Kaspressknödel, az osztrák sajtos zsemlegombóc,- lepény

Rezept unten auch auf Deutsch

Ezt az igazi nyugat-ausztriai (Alpok vidéke) specialitást készítettem a napokban, amire már régóta fájt a fogam. Kirándulásaink alkalmával többször kóstoltuk, igaz többnyire levesbe tálalva. Ez a gombóc/lepény, ami nem is igazán gombóc, hiszen lapos, elsősorban szikkadt zsemléből és erős, karakteres sajtból áll. Adhatják levesbe betétként, vagy zsiradékban kisütve savanyú káposztával, friss salátával. Igaz rá a mondás, " Az egyszerű, nagyszerű".
Hozzávalók 4 személyre:
gombóc:
25 dkg szikkadt, másnapos zsemle
2,5-3dl tej
1 fej hagyma
2 marék aprított petrezselyem levél
6 ek vaj
1 tk friss kakukkfű levél
20 dkg karakteres, fűszeres, erős illatú sajt, kis kockákra vágva (pl. Bergkäse, Gouda, Bierkäse)
3 tojás
csipet szerecsendió
szükség szerint 1-2 ek zsemlemorzsa
saláta:
1/2 fej saláta
2 gerezd fokhagyma (tisztítva, összenyomkodva)
3 ek fehér balzsamecet (borecet)
1 tk mustár
1 tk kristálycukor
1,2 dl tejföl, vagy joghurt
4 ek olívaolaj
10 dkg húsos szalonna (összekockázva)
1 ek napraforgó olaj
só, bors
A zsemléket vékonyan felszeleteljük és leöntjük 2,5 dl langyos tejjel. Lefedjük és hagyjuk, hogy beszívja a tejet (kb 10 perc).
Közben a hagymát megpucoljuk és apróra összevágjuk. 2 ek vajat egy serpenyőben felforrósítunk, és a hagymát üvegesre pároljuk, a petrezselymet és a kakukkfüvet belekeverjük.
A tejjel megszívott zsemléket összekeverjük a hagymakeverékkel. A tojásokat és az összekockázott sajtot is beleadjuk. Sóval, borssal és szerecsendióval fűszerezzük. Ha túl vizes, zsemlemorzsát keverünk bele, illetve túl száraz, akkor további tejet adunk hozzá. 10 percig békén hagyjuk.
Addig a salátát megpucoljuk és a leveleket lecsipkedjük. A fokhagymát, ecetet, mustárt cukrot, sót és borst a tejföllel (joghurttal) és az olívaolajjal kézi mixer segítségével összeturmixoljuk. A szalonnát a napraforgó olajjal kisütjük, konyhai papírra szedjük.
A gombócmasszából nedves kézzel 12 kisebb gombócot formázunk és gyengéden lelapítjuk. a maradék 4 ek vajat felforrósítjuk és a "lepények" mindkét oldalát 3-3 perc alatt aranybarnára és ropogósra sütjük. A salátát az öntettel leöntjük, a kisült szalonnakockákat rászórjuk.
A lepénykéket a salátával, vagy langyos savanyú káposztával azon melegében kínáljuk.

***

Zutaten für 4 Personen:
Knödel:
250 g altbackene Semmeln
300 ml Milch
1 Zwiebel
2 Handvoll Petersilienblätter
6 EL Butter
1 TL Thymianblätter
200 g Bergkäse
3 Eier
1 Prise Muskat
evtl. 1-2 EL Semmelbrösel
Salat:
1/2 Kopfsalat
2 Knoblauchzehen
3 EL Condimento bianco
1 TL Senf
2 TL Kristallzucker
120 g Sauerrahm oder Joghurt
 4 EL Olivenöl
100 g Speckwürfel
1 EL Sonnenblumenöl
Salz, Pfeffer
Semmeln in dünne Scheiben schneiden und in eine Schüssel geben. 250 ml Milch erhitzen, über die Semmeln gießen und die Schüssel mit einem Deckel oder mit Frischhaltefolie abdecken, damit die Semmeln gut durchfeuchten. 10 Minuten ziehen lassen.
Währenddessen die Zwiebel schälen und fein hacken. Petersilie fein hacken. 2 EL Butter in einer Pfanne erhitzen und die Zwiebel darin glasig anschwitzen. Petersilie und Thymian unterrühren. Käse in kleine Würfel schneiden.
Zwiebelmischung mit den Semmeln vermengen. Eier und Käse gut untermischen und mit Salz, Pfeffer und Muskat würzen. Sollte die Masse zu trocken sein, noch etwas Milch unterrühren. Ist sie zu feucht, Semmelbrösel unterrühren. 10 Minuten ziehen lassen.
Währenddessen den Salat putzen und die Blätter etwas kleiner zupfen. Knoblauch schälen und fein hacken. Knoblauch, Essig, Senf, Zucker, etwas Salz und Pfeffer, Rahm oder Joghurt und Olivenöl mit dem Pürierstab fein mixen. Speck in einer Pfanne in Sonnenblumenöl knusprig anbraten und auf Küchenpapier entfetten.
Aus der Knödelmasse mit angefeuchteten Händen 12 kleine Knödel formen und leicht flach drücken. Restliche Butter (4 EL) in zwei Pfannen erhitzen. Die Knödel darin bei kleiner bis mittlerer Hitze auf jeder Seite 3 Minuten goldbraun und knusprig braten. Salat mit der Sauce mischen.
Kaspressknödel mit Salat auf Tellern anrichten. Speckwürfel über den Salat streuen und servieren.

Altwiener almásrétes/Altwiener Apfelstrudel

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Az almás rétes gyakori vendég nálunk, föleg, ha kiadós leves elözi meg. Többnyire kész tésztából készítem, csak a töltelék a enyém. Most azonban hozzájutottam egy igazi osztrák Strudel recepthez, aminek a tésztája nem a nálunk megszokott pergamentszerü, töredezös, hanem kissé keményebb, ropogós állagú. Elsö harapásra talán szokatlan, de aki valaha is evett almás rétest Ausztriában, az tudja, hogy ezt nem szabad kihagyni. Érezhetö volt benne valami csipetnyi az un. altwiener hangulatból. Legalábbis az elsö szelet után, ezt véltük felfedezni...
Hozzávalók a tésztához:

20 dkg sima liszt

1/16 l langyos víz

2 ek napraforgó olaj

só

Hozzávalók a töltelékhez:

1/2 kg savanykás alma

1 ek porcukor

fahéj

pár csepp citrom

1 ek mazsola

1 ek vaj

3 ek zsemlemorzsa

3 ek tejföl

2 ek darált dió

2 ek olvasztott vaj

1 tojás

porcukor

A tésztához az összes hozzávalókból gyors mozdulatokkal síma, közép kemény tésztát gyúrok. Kerekre formázom, egy belisztezett tányérra teszem, olajjal kissé megkenem és átlátszó fóliával betakarom. 1/2 órára mehet a hütöbe pihenni.

A almákat meghámozom, kivágom a magházukat és vékony lapokra vágom. Porcukorral, fahéjjal, citrom levével és a mazsolával óvatosan összekeverem. A vajat egy serpenyöben felforrósítom és a morzsát megpirítom benne. Közben a tésztát egy kilisztezett konyharuhán kinyújtom és óvatosan, kézzel, vékonyra húzigálom. A széleit levágom.

A vékony tészta 2/3-ára rákenem a megpirított zsemlemorzsát, elosztom rajta az almát. Tejföllel megkenem és rászórom a diót. A konyharuha segítségével óvatosan feltekerem. A vajat a tojással felverem és a tésztát megkenem vele.

Egy sütöpapírral kibélelt tepsibe helyezem és 190 fokos sütöben kb. 30 percig sütöm. A kész Strudel-t porcukorral alaposan megszórom és langymelegen tálalom.

***

Zutaten für Strudelteig:

200 g glattes Mehl

1/16 lauwarmes Wasser

2 EL Sonnenblumenöl

Salz

Zutaten für die Fülle:

500 g säuerliche Äpfel

1 EL Staubzucker

Zimt

1 Spr. Zitronensaft

1 EL Sultanien

1 EL Butter

3 EL Semmelbrösel

3 EL Sauerrahm

2 EL gehackte Walnüsse

2 EL zerlassene Butter

1 Ei

Für den Strudelteig alle Zutaten rasch zu einem glatten, halbweichen Teig verkneten. Zu einer Kugel formen und auf einen bemehlten Teller legen.  Mit Öl bestereichen, mit einer Klarsichtfolie bedecken und ca. 30 Minuten rasten lassen. Danach Teig auf einem bemehlten Tuch ausrollen. Mit bemehlten Handrücken vorsichtig dünn ausziehen. Ränder ausschneiden. Äpfel schälen, entkernen und blättrig schneiden. Mit Staubzucker, Zimt, Zitronensaft und den Sultanien vermischen. Butter in einer Pfanne erhitzen, Brösel darin kurz anrösten. Brösel auf 2/3 des Strudelteiges auftragen und die Äpfel darüber verteilen. Mit Sauerrahm betraufeln und mit Walnüssen bestreuen. Danach den Strudel einrollen. Zerlassenen Butter mit Ei einmal aufmixen und den Strudel damit bestreichen.

Auf ein Backblech mit Backpapier setzen und im Rohr bei 190 Grad ca. 30 Minuten backen. Herausnehmen, mit Staubzucker bestreuen und aufschneiden.

Waldviertel-i máktorta/Waldviertler Mohn-Torte

Hát akkor légyen... a híres neves waldviertler-i édesség, amit egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia... Jelen esetben, a képen látható, Péter születésnapi tortája volt, gyertyák nélkül, mert annyi nem fért volna rá :-)) ...(Ez a recept a torta diétás variációja. Aki édesebben szereti, tehet hozzá több cukrot. )

Hozzávalók a tortához (18 szelet):

1 doboz joghurt (2 dl)

10 dkg mák, darált

1 alma

citromlé

16 dkg teljeskiörlésü liszt

1 csomag sütöpor

4 tojás

3 EK cukor

méz (folyékony édesítöszer)

Krém:

1/4 l tej

1/2 csomag vaniliapudingpor

6 lap étkezési zselatin

2 doboz joghurt (4 dl)

citromlé

méz (folyékony édesítöszer)

Valamint:

40 dkg málna

2 lap zselatin

Az almát meghámozom, durvára reszelem és a citromlével megöntözöm. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat a cukorral és a mézzel (vagy folyékony édesítöszerrel)  habossá verem. A mákot, almát és a joghurtot hozzákeverem. A tojáfehérjét kemény habbá verem, majd a sütöporral elkevert és átszitált liszttel óvatosan a mákos masszához keverem. Egy kikent tortaformába öntöm és 170 fokon kb. 45 percig sütöm.

A vaniliapudingport 4 EK hideg tejjel simára keverem és a maradék tejet felforralom. A felolvadt pudingport a forró tejhez adom, símára kavarom. A hideg vízben áztatott, majd kinyomkodott zselatinból 6 lapot belekeverek, majd a joghurtot, mézet  (vagy folyékony édesítöszert) és citromlét.

A málnát átpaszírozom, felmelegítem és a maradék 2 lap, beáztatott és kinyomkodott zselatint  is hozzáadom (ha túl savanyú, lehet egy kis porcukrot is belekeverni).

A kihült és 3 lapba vágott tortát elöször a pudingkrémmel megkenem, majd a málnás zselét is rácsorgatom és elsimítom. Egymásra fektetem öket, a maradék krémmet a tetején és az oldalán elosztom. Fondanttal (vagy citrommázzal) bevonom a tortát. Fogyasztás elött legalább 3 órára a hütöbe teszem.

Zutaten für 1 Torte (18 Stück):

1 Becher Joghurt

100 g Mohn, gemahlen

1 Apfel

Zitronensaft

160 g Vollkornmehl

1 Pkg. Backpulver

4 Eier

2 EL Zucker

Honig (flüssiger Süßstoff)

Creme:

1/4 l Milch

1/2 Pkg. Vanillepuddingpulver

6 Blatt Gelatinpulver

2 Becher Joghurt

Honig (flüssiger Süßstoff)

Zitronensaft

400 g Himbeeren

2 Blatt Gelatine

Den Apfel grob reißen und mit Zitronensaft beträufeln. Dotter mit Zucker und Süßstoff (Honig) schaumig rühren. Mohn, Apfel und Joghurt untermengen. Eiklar zu Schnee schlagen und abwechselnd mit dem mit Backpulver versiebten Mehl unter die Mohn-Masse heben. 170 ° C ca. 45 Minuten backen.

Gelatineblätter in kaltem Wasser einweichen. Vanillepuddingpulver mit 4 EL kalter Milch glatt rühren und die restliche Milch erhitzen. Das gelöste Puddingpulver in der heißen Milch einkochen, 6 ausgedrückte Gelatineblätter unterziehen und anschließend Joghurt, Süßstoff (Honig) und Zitronensaft beifügen.

Himbeeren passieren, erhitzen und die restlichen 2 Gelatineblätter unterziehen.

Auf dem Tortenboden zuerst die Puddingcreme verstreichen, dann mit Himbeergelee übergießen und mit Fondant (oder Zitronenglasur) überzogen. Mindestens 3 Stunden im Kühlschrank fest werden lassen.

Harbach-i "mákos sátor"/Harbacher Mohnzelten

Hosszú idö után újra egy recept... és mindjárt egy híresség a Waldviertelböl. Most egy darabig azokkal a  finomságokkal igyekszem majd kisérletezgetni, amiket a harbachi-i 3 hetes kúrám alatt volt szerencsém megkóstolni. Sikerült néhány különösen ízlett étel receptjét megkapnom, amiket (remélem), apró módosítással  itthon is elkészíthetek. Jöjjön tehát a rossz fordításban "mákos sátor"-nak (Mohnzelten) nevezett sütemény.

Alsó-Ausztria e régiójának legfontosabb terménye a burgonya, amelyet legtöbbször ízletes gombócok, vagy a Mohnzelten, (egy krumplis tésztával készített mákos sütemény) formájában fogyasztanak. A mák szintén Waldviertel hagyományos terménye, amelyet 1900 körül még a londoni tözsdén is jegyeztek. Ebböl a párosításból lett ez az egyszerü, de nálam nagyon bejött tészta, amit itthon azonnal megsütöttem.

Hozzávalók 25 darabhoz:

tészta:

45 dkg burgonya

75 dkg síma liszt

37 dkg vaj

3 tojás

1/2 doboz tejföl

csipet só

töltelék:

15 dkg vaj

7,5 dkg méz

30 dkg darált mák

30 dkg porzukor

1 csomag vanilia cukor

rum

A tésztához a krumplit héjában megfözöm, megpucolom és krumplinyomón áttöröm. A többi hozzávalót hozzákeverem és összegyúrom.

A töltelék elkészítésekor a vajat a mézzel felmelegítem, hozzáadom a mákot, a por- és vaniliacukrot, valamint a rumot és röviden összeforralom.

A tésztát egyenlö részekre osztom (25 db), kissé meglapogatom, a közepébe teszek a töltelékböl, gombóccá formálom. A gombócokat egy sütöpapírral bélelt tepsibe teszem, lapossá nyomogatom, villával megszurkálom és 200 fokon 10 percig sütöm. Megfordítom és még 10 percig hagyom készre sülni. Egyenként, fóliába csomagolva sokáig friss marad. Kávéhoz, teához, de csak úgy magában is szenzációs!

Zutaten für 25 Stück:

Teig:

450 g Erdäpfel

750 g glattes Mehl

370 g Butter

3 Eier

1/2 Becher Sauerrahm

Salz

Fülle:

150 g Butter

75 g Honig

300 g Mohn

300 g Staubzucker

1 Pkg. Vanillezucker

Rum

Für den Teig Erdäpfel dämpfen und durch die Erdäpfelpresse drücken. Dann alle Zutaten zugeben und verkneten.

Für die fülle Butter und Honig erwärmen, Mohn, Staubzucker, vanillezucker und Rum zugeben, kurz aufkochen lassen.

Den Teig in 25 gleich große Stücke teilen und diese flach drücken (sie sollen ziemlich dünn sein), mit Fülle belegen und zu einem Knödel formen.

Knödel auf ein mit Backpapir belegtes Blech geben, flach drücken und bei 200 °C 10 Minuten backen, umdrehen und weitere 10 Minuten fertig backen.

Man kann die Mohnzelten ruhig ein Paar Tage vor dem Verzehr backen und in einer gut schließenden Dose aufbewahren oder verpacken jeden einzelnen Zelten in Frischhaltefolie. Die Mohnzelten werden dann mit jedem Tag besser weil sie schön "durchziehen".

3 hét gyógykúra az alsó-ausztriai Harbach-on

Ez a poszt most nem az evésröl-ivásról  szól (bár az is lesz benne), hanem egy jól sikerült gyógykúráról, amit itt Ausztriában, az osztrák Betegbiztosító tesz lehetövé azoknak, akik rászorulnak egy kis testi-lelki "helyrepofozásra".
Július közepétöl sikerült beutalót kapnom 3 hétre Ausztria egyik legismertebb iszapgyógyfürdöjébe, a harbach-i Egészség- és Rehabilitációs Centrumba. A hatalmas komplexum az azonos nevü falucska mellett, a Waldviertel régió festői szépségü dimbes-dombos vidékén, idillikus természeti környezetben található, távol a hektikus mindennapok stresszes világától. A legfontosabb kezelési alapanyaguk a helyi iszap, ami bizonyos átalakítás után kerül gyógyászati felhasználásra.A gyógycentrum elsösorban gerinc- és mozgásszervi betegségekben szenvedöknek nyújt gyógyulást.

Kilátás a balkonomról

Elözetes megbeszélés eredményeként kétágyas szobában helyeztek el, egyedül(!), így párom hétvégeken meglátogathatott és ö is élvezhette a kitünö konyhát, úszomedencét, szaunát stb... (természetesen ezt már saját zsebböl).

A teljes ellátás mellett, napi kezelések és orvosi vizsgálatok is járnak a betegnek, s mindezért igen szolíd árat számítanak fel önköltségként, hiszen a kezelések legnagyobb részét a betegbiztosító állja. (Megjegyzem, mindez idö alatt betegállomány jár...)

Fedett medence

Az érkezés utáni napon kaptam kézhez a 3 hetes, napi "programot", vagyis, hogy mikor, melyik kezelést, hol kapom. Percre pontosan illett megjelenni, késés esetén már nem foglalkoztak a beteggel. A terápiát igyekeznek úgy összeállítani, hogy a "keményebb" kezelések után több pihenési idö álljon a szegény páciens rendelkezésére. Én igyekeztem minden nap délelött és délután is 1-1 órát úszni, ami nagyon jót tett. Sokszor teljesen egyedül voltam a medencében! Sajnos az idö nem nagyon kedvezett, így a kinti nyitott medencét és napozóágyakat "csak" ritkán vehettem igénybe... :-(

Nyitott úszómedence napozóágyakkal

A személyzet (mindegy, hogy hol - éttermi, egészségügyi, takarítói stb) egyaránt a helyzet magaslatán állt. Készségesen segítettek a leglehetetlenebb kívánságoknál is.
A szobákat minden nap takarították, de úgy, hogy sehol egy folt a szönyegen, sehol egy piszok a falakon, sehol egy kis penész a fürdöben... Eszméletlen volt tényleg...
Az egész hasonlít inkább egy ***** -os wellnessholtelre, mint gyógykúra központra.

A másnapi vacsora?

A napi 3x-i étkezés volt a nap egyik csúcspontja. A reggeli ugyan a szokások büféböl állt, de még ez is olyan volt, mint a mesében. A környezö termelök szállítják a konyhára a BIO (!!!) alapanyagokat, amiböl aztán valami fenséges ebédeket és vacsorákat "dobnak össze" a szakácsok. Minden reggel a következö napra lehetett a 3 menüböl (diétás,- kímélö ételek ill. hagyományos) a saját ebédet és vacsorát összeállítani.





 Ízelítöül:

Ebéd                                                                        Vacsora
Menü 1                                                                    Menü1
Vital 1                                                                      Vital 1

Inyenc zöldségleves zellerrel                                   Inyenc zöldségleves zöld spárgával
(rengeteg bio zöldségböl fözték,                              (u.a. csak a zöld spárga lett a levesbetét)
leszürték és a tiszta lébe betétként
került a roppanósra fözött zeller)
             ***                                                                        ***
Pikáns kölesfelfújt                                                   Szezámos céklagombóc
spenótkrémen                                                         friss füszerszósszal és salátával
             ***                                                                        ***
gyümölcs

Menü 2                                                                 Menü 2
Vital 2                                                                    Vital 2

Inyenc zöldségleves zellerrel                                    Inyenc zöldségleves zöld spárgával
              ***                                                                               ***
Borjúbecsinált vegyes zöldséggel                             Harbach-i sonka alma-zellersalátával
hozzá teljesértékü gabona tészta                              joghurtdresszinggel és magos kiflivel
              ***                                                                               ***
Aludtejzselé málnával

Menü 3                                                                     Menü 3
Teljeskoszt

Waldvierteli kenyérleves                                          Borjúkrémleves
          ***                                                                        ***
Töpörtyüs gombóc                                                   Krumpligulyás kolbásszal
savanyúkáposztán                                                     hozzá grahamzsömle

Ezen kívül, aki akart, hetente 2-szer tarthatott un. méregtelenítö napot, ekkor csak párolt zöldség volt a tányéron. (Egyszer kipróbáltam...)

Az étterem

Szóval a konyhával sem volt baj...
Szabad idöben, (ami kevés volt, többnyire délután) lehetett nagyobb sétákat tenni a körbe-karikába vezetö túrista utakon, esetleg a környezö városokat látogatni, illetve szervezett elöadásokat hallgatni (pl Equadorról, a Galapagos szigetekröl, máskor a Waldviertel történéröl, valamint egy nagyon érdekes diavetítéssel egybekötött útibeszámoló Marokkóról). Volt aki esténkét (kúra ide, kúra oda) a közeli tánclokálokat látogatta (!). Este 10-re mindenkinek újra a szállásán kellett lennie, hiszen ekkor zárták a bejáratot. Igaz, éjszakai portás is volt, de ennek felébresztése, gondolom, nem járt jóponttal.

Sörfesztivál Weitrán

Gmünd fötere

A hétvégeken teljesen szabad a szombat délutánok és a vasárnapok voltak. Ilyenkor valami környezö városkát vettünk a lábunk alá. Jártunk Weitrán (itt kétszer is, Nicollal és Lacival, akik szintén meglátogattak), Gmündben és persze nagyokat kirándultunk (mikor éppen nem zuhogott egész nap).
Summa summarum, kipihenten, három kilót fogyva, derék,- és gerincfájdalmaktól mentesen, feldobva az egészséges élettöl (igyekszem itthon is folytatni...) kezdtem csütörtökön itthon a napi verklit újra...

Ebéd hátizsákból, gyalogosan, 130 km-en keresztül...

Ez esetben nem a fazekam tartalmáról írnék, hanem egy gyönyörü, 5 napos, gyalogosan megtett út rövid beszámólóját próbálnám "computerre vetni".

Ezen az öt napon ismét megtapasztalhattuk, milyen testet-lelket megújító hatása van a gyalogos zarándoklatnak. Ilyenkor belsö utat is járunk, megnyílik a szemünk olyan dolgokra, melyek mellett a hétköznapok során vakon elmegyünk. Átéljük, hogy még a legnehezebb pillanatokban sem vagyunk egyedül, Valaki a tenyerén hordoz bennünket. 



Így tehát barátainkkal az idén ismét végigjártuk a szokásos távot (most a Via Sacra útján) Máriacellig, amely immár hat évszázada Közép-Európa legkedveltebb búcsújáró helye. Nehéz szavakba önteni azt a rengeteg élményt, amit a gaaden-i Jakab templomtól indulva kb. 130 kilométeren át és a mariazelli Bazilikába való beérkezésünkkor átéltünk.



Heiligenkreuz



Már az elsö nap Gaaden környékén olyan csodás úton haladtunk Heiligenkreuz felé, amely feledtette velünk a majdnem 30 fokos höséget. A híres kegyhely, a világ legrégibb ciszterci kolostora, mely megalapítása óta folyamatosan müködik. Rövid pihenö után friss lendülettel indultunk tovább Mayerling irányába. (E helyhez egy szomorú esemény kötödik, itt találták holtan 1889. január 30-án Habsburg Rudolf trónörököst és Vetsera Máriát.)





Mayerling





Ezután kissé keményebb emelkedök következtek, melyek már 600 méteres magasságba vezettek. Kifejezetten meleg volt, hiszen részben a fáktól védtelen országúti szakaszon kaptattunk fel. Kisebb pihenövel, végül is jó idöben, délután 5 órakor érkeztünk meg Altenmarkt-ba, ahol elsö szállásunk, a Gasthof "Zur Dornaustube" volt.



Araburg romja



Zarándokhoz nem illö, pompás reggeli



Másnap kora reggel a böséges reggelink után már a Triseting-völgyében futó úton róttuk a kilométereket Kaumberg irányába. Kaumberg temetöje mellett elhaladva a település románkori templomához értünk, amely ajtaja nyitva volt, így belülről is megtekinthettük. Rövid pihenö és mécses gyújtás után indultunk tovább Araburg várának romjához. A 800 m-es csúcson levö vár középkori építmény. Igaz, nem túlságosan nagy, de még romjaiban is nagyon látványos. Innen Hainfeld felé vettük az irányt és itt történ az elsö eltérö. Elhülve vettük észre, hogy szállásunk felé (St. Veit an der Gölsen) nem fordultunk le idöben. Végül is többszöri telefonálgatás után a szállásadó értünk jött és autóval fuvarozott kvártélyunkhoz, a Gasthof Hollaus-hoz.

 



A harmadik nap hegyi úton indultunk tovább Lilienfeldbe. A hegyi út nagyon kemény, két hosszú kaptatóval kb. 4 óra alatt tehető meg. (Itt jegyzem meg, hogy az osztrák táblákon megadott menetidök nyúlcipös zarándokoknak  készültek, nem az amolyan átlagosoknak, akik közben meg-megállva tanulmányozzák a térképet, fényképeznek és a természetben gyönyörködnek. Általában jóval több idöre számítsunk, mint ami a táblán van!)





Bár meredek emlkedökön át vezet az út a hegyek tetejére, megéri a fáradságot felkapaszkodni. Soha sem a küszködés élménye marad meg az emlékezetünkben, hanem a gyönyörű virágos alpesi legelök s a csodás kilátás a hegytetöröl, a virágos hegyoldalak, a fenyvesek, amelyek néhol ritkásan, néhol egészen egybe függö erdöket alkotnak. 

Lilienfeldbe érkezésünkkor rettenetes fekete felhök gyülekeztek az égen, amelyek nem igértek semmi jót...  fohászunk azonban meghallgatásra talált, és teljesen szárazon érkeztünk Türnitz-be, harmadik szállásunk helyére. (Pension "Haus Karner") (Mint ismeretes, nincs rossz idő, csak rossz zarándok...)



Gyülekeznek a felhök



A negyedik nap csodálatosan tiszta reggelre ébredtünk. Reggeli után az irányt a Via Sacra egyik változatán, a gyönyörű Falkenschlucht-szurdokon keresztül terveztük. Sajnos ez dugába dölt, mivel egy korábbi vihar miatt lezárva találtuk. Így, a vele párhuzamos erdei úton haladtunk tovább,  majd a a müútra kiérve Ulreichsbergtöl Gscheid felé haladtunk "eröltetett menetben". Gscheid elött pár kilométerre a minket követö fellegek utolértek és kitörni készült az égi háború. Aztán valóban csoda történt. Egy korábban velünk szóba elegyedett helyi lakos, autójával utánunk jött és minket, "lányokat", a közeli "Alpengasthof Gruber"-ig vitt, így megintcsak szárazon maradtunk ( a fiúk kissé eláztak...)

Hubertus tó

Az utolsó nap nagyon korán keltünk, hogy idöben célunkhoz érjünk. Gscheid után egy országúti szakasz következett, ami aztán erdei útra ágazott, ahol éppen fakivágást végeztek.  Szerencsétlenségünkre az út mentén minden fát eltüntettek, beleértve az utat jelzöt is! Sikerült a rossz irányt választanunk, és feleslegesen tettünk meg  6 km-t, hegynek fel-le... Miután visszakecmeregtünk az elágazáshoz és a helyes irányt vettük, jó 1 1/2 órát vesztettünk. Így értünk a Hubertus tóhoz, ahol rajtunk és a kacsákon kívül teremtett lélek sem járt. Kiadós uzsonna után (a kacsák is jóllaktak!) indultunk tovább, még mit sem sejtve az elkövetkezendökröl. Ismét elnézve egy erdei utat, kénytelenek voltunk ezután egy talpnyuvasztó aszfalt úton haladni, végig, Máriacell-ig. Érdekesség, hogy a fötérre bevezetö utca neve Ungarnstraße, azaz Magyar utca.





Máriacell



 

Máriacell magávalragadó, hangulatos kis város. Bár a 12. századból való híres kegyszobra, amely egyszerre a Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya), a Magna Mater Austriae (Ausztria Édesanyja) és a Mater Gentium Slavorum (Szláv népek Anyja), az Anjou-király uralkodása idején már századok óta állt egy egykori bencés testvér cellájában – innen a név: Máriacell –, mégis csak a XIV. században épült meg a gyönyörű gótikus kegytemploma.

Sajnos, a többszöri rossz irányválasztások miatt a délutáni szentmiséröl lekéstünk, így ki-ki a templomban magában imádkozott, majd indulás elött néhány mécsest gyújtottunk szeretteinkért.

Sok idönk nem maradt, mert a keskeny nyomtávú máriacelli kisvasút (a legszebb alpesi vasútvonalak közé tartozik)  indulása Sankt Pölten felé vészesen közelgett. A csatlakozást Bécs felé itt szerencsésen elértük és végre, este 10 órára igencsak fáradtan, de lelkiekben megújulva, boldogan érkeztünk haza.

Öszi séta Weinviertel környékén

Ez az idöszak itt Ausztriában a Sturm, a szüretlen, erjedésnek indult szölölé ideje. Ekkor legalább egyszer illik a borkedvelöknek egy Heuriger-be (egyszerü borozó, ahol idei, új, kizárólag saját bort szolgálnak fel és az ételt a vendég egy különálló büféböl hozza, és ott külön fizeti ki) betérni és a jóféle itt kapható, saját készítésü hideg ételeket (töpörtyükrémes kenyér, köményes sertéssült stb.) egy-két (három) pohár Sturm-al leöblíteni. Érdekesség, hogy ehhez az "újborhoz" az osztrákok még jó étvágyat kívánnak, nem Prost-ot. Ez, a magyarul murci (?)-nak nevezett lé, viszonylag csak elég rövid ideig kapható. Mikor az erjedés megáll, a fiatal szüretlen bor neve Staubiger lesz, szürés után pedig Heuriger. A Heuriger-t, az aktuális évjárat borát, egyébként a hagyományok szerint csak november 11-ig (Márton napjáig) szabad így nevezni.

Így esett aztán, hogy az elmúlt hétvégén megejtett bécs környéki sétánkat mi is egy weinviertel-i Heurigerben fejeztük be, ahol a Sturm mellé hagymás zsíroskenyeret falatoztunk.                                               

Minopolis, a gyerekek városa

A múlt szombaton egy nagyon jópofa dologba csöppentem. Keresztfiammal egy egész délutánt töltöttünk egy igazi, müködö, gyerekek számára létrehozott városban.
A bécsi Minopolis – az egyetlen ilyenfajta létesítmény Európában. 25 állomásán a gyerekek megtapasztalhatják a nagybetüs élet jellemzö helyzeteit, különbözö szakmákat próbálhatnak ki.
A városban az idelátogató 4-12 évesek fizetésért dolgozhatnak vagy szolgáltatásokat vehetnek igénybe, amelyekért természetesen fizetniük kell. A felnöttek nem léphetnek be az állomásokra, ahol a dolgok történnek, csupán nagy üvegfalakon keresztül leshetik csemetéik szorgoskodását. Nekik két kávézó és padok sokasága nyújt kellemes pihenést, miközben a gyerköcök a különbözö aktív pontok között rohangásznak, hogy le ne maradjanak valamiröl. Gyerekek dolgoznak a boltokban, a rendörségen, a pékségben, a bankban, a kórházban és ök azok is, akik vásárolnak, jogosítványt szereznek, vagy fodrászkodnak.
A belépöket elsöre egy Raiffeisen Bank fogadja, ahol mindenki megkapja a kezdö apanázst, 100 Eurolino-t. A nap végén aztán a bankkontójára ráteheti a megmaradt pénzét és egy kontokivonatot kap bankkártyával, amivel aztán a legközelebbi látogatás alkalmával megint leveheti kontójáról ezt az összeget.

Rengeteg bolt, üzlet, üzem van . (A város két szinten helyezkedik el.) Az életszerüséget növeli, hogy a bank – Raiffeisen, a bolt – Billa, a pékség – Ströckl stb.
A polisz kivitelezése nagyon szép, sok érdekes aktivitással, és persze oktatási anyaggal.

A tüzoltóságnál például részletesen elmesélik, hogy mit csinálnak a tüzoltók. Az elöadás végén a gyerekek teljes menetfelszerelésben kivonulnak (szirénázó tüzoltóautóval!) az “esethez” és fecskendövel eloltják a tüzet. A tüz persze nem igazi, de a víz igen. Mondanom sem kell, ez az egyik legnagyobb érdeklödést kiváltó állomás.
A tisztasági vállalatnál szemetesautóval begyüjtik a szemetet a kitett szemetesládákból, majd utána szétválogatják papírra, fémre, bio-ra stb.
Az orvosnál gyerekeket gondoznak, ápolnak.
A jogosítvány megszerzését szemvizsgálat elözi meg, amit a kórházban szintén gyerekek végeznek el, csak ezután mehet a delikvens a tanpályára. Akinek megvan jogosítványa, vezetheti a szemetes autót. Az üzletek ajtaján olvasható, hol, milyen állásra keresnek munkaeröt és a munkaerö kiközvetítönél is lehet érdeklödni. Az újságnál (Kurir) például közvélemény kutatót és újságárust. A pékségben süteményt sütnek és persze a végeredményt is a kicsinyek eszik meg.
A fodrászatból mindenki más színü hajjal jön ki (!), a pizzás sláger szakma, az építkezésen pedig a jövö építésze rakja a téglát (müanyag) és daruzik.
Egyik kedvencünk a Billa bevásárló bolt volt. A vásárló bevásárol, (az eladó adja a péksüteményt, felvágottat, a többi a polcokról elvehetö), a pénztáros blokkolja az árut (van nyomtatott blokk és vonalkód olvasó(!)), majd elveszi a pénz (esetleg visszaad), az árufeltöltö pedig mindent visszapakol. A vásárló fizet a pénzével, a pénztáros, az eladó és az árufeltöltö fizetséget kap munkájáért.
Érdekes volt látni, hogy a gyerekek mennyire komolyan vették a feladatokat. Hihetetlen volt, hogy a városhoz tartozó felnött játékosok is mennyi odaadással tették a dolgukat, minden eröltetéstöl mentesen .
Összesen vagy hat óra vég nélküli akcióban volt részünk és mondhatom, mindketten teljesen lefáradtunk a sok élménytöl és rohangászástól. Nagyon sajnáltam, hogy lányaim még nem élvezhették ezt a tényleg szórakoztató-okító “találmányt”. De talán majd az unokák…
A Minopolis Bécsben a Cineplexx központban található a Reichsbrücke mellett. www.minopolis.at

Bécsi Duna-sziget fesztivál 2010 / Donauinselfest 2010

27. alkalommal rendezték meg június 25-27. között Európa legnagyobb ingyenes szabadtéri fesztiválját, a Donauinselfest-et Bécsben. 13 színpadon több mint kétezer elöadó 600 órányi programmal várta a közel 3 millió zenerajongó lelkes táborát. Mi is ott voltunk szombat délután...

5 napos zarándokút Felsö-Ausztriában (Maria Neustift-Mariazell)

A mindennapi élet hajszájából való kiszakadást, illetve csendet keresve, egy vonzó, egyedi értékeket hordozó és élményt nyújtó, közel 100 km-es, gyalogos útvonalat jártunk ismét be május utolsó napjaiban.
A múlt hét csütörtökén négyen indultunk útnak Maria Neustift-böl, hogy Waidhofen a.d. Ybbs, Maria Seesal, Lunz am See, Lackenhof, Gemeindealpe, Mitterbach am Erlaufsee érintésével öt csodálatos napon át gyalogolva elérjünk Mariazell-re. Immár harmadik alkalommal vállalkoztunk arra, hogy május végén barátainkkal gyalog zarándokoljunk el a híres osztrák kegyhelyre. S mint idén is tettük, most is más irányból. Az idén kiválaszott felsö-ausztriai Mariazellerweg turistaútvonal-hálózat, elsösorban a természetben vezeti útvonalát. Gyalogos vonalvezetése igyekszik elkerülni a forgalmas közutakat. Nem csak a vallásos emlékeket kívánja feltárni, hanem az érintett útvonalhálózaton és környezetében fekvő kultúrális-, és természeti kincseket, helyi hagyományokat is. Az út tehát mindazoknak szól, akik jó szándékkal, nyitott szívvel útra kelnek, hogy mélyebben megismerjék önmagukat, s a különböző vidékeket, városokat, kegyhelyeket. Az egybefüggö gyalogutat természeti és kultúrális értékek egyaránt jellemzik: erdők, mezők, vadregényes völgyek, dombok, hegyek, falvak, városi séták, kegyhelyek és templomok, nevezetességek.
A szállásokat jó elöre lefoglaltuk, így elöre ki volt osztva a napi kilóméter, hiszen legkésöbb estére muszáj volt elérnünk a kvártélyt, ha tetöt akartunk a fejünk fölé. Bár meg kellett küzdenünk a beton és az erdei terep viszontagságaival, a hegyek és völgyek változatos egymásutánjával, a változatos idöjárással, mégis ragyogó hangulatban teljesítettük a napi meneteket. A lezúduló esö sok helyen nehézzé tette a járást az erdöben, de nagyon hálásak voltunk azért, hogy az elsö három nap alatt menet közben csak egy-egy zápor öntözött meg bennünket és a levegö sem hült le túlságosan. A negyedik nap kissé megviselt mindnyájunkat, hiszen 1500m magasságban a köd és az esö nem tünt éppen kellemes párosításnak. Itt olyan hideg volt, hogy a hó sok helyen foltokban még megmaradt. A cél a mariazell-i bazilika volt, amely szépségével most is lenyügözött mindannyiunkat és jó egy órát töltöttünk a gyönyörü falak között, bár sajnos misét nem sikerült hallgatnunk.
Aki egyszer megtapasztalta az út szépségét, még ha egy-két vízhólyaggal tér is haza, már alig várja a következö alkalmat, hogy ismét elindulhasson. Hiszen az út belső utunkká is válik - egy hosszabb zarándoklatról életre szóló élményekkel, lelkileg megújulva térhetünk haza.