30 perc). Arra ügyelek, hogy ne száradjon ki. Szükség szerint még egy kis bort, vagy olíva olajat öntök alá. Sütés közben többször összekeverem. Ha majdnem kész, leveszem a fóliát és még 5 percig sütöm, hogy kissé megpiruljon. A végén petrezselyemmel megszórom. Csak magában, vagy hússzelettel, egyaránt nagyon finom.

Zutaten für 2-3 Personen:
1 Patisson ca 20 cm Ø
4-5 Zwiebeln
1/2 kg Eiertomaten
Olivenöl
Kräuter der Provence
125 ml Weißwein

Salz, Pfeffer

Petersilie

Den Patisson und Zwiebeln schälen, Tomate waschen. Patisson in Würfel schneiden, die Zwiebeln achteln, die Tomaten vierteln. Olivenöl in eine Auflaufform geben, das Gemüse darauf schichten. Salzen, pfeffern und mit Kräuter der Provence bestreuen. Mit dem Weißwein übergießen und mit Alufolie abdecken.
In den Ofen schieben und bei ca. 200° etwa 30 Min. überbacken, dabei gelegentlich umdrehen. Darauf achten, dass es genügend Saft zieht, andernfalls noch etwas Olivenöl oder Weißwein drüber geben, damit nichts anbrennt oder austrocknet. 5 Minuten vor Ende der Garzeit die Alufolie entfernen und das Gemüse noch ca 5 Minuten im Ofen braten. Petersilie bestreuen
Zart im Ofen gedämpftes Gemüse ist fettarm und Schonkost. Für dieses Vitalrezept wird das Gemüse sanft im Backrohr gedämpft. Dazu wird das Gemüse in einer Auflaufform mit wenig Wasser und mit Alufolie zugedeckt im Ofen bei nicht zu hoher Temperatur gegart.

Gazpacho

Igazi nyári leves a kánikula idejére ez a spanyol konyha egyik klasszikusa. A napok óta tartó höség engem is, mint mindekit, teljesen lelassít,  nem sok kreativitásra sarkall. Étvágyam nem sok (na ez nem nagy baj!), inkább a hideg ételek, saláták után vágyakozom. A hét elején a gazpacho mellett döntöttem, ami valóban jó választás volt... Még a tüzhelyet sem kellett bekapcsolnom hozzá. Két napig csak ezt ettük, olyan jó hüsítö volt.

Hozzávalók 4 személyre:
13 dkg fehérkenyér (legjobb 1-2 napos)
1-2 gerezd fokhagyma
3 ek vörösborecet
5 ek olivaolaj
1 zöld paprika
1 piros paprika
1/2 uborka
75 dkg paszírozott paradicsom
tabasco
bazsalikom
1 tk chilipor
cukor, só, bors
A kenyeret kis kockákra vágom, a hagymát és fokhagymát meghámozom és finomra darabolom, majd ezeket az ecettel és 4 ek olajjal összekeverem. 5 percre a hütöbe teszem.
Mindkét paprikát kicsumázom, nagyobb darabokra szeletelem. A meghámozott uborkát hosszában kettévágom, a magokat eltávolítom és az uborkából kb 5 cm-t nagyon kicsi kockákra, a maradékot nagyobb darabokra vágom. A paprikát, a nagyobb uborkakockákat, a kenyér keveréket, a paszírozott paradicsomot és  kb 400 ml jéghideg vízzet botmixer (turmixgép is jó) segítségével finom péppé keverem. Cukorral, sóval, borssal és tabascoval pikánsra ízesítem.
Csészékbe tálalom, a maradék olivaolajjal (1 ek) meglocsolom, az apró uborkakockákkal és bazsalikomlevéllel tálalom, de elötte még chilivel is megszórom.

Gyömbéres-paradicsomos káposzta

A paradicsomos káposzta, mondhatom, gyerekkorom egyik rémülete volt. Ma sem tudom miért, valahogy a paradicsomos krumplifőzelékkel egyetemben ki nem állhattam. Valószínüleg a paradicsom savanykás íze volt, ami nem passzolt. Szegény nagyikám pedig igazán mindent megtett, hogy pár kanállal belém imádkozzon... Valahogy nem ment... Aztán ahogy változtak az idők, és teltek az évek,  egyre többször eszembe jutott és egyszer csak hozzáfogtam... Ízlett...  aztán ez is bekerült a családi receptkönyvbe, ami egy-egy nehezebb étkezés után igazi felüdülés. Igyekszem minden alkalommal valami más fűszerrel megbolondítani, amitől nagyban eltér az ismert menzai rokonától. Az itteni recept egy enyhén csípős-édes variáció, amit nagyon szeretek.

Hozzávalók:

1 közepes fej édeskáposzta

1/2 l paradicsomlé

1 fej vörös hagyma

darabka friss gyömbér

1 TK currypor

1 TK őrölt római kömény

nyírfacukor

só,

bors,

napraforgóolaj

A káposztát negyedelem, kivágom a torzsáját és vékony csíkokra szeletelem, esetleg legyalulom. Lesózom, 1/2 óráig állni hagyom, hogy levet engedjen. Közben a vörös hagymát megtisztítom  és vékonyan felkarikázom. Kevés olajon megfonnyasztom, hozzáadom az apróra vágott gyömbért, megszórom a római köménnyel és curryporral. Többször megkeverem miközben pirul. Felöntöm a paradicsomlével, sózom, borsózom és tetszés szerint édesítem. Addig főzöm, míg kissé sűrűbb lesz. Ekkor hozzáadom a levétől kinyomkodott káposztát, összekeverem és fedő alatt nem egészen puhára párolom. Ha túl sok a leve,  fedő nélkül rövid ideig még főzöm. Szükség szerint édesítem.

Peperonata leves/Peperonata-Suppe

(Rezept unten auch auf Deutsch) 

A peperonata az olasz konyha egyik igen népszerü, kedvelt étele, ami eredetileg a paprika, paradicsom és hagyma együtteséböl áll. Talán kissé hasonlit a mi lecsónkhoz, csak nincs benne semmiféle hús és nem csipös. Tálalható melegen, például polenta mellé, de hidegen, elöételként vagy hideg sülthöz illetve szárnyashoz is szívesen fogyasztják. Ez a leves ennek a továbbvitt változata, kissé "gourmet"-sítva... , jelenleg az egyik kedvencünk.
Hozzávalók 4 személyre:
4 piros színü paprika
2 paradicsom
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
3 ek olivaolaj
70 ml Martini bianco
1 l zöldséglé
2 nagyon vékony fehér kenyérszelet (én rozsbagette szeleteket vágtam)
30 g feta sajt
2 ek nagyszemü kapribogyó
só, bors
A megmosott, felezett, ereitöl-, magjaitól megszabadított paprikákat nagyobb darabokra vágom. A paradicsomot megmosom és negyedelem. A hagymát, fokhagymát és répát megtisztítom, finom csikokra szeletelem, majd 3 ek olajon 5 percen át üvegesre pirítom. Hozzáadom a paprikát és további 5 perc után a paradicsomot is. Felöntöm a zöldséglével és a Martinival, lefedem és közepes lángon kb. 20 percig fözöm.
A levest egy botmixerrel pürésítem és egy sürü szitán, vagy szürön átpaszírozom. Sóval, borssal ízesítem.
Röviddel a tálalás elött a kenyérszeleteket toastsütöben megpirítom (ha fehér kenyérszeletem van, akkor hosszúkás csikokra vágom elötte). A feta sajtot rámorzsolom a kenyérre, a kapribogyókkal kirakom és ezt kínálom a leveshez.  Hidegen, melegen egyaránt fenséges!

***

Zutaten für 4 Personen:
4 rote Paprika
2 Tomaten
1 Schalotte
2 Knoblauchzehen
1/2 Karotte
3 EL Olivenöl
70 ml Martini bianco
1 l Gemüsesuppe
2 sehr dünne Weißbrotscheiben
30 g Feta
2 EL Kapernbeeren
Salz, Pfeffer
Paprika waschen, halbieren, Stiel, Kerne und weiße Innenwände entfernen und das Fruchtfleisch grob würfeln. Die Paradeiser waschen und vierteln. Schalotte, Knoblauch und Karotte schälen und in feine Streifen schneiden.
3 EL Olivenöl in einem Topf erwärmen. Schalotte, Knoblauch und Karotte 5 Minuten darin farblos anschwitzen, Paprika dazugeben und nach weiteren 5 Minuten Paradeiser zufügen. Gemüse mit Martini ablöschen, zum Kochen bringen, mit der Gemüsesuppe aufgießen, abdecken und bei mittlerer Temperatur ca. 20 Minuten köcheln lassen.
Suppe mit einem Stabmixer pürieren und durch ein feines Sieb streichen. Mit Salz und Pfeffer abschmecken.
Kurz vor dem Servieren aus jeder Brotscheibe zwei längliche Streifen schneiden. Die Brotscheiben toasten, mit zerbröseltem Feta und Kapernbeeren belegen.
Die Suppe in Schalen anrichten, und mit den Brotscheiben servieren.

Zöldparadicsom-lekvár/Grüne Tomaten-Marmelade

(Rezept unten auch auf Deutsch)
Hát ez a lekvár színére nézve ugyan nagyban eltér a megszokott-tól, de állítom, írtó finom. A család elöször igencsak húzódozott töle, hogy mi ez, meg milyen a színe, de az elsö kóstolás után rögtön rákattantak.

Mint minden évben, az idén is, (így nyárutó derekán) rengeteg zöldparadicsom marad azon a pár tövön, amit a teraszon nevelek. Sajna, nincs már a napnak ereje, hogy beérlelje a szemeket. Eddig mindig savanyúságként landoltak az üvegekben, de idén valami mást szerettem volna velük kezdeni. Így jött az ötlet a lekvárhoz, amit jó ismerösöm rendszeresen készít, ám most én leptem meg vele a baráti kört.

Hozzávalók:

1 kg zöldparadicsom

1/2 kg cukor

2-3 szekfüszeg

1-2 citrom

csipet só

1 darab fahéj

A megmosott paradicsomokat viszonylag apróra összevágom, majd a cukorral és a sóval alaposan összekeverem. Néhány órára hüvösebb helyen állni hagyom, miközben idönként keverek rajta egyet. Ezután egy nagyobb fazékban, gyenge tüzön, gyakran kevergetve, sürüre fözöm (kb. 2-2,5 óra). Az utolsó negyedórában adom hozzá a citrom lereszelt héját, levét, a szekfüszeget és a fahéjat. Üvegekbe adagolom és szárazdunsztba teszem. Aztán lehet a barátokkal találgattatni, milyen gyümölcsöt kóstoltak. Senki nem jön rá...

1 kg grüne Tomaten

1/2 kg Zucker

2-3 Nelken

1 Zitrone

eine Prise Salz

1 Stange Zimt (nach Belieben)

Zubereitung:
Die grünen Tomaten relativ klein schneiden, mit Zucker und Salz vermischen. Dann abdecken, einige Stunden kühl stellen und ziehen lassen.
Anschließend in einen Topf geben und so lange kochen, bis man die gewünschte Konsistenz hat. Eine Viertelstunde vor dem Fertigwerden Zitronensaft (evtl. auch etwas abgeriebener Schale), Zimt und Nelken dazugeben. Marmelade vom Herd nehmen und sofort in heiß ausgekochte Einmachgläser füllen. Kühl und trocken lagern. Nun alle mal raten lassen, was es für ein "Obst" ist. Kommt niemand drauf, es schmeckt klasse.

Strozzapreti kertész módra/Strozzapreti nach Gärtnerart

Könnyü nyári vacsora (ebéd)

Hozzávalók 4 személyre:

25 dkg Strozzapreti (csavart apró tészta)

1 cukkini

1 piros+1 sárgapaprika

2 paradicsom

1/2 fej hagyma

1-2 gerezd fokhagyma

bazsalikom

olivaolaj

reszelt parmezán

só, bors

A finomra vágott fokhagymát, hagymát olivaolajon egy serpenyöben megpirítom, majd hozzáadom a kockákra vágott cukkinit, paprikákat és végül a paradicsomot is, sózom, borsózom. Kb. 20 percig gyenge lángon párolom. Közben a Strozzapreti tésztát sós vízben "al dente" megfözöm, majd a zöldségszósszal összekeverem. Bazsalikomlevéllel díszítem és reszelt parmezánnal tálalom.

Zutaten für 4 Personen:

250 g Strozzapreti-Nudeln

1 rote+1 gelbe Paprika

1 Zucchini

2 Tomaten

1/2 Zwiebel

1-2 gehackte Knoblauchzehe

Basilikum

Parmesankäse

Olivenöl

Salz, Pfeffer

In einer Pfanne fein gehackten Knoblauch, Zwiebel in Olivenöl anbraten, die gewürfelten Zucchini, Paprika und zum Schluss die Tomaten zugeben, mit Salz und Pfeffer abschmecken.

ca. 20 Minuten bei kleiner Flamme anbraten lassen. Schließlich werden die "al dente" gekochte Strozzapreti unter die Gemüsesoße gemischt, mit Basilikumblättern garniert und mit geriebenem Parmesankäse serviert.

Sajttal töltött sült paradicsom

Mint minden évben idén tavasszal is nagy bátran paradicsompalántákat ültettem a teraszunk ládájába. Kissé szkeptikus párom ugyan igyekezett lebeszélni róla, hiszen általában mindig akkorra értek be, mikor nyaralni voltunk. Éppen ki volt a locsolással megbízva, szedte, vagy hagyta a tövön. Mi nem sokat láttunk belőle. Az idei nagy esőzések és melegek viszont valahogy rettentő gyors növekedésre serkentették őket és már a napokban egy részük gyönyörű, piros termésekké értek. Így jött az ötlet egy vacsorához, sajttal megtölteni őket, amihez az ihletet Tiger egy receptje adta..Hozzávalók 2-3 személyre:
5-6 nagyobb paradicsom
150 g lágy sajt (én Rosso Affineur-t használtam, de lehet bármiféle camembert is)
2 gerezd fokhagyma
2-3 szelet toast kenyér, kockákra vágva
só, bors
egy marék bazsalikom
A paradicsomok tetejét levágom, a belsejüket kikanalazom. Üregükkel lefelé lecsepegtetem, a kikanalazott belsejüket a bazsalikommal, fokhagymával, a 2/3 sajttal, és kenyérkockákkal pépesre aprítom, sózom, borsózom. Beletöltöm a paradicsomokba, és a tetejükre egy-egy szeletkét teszek a megmaradt sajtból. Egy tűzálló tálat vékonyan kikenek olívaolajjal, ebbe helyezem a töltött paradicsomokat és 15-20 perc alatt, 190 fokon készre sütöm. Baguette-et kínálok hozzá.

Pikáns zöldbableves/Pikante Bohnensuppe

Ez a leves nem az a leves... Gyerekkorom óta a zöldbablevest mindig a hagyományos tejfölös, pirospaprikás formájában ettem. Hát ennek a mostaninak, valami egész más ízvilága van, egyszerüen nagyszerü. A recept szerint wokban kell fözni, ami szintén szokatlan egy leves esetében. Ketten ültünk az asztalhoz. Az étkezés végén meglepödve néztük az üres edényt...

Hozzávalók 4 személyre:
600 g zöldbab (a zöldszínü)
1 csomag bazsalikom
2 ek földimogyoró olaj
100 g baconszalonna
150 g paradicsom hámozva, kockára vágva
3 ek szójaszósz
800 ml zöldséglé
2 gerezd fokhagyma
só, bors
örölt római kömény

A zöldbabot megmosva, megpucolva nagyobb darabokra vágom. A bazsalikomot leöblítem és csíkokra aprítom. Az olajat a wokban felforrósítom és az darabokra szeletelt bacon szalonnát megpirítom benne. A zöldbabot, bazsalikomot és a paradocsom kockákat kozzáadom. Alaposan összekeverem és az egészet szójaszósszal ízesítem. Kb. 4 perc múlva ráöntöm a zöldséglevet. A fokhagymagerezdeket megpucolom és összezúzva hozzáadom. Az egészet gyenge tüzön 15 percig fözöm. Tálalás elött sózom, borsózom és római köménnyel teszem pikánssá.

Zutaten für 4 Personen:
600 g grüne Bohnen
1 Bund Basilikum
2 EL Erdnussöl
100 g Baconbits
150 g Tomatenstücke
3 EL Sojasauce
800 ml Gemüsebrühe
2 Knoblauchzehen
Salz, Pfeffer
Kreuzkümmelpulver

Bohnen waschen, putzen und halbieren. Das Basilikum waschen und in Streifen schneiden. Öl im Wok erhitzen und den Bacon darin auslassen. Bohnen, Basilikum un Tomatenstücke dazugeben. Alles mit Sojasauce abschmecken. Nach ca. 4 Minuten Gemüsebrühe angießen. Knoblauchzehen schälen und dazupressen. Das Ganze bei milder Hitze ca. 15 Minuten köcheln lassen. Vor dem Servieren mit Salz, Pfeffer und Kreuzkümmelpulver abschmecken.

Csöben sült tésztafészkek

Ez a szombat kicsit eltért a megszokottól, mert annyi elintézni valóm volt, hogy a fözésre most a szokottnál is kevesebb idöm maradt (leves kimarad). Valami gyors, könnyü (mondaná Max), de mégis különleges kellene. Egy kis vicek-vacak reklám füzetecskében, ami már majdnem a szemétbe landolt, láttam meg ezt a jópfa tésztaféleséget. Hát olyan finom lett, hogy hüüüüüü......ha. Viszonylag hamar elkészültem vele, jó ettünk, aztán rohantam, hogy el ne késsem az Ágival való találkámat, amit már nagyon vártam. Kicsit sétáltunk a gyönyörüen kivilágított Graben-en, és egy kellemes kávézás mellett a Café Griendsteidl-ben olyan jót diskuráltunk, mi blogosok, mintha már évek óta ismertük volna egymást. (Gondolom, erröl a hétvégi kirándulásáról majd részletesen beszámol a blogjában.)

Szóval, a recept 4 személyre,

hozzávalók:

1 fej hagyma

2 fokhagymagerezd

1-1 piros és sárga kalifornia paprika

11,5 ek olivaolaj

500 g darált marhahús

1 ek paradicsompüré

150 ml vörösbor

400 g darabolt héjatlan paradicsom

250 g linguini tészta (vagy spagetti)

só, bors

frissen darált chili

2 ek összevágott szurokfü (oreganó)

1 ek összevágott bazsalikom

6-8 apró paradicsom

150 g mozzarella

A hagymát és a fokhagymát megtisztítom és finomra-, a paprikákat kockákra vágom. 4 evökanál olajon üvegesre párolom öket, a darált húst hozzáadom és rövid ideig pirítom. Belekeverem a paradicsompürét és a vörösborral felöntöm. A darabolt paradicsomot is hozzáteszem és fedö alatt közepes lángon kb 20 percig párolom. Közben a tésztát enyhén sós vízben al dente kifözöm, 3,5 ek olivaolajjal összekeverem és fészekszerüen feltekerem öket. Legjobb erre a húskiszedö villát használni.

A sütöt (grill funkciót használva) 200 fokra elömelegítem.

A darálthússzószt sózom, borsózom, chilivel füszerezem és az összevágott zöldfüszerekkel összekeverem, majd egy tüzálló formába belesimítom. A tésztafészkeket a szószra helyezem és mindegyik közepébe egy apró paradicsomot helyezek. A maradék olajjal meglocsolom, sózom, borsózom. A kockákra vágott mozzarellával megszórom és kb 12-14 percre betolom a sütöbe.

Velencei rizotto szárnyasmájjal

25 dkg gömbölyü szemü rizs (rizotto rizs)

50 dkg szárnyasmáj

15 dkg zöldborsó

1 fej vöröshagyma

5 dl paradicsom ivólé

10 dkg reszelt gouda sajt

3 ek vaj

só, bors, édesnemes pirospaparika, 1 csokor zsálya

A zöldborsót forrásban levö, sós vízben közepes höfokon megfözöm. Az apróra vágott hagymát 1 ek vajon üvegesre párolom és hozzáadom a megmosott rizst. Kb 1 percig pirítom, majd felöntöm a paradicsomlével. Sóval, borssal ízesítem és idönként megkeverve, kb 25 percig fözöm (szükség esetén vizet öntök hozzá). Hozzáadom a lecsöpögtetett zöldborsót, majd további 2-3 percig párolom.

Közben a maradék vajon megpirítom a szárnyasmájat. Sóval, borssal és frissen összevágott zsályával ízesítem.

A rizottóba belekeverem a reszelt sajtot. Tálra szedem és ráfektetem a májat.

Töltött paprika

Ha töltött paprika, akkor természetesen a magyar, sárga színű zöldpaprikából. Ez itt Ausztriában szinte ismeretlen. A már otthon is kapható, kerek formájú, zöld színű, vastag húsú, kaliforniai paprikát töltik meg darált hússal. Bár az utóbbi években egyre több helyen kapható már itt is a magyar paprika, a háziasszonyok inkább a régi, megszokott recept szerint készítik. Osztrák barátaink ámulnak és bámulnak, mikor eléjük teszem a hazai töltött paprikát, amit anyósom receptje szerint készítek és az íze teljesen más, mint amihez ők hozzászoktak. Persze, az egésznek a titka a mi hazai, sárga színű zöldpaprikánk. Aztán meg csak eszik, eszik és  eszik...

Hozzávalók:
8 közepes nagyságú zöldpaprika

1-1,5 l paradicsomlé

40 dkg darált hús (lehet vegyesen marha- és sertéshús, esetleg csirkehús)

8 dkg előfőzött rizs

1 nagyobb fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

2 kk pirospaprika

só, bors

2 szál zeller zöldje

3 ek olaj

1 ek liszt

 kristálycukor
Nem túl húsos paprikákat vásárolok, megmosom, kicsumázom őket, az ereket és magokat eltávolítom. A hagymát finomra vágom és 2 ek olajon megfonnyasztom, hűlni hagyom. A darált húshoz adom a hagymát, a rizst, a pirospaprikát, az áttört fokhagymát, ízlés szerint sót és borsot, alaposan összedolgozom, és a paprikákba töltöm (nem túl szorosan, mert főzés közben a rizs megdagad és szétrepedhetnek a paprikák). Vannak receptek, ahol 1 tojást is beledolgoznak a töltelékbe. Én nem teszek hozzá, mert a tapasztalatom szerint e nélkül sokkal lágyabb, puhább lesz a töltelék.

Ami kimarad, abból gombócokat formálok.

A paradicsomlét kevés sóval, a cukorral és a zeller-zölddel felforralom. Beleteszem a megtöltött paprikákat (gombócokat) és lassú tűzön, félig lefedve puhára főzöm (kb 30 perc). Ha megfőtt, szűrőkanállal kiemelem a paprikákat a paradicsomléből, a zellert kidobom. A lisztből rántást készítek a maradék 1 ek olajjal (vagy csak egyszerűen összekeverem egy kevés vízzel), belecsorgatom a paradicsomszószba és pár percig szelíden forralom. Ha szükséges utánaízesítem, visszateszem a mártásba a paprikákat és éppen csak összerottyantom.

Friss, fehér kenyérrel szeretjük (jól lehet tunkolni).

Bruschetta

3 évvel ezelőtti római utunk alkalmával ismerkedtem meg az "igazi" olasz bruschetta-val. Akkor előételként ettük a Piazza Navona közelében, egy kis étteremben ezt a híres-neves és előszeretettel fogyasztott pirítós, fokhagymás kenyerecskét. Bár többször próbálkoztam vele itthon, igazán soha nem sikerült azt az ízkombinációt elérnem, amilyen az volt. Azóta is nosztalgiával gondolok rá.

Eredetileg, ez a "szegény ember étele" Közép- és Dél-Olaszországból származik. Ezt a nagyon egyszerű, frissen pirított kenyeret még melegen fokhagymával és olívaolajjal bekenték és máris ehették. Gazdagabb formája a jelenleg ismertebb, amire összevágott paradicsomot és bazsalikomlevelet is tesznek.

Én így készítem:
Egy nagy tálban kis kockára vágott paradicsomot, kevés extraszűz olivaolajjal, kis sóval és kevés oreganóval összekeverek. Ciabatta, félig sült kenyeret veszek és magam sütöm készre a sütőben. Még melegen felszeletelem.
Egy gerezd fokhagymával bedörzsölöm a kenyérszeletek alsó felét. (A fokhagymát alig szabad érezni!)
Meglocsolom a kenyérszeleteket egy nagyon kevés olivaolajjal, ráteszem a paradicsomot (ez közben levet ereszt, de ez nem baj, még villával jobban össze is nyomkodom) és néhány friss bazsalikomlevelet. Ennyi.
Fontos, hogy maga a kenyér kicsit meleg legyen még mikor a paradicsom rákerül.
Sajnos, a tapasztalat mutatja, ha a kenyér már nem meleg, ha az olívaolaj minősége gyenge, ha a paradicsomnak (pl. az egész évben kapható üvegházi hollandinak) nincs íze, akkor felesleges az egésznek nekikezdeni.
Hiszen annyira egyszerű étel, annyira egyszerű alapanyagokból áll, ráadásul nyers, hogy csak a nyersanyagokból kaphatjuk meg azt a jellegzetes ízhatást, amitől oly népszerű hazájában.