Gombaszószos Spätzle, másnéven nokedli

Kissé ugyan eltér a sielők által jól ismert Käsespätzle rokonától, ám ez is nagy sikert arathat a tészta kedvelők körében.
Igazi egytálétel, ami szinte bármikor jólesik. Mindegy, hogy tél van, vagy nyár...
Nem kell hozzá nagy ördöngösség, hamar megvan és rettentő egyszerű. Egy jó adag friss salátával fejedelmi ebéd/vacsora válhat belőle.
Ha valaki még fokozni akaraja, a végén megszórhatja sült hagymakarikákkal. Garantáltan nem ront rajta :-D
Hozzávalók 3-4 személyre:
50 dkg barna csiperke
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 marék aprított petrezselyem
15 dkg karakteres ízű sajt (pl. hegyi sajt)
2 ek vaj
50 dkg előfőzött nokedli, illetve Spätzle, azaz Specli, ami a mi nokedlink sváb megfelelője, csak kissé vékonyabb és kissé hosszabb
2 dl tejszín
1 dl zöldségalaplé
só, bors, szerecsendió
A gombát megpucolom, negyedelem. (Ha nagyobbak a fejek, nyolcadolom.) A hagymát lehéjazom, felaprítom. A sajtot durvára lereszelem.
A vajat egy nagyobb serpenyőben felforrósítom, a hagymát üvegesre párolom benne, majd a gombát is hozzákeverem. Folyamatosan kevergetve megpirítom és meghintem a petrezselyem felével, hozzáadom a nokedlit (Spätzle-t). Felöntöm a tejszínnel és a zöldségalaplével, hagyom összeforrni.
Sóval, borssal, reszelt szerecsendióval ízesítem, rászórom a sajtot és alaposan elkeverem.
Tányérokra porciózom, megszórom a maradék petrezselyemmel és kínálom...
Friss zöldsalátával királyi étek!

Hamis vadas maradékból

Ez az a helyzet, mikor elfogy, vagy nagyon kevés lé marad a marhahúslevesből, illetve zöldség sincs már, de megmaradt egy  adag finom főtt marhahús. Ilyenkor, mint kamaszkoromban nagyanyámtól láttam, jöhet a hamis vadas, amit mindenki szeret, mert a hús ekkor már olyan puha, hogy szinte olvad a szájban. Mellé a mártás meg aztán a csuda... (legalábbis így emlékszem). Nekiálltam.
Sikerrel debütált, máskor is előveszem, ha helyzet lesz...
(Persze, könnyebb, ha marad zöldség is, akkor igazán hamar győzelemre jutunk.)
Hozzávalók (csak hozzávetőlegesen, mert a maradék hús arányában kéne a mártás, persze nem baj, ha túl sok lesz, mehet például egy kevenc  tésztára.
Ha maradt egy kis lé is a marhahúslevesből, külön siker, hiszen ha a mártáshoz való zöldséget ebben főzzük, az máris ízesebb lesz.):
10 dkg füstölt szalonna
2-3 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
kis darab zeller
1 fej vöröshagyma
1 ek cukor
1 tk mustár
2 dl száraz fehérbor
1 babérlevél
1/2 bio citrom lereszelt héja
2 dl tejföl
1 ek liszt
A répaféleségeket, zellert, vöröshagymát megpucolom. A répát a petrezselyemgyökérrel vékonyan felkarikázom, zellert kisebb darabokra vágom, vöröshagymát felaprítom.
A szalonnát felkockázom, egy fazékban kiolvasztom, majd egy szűrővel kiszedem, félrerakom (majd holnap a túrós tésztát megszórom vele ;-)
A forró zsírban megpirítom a répaféléket, zellert és a hagymát. Megszórom a cukorral és sűrűn kevergetve karamellizálom a zöldséget. Hozzákeverem a mustárt, citromhéjat és felöntöm a borral. Mikor a bor nagyjából elpárolgott, beledobom a babérlevelet és felöntöm annyi maradék levessel, hogy 2-3 ujjnyira éppen csak fedje a zöldségeket. (Ha nem maradt leves, vízzel is jó, de ekkor még sóval, borssal fűszerezni is kell.)
Fedő alatt, addig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak. (Amennyiben maradt főtt zöldség a levesből, nem kell főzni, csak átforralni.) A végefelé  hozzáteszem a levesből megmaradt, felszeletelt marhahúst, hogy átmelegedjen (ezt lehet később is, a kész mártásban felmelegíteni).
A húst egy tálra kiemelem, letakarva melegen tartom. A főzőlevet egy külön tálba átszűröm. A babérlevelet eldobom, a leszűrt zöldségeket kevéske lével pürésítem.
A tejfölbe belekeverem a lisztet és annyi főzőlevet, hogy egy habverővel simára keverhető legyen.
Egy újabb fazékban a pépesítet zöldséget a lisztes tejföllel jól összeforralom. Ha túl sűrű, további főzőlét adok hozzá. Szükség esetén sóval, mustárral, cukorral, cirtomlével ízesítem. (Egy pikánsan savanykás-édes íznek kell dominálnia.)
A szeletekre vágott húst a forró mártással és zsemle-, illetve szalvátagombóccal tálalom.