Sültpaprika saláta/Gebratener Paprikasalat

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Ez a recept még a nagymamámtól maradt rám, irtó finoman tudta elkészíteni. Igazán mi is volt a titka, ma sem tudom. Azt az ízt máig sem találom. Talán a paprikák voltak akkor mások, vagy valami titkos hozzávalót nem ismerek...

Grillezések alkalmával egyöntetűen ezt kéri mindenki, aki egyszer már kóstolta, hiszen annyira ideális a húsok mellé. Már egy nappal a sütés előtt elkészítem, így lesz az igazi. Sokszor minden nélkül, csak úgy, bekapok belőle egyet-egyet, annyira szeretem. Legtöbbször még a csutkáját is eltüntetem...

Hozzávalók:

6 nagy, sárga, húsos zöldpaprika
4 evőkanál jó minőségű semleges ízű étolaj (az olíva nem jó, mert akkor az olíva íze fog dominálni és elveszi a sültpaprika jellegzetes ízét)
3-4 evőkanál borecet
cukor, só

A megmosott paprikákat előmelegített sütőben, rácson, állandóan forgatva 170 fokon megsütöm. (Lehet tenni alá alufóliát, mert sütés közben a leve lecsöpöghet és ha az megég... hát nem tudom... nem éppen öröm.) Vigyázok a paprika szárára, le ne törjön, hiszen ezzel a legkönnyebb forgatni. Amikor vékony héjuk felhólyagosodott, itt-ott megbarnult, kiveszem a sütőből, pár percre letakarom egy darab fóliával és röviden hideg víz alá tartom. A héját ekkor már nagyon könnyű lehúzni. Azokon a részeken, ahol nem sült teljesen át, nehezebben jön le, talán egy-két helyen ott is marad. Annyi salátalevet készítek vízből, cukorból, ecetből, sóból, hogy ellepje a paprikákat. (Erőteljes ízhatást kell elérni, lehet kissé édeskés is.) Erre öntöm az olajat és 1 napon át hideg helyen állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek. Tálalás előtt fél órával melegebb helyre teszem, hogy a kissé dermedt olaj felengedjen. Érdemes belőle nagyobb adagot készíteni, hetekig eláll a hűtőben. Verhetetlen a grillhúsokhoz tálalandó saláták sorában!

Paprikasalat aus dem Ofen

Zutaten:

6 große, gelbe, "ungarische" Paprika

4 EL Öl (ein mildes Öl ist wichtig, ich arbeite hier mit einem qualitativ wertvollen Sonnenblumenöl)

3-5 EK Weinessig

Salz, Zucker

Paprika im Backofen grillen (170 Grad), bis die Haut Blasen wirft und sich schwarz färbt. Aus dem Ofen holen und 5-10 Minuten in Alu- oder Frischhaltefolie eingewickelt schwitzen lassen – dann löst sich die Haut besser. Kurz in kaltes Wasser legen und die Haut abziehen. In einer Marinade aus Wasser, Essig, Öl, Salz und Zucker (nach Geschmack) gut durchziehen lassen. Die Vinegraitte sollte einen sehr milden, vollen Geschmack haben und darf ruhig etwas süsslich sein. Kurz vor Verbrauch aus dem Kühlschrank nehmen damit das Öl abrinnen kann. Mindestens 1 Tag vor dem Verzehr vorbereiten!

Kovászos uborka/Salzgurken

(Rezept unten auch auf Deutsch)

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Végre megjött a meleg és a napsütés. Lehet kovászolni... Már nagyon vártuk, hiszen mindannyian odavagyunk a kovászos uborkáért és ez meleg nélkül nem megy (hacsak nem a sütőben vacakolunk vele, de persze az nem az igazi). Valami fantasztikus, mikor jó hideg és ropogtatva tüntetjük el őket sorban az üvegből. Nem is kell hozzá semmi más. Aztán meg csak csodálkozom, mikor a sült csülökhöz nincs már belőle...

Igyekszem a közeli kispiacon kisebb (10-12 cm-es) uborkákhoz jutni, ebből lesz az a koviubi, amit a lányok két falatra bekapnak. Van egy régi, óriási befőttes üvegem, ezt használom az eltevéshez. Az uborkákat alaposan megmosom, a végeiket levágom és hosszában kissé bemetszem őket, majd megismételem rajtuk ezt a metszést az ellenkező irányból, de a korábbira merőlegesen. Az üveg aljára teszek egy jó nagy csomag kaprot, erre kenyeret helyezek és elkezdem rakosgatni bele az uborkákat szépen, egymás mellé állítva. Teszek közéjük néhány gerezd fokhagymát is. A tetejére ismét kapor kerül és kenyér. A felöntő levet úgy készítem, hogy minden liter vízhez adok egy púpozott evőkanál sót. Ezt felforralom egy lábasban, hűlni hagyom egy ideig, majd még melegen az uborkára öntöm. (A lének a kenyeret is el kell lepnie.) Az üveget egy kistányérral lefedem és a napra teszem. 2-3 nap alatt készre érik. (Ha nagy a hőség és süt a nap, 2 nap, egyébként több kell neki.) Ekkor kiszedem a uborkát, a levet leszűröm, visszateszem bele ubikat, hűtőbe rakom és rájárunk ropogtatni...

Endlich Sommer, endlich Warm und endlich Salzgurkenzeit. Ich meine das Einlegen der Sommergurken, ungarisch kovászos uborka. Der Name kommt vom ungarischen Wort für Sauerteig (Kovász); denn diese Gurken werden nicht in Essig eingelegt und auch nicht durch Erhitzen haltbar gemacht, sondern verdanken ihren salzig-sauren Geschmack einer kurzen Milchsäuregärung. Dieses Gären von Gemüsen ist eine uralte ungarische Zubereitungsart, die das Hirten- und Reitervolk von seinen frühen Wanderungen aus Asien mitgebracht hat.

Das Rezept? Es ist sehr einfach.

Kleine Gurken, dick und krumm, werden gewaschen (Stiel mit einem Messer wegschneiden) und möglichst eng in ein Einweckglas gefüllt. Dazu kommen Knoblauch und 1-2 Bund Dill. Das Glas wird mit einer dicken Scheibe Brot abgedeckt. Die teilweise eingeschnittenen Gurken werden mit mäßig gesalzener und nach einmaligem Aufkochen abgekühlter (lauwarm) Salzlake übergossen. Es muss soviel Wasser hinzu gegeben werden bis die Gurken (und das Brot) gut bedeckt vom Wasser sind. Mit einem kleinen Teller verschlossen, dann in der Sonne stehen lassen. Nach zwei bis drei Tagen sind die Sommergurken fertig. Sie müssen noch knackig sein und auf keinen fall weich. Dann entfernt man das Brot und stellt das Glas mit einem Deckel verschlossen in den Kühlschrank. Die Gurken ißt man als Beilage oder einfach so zwischendurch.