Paradicsomleves sonka-mozzarella nyárssal

Mert a paradicsomlevest minden rossz híre ellenére mi nagyon szeretjük (különösen, ami sütőben készül, kecskesajttal tálalva), muszáj most az egyszerűbb variációját a jövő generációjának írásban is rögzíteni. Nem az a lefitymált menzakaja, sőt, a hozzávaló sonka-mozzarella nyárssal sikerült még kedveltebbé tennem. Egyszerűen nagyszerű...
Hozzávalók 4 személyre
4 ek olívaolaj
1 ek sima liszt
1 kis doboz sűrített paradicsom (nálam Aranyfácán, 70 g)
1 üveg (7 dl) passzírozott paradicsom (nálam 1 üveg Mutti Passata)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk szurokfű
víz
ízlés szerint friss zellerlevél
só, bors, cukor
4-5 szelet sonka
1 tasak mini mozzarellagolyó
A hagymát, fokhagymát hámozzuk meg, vágjuk össze finomra, illetve reszeljük le. Egy fazékban 2 ek olajat forrósítsunk fel és a lisztet pirítsuk meg benne. Keverjük hozzá a lereszelt hagymát, felaprított fokhagymát, szurokfüvet, sűrített,- és passzírozott paradicsomot. Öntsük fel kb. 1/2 l vízzel. Dobjuk hozzá a zellerlevelet, sóval, borssal szórjuk meg, majd félig lefedve főzzük kb. 20-30 percig.
Közben készítsük elő a sonka-mozzarella nyársat. Ehhez a sonkaszeletekből szeletenként vágjunk három hosszú csíkot. A mozzarellagolyókat egyenként tekerjük be egy-egy sonkacsíkba és húzzuk pálcikára. (Egy pálcikára 3-4 tekervény kerül, kb. 1-2 cm távolságra egymástól.)
A maradék 2 ek olajat egy serpenyőben forrósítsuk fel és körös-körül egy percig pirítsuk meg a sajtos nyársakat. Éppen csak addig, hogy a sonka kis színt kapjon, de a sajt ne folyjon ki.
A kész levesből  emeljük ki a zellerlevelet, pürésítsük kissé a hagyma és fokhagyma miatt (ez el is maradhat), ízlés szerint kevés cukorral megszórhatjuk, majd tálaljuk a sült sonka-mozzarella nyársakkal.
Biztos lesz a siker!

Diós linzer (preckedli, hercel)

Idén Húsvét előtt nem nagyon volt időm sütni, inkább a családdal és magammal foglalkoztam ;-)... Azért, hogy mégis legyen az asztalon valami be-be kapni való, ezt a nagyon omlós, sváb diós linzer-kekszet (aminek a képe éppen szembejött velem a neten), volt   muszáj megsütnöm. Nem bántam meg. Bár kicsit vacakolós volt a dióba való mártogatás és bizony, igyekezni kellett a kiszúrással, tepsibe tevéssel, mert a zsír miatt hamarabb puhult a tészta, mint egyébként. Végül azért jól sikerült és bizony nagyon ízlett :-)
Hozzávalók kb. 4 nagy tepsihez (ez jó nagy adag):
1/2 kg sima liszt
1/ tk só só
8 g (1/2 csomag) sütőpor, vagy 1 kk szódabikarbóna
1 bio citrom lereszelt héja és kinyomott leve
15 dkg puha vaj
20 dkg porcukor
15 dkg puha zsír (most nekem nem volt mangalica zsírom, csak kacsa... ezzel is jó volt, csak kicsit nehezebb vele dolgozni)
1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy 1 tasak vaníliás cukor)
3 tojás
1 ek tejföl
10 dkg dió (nem túl finomra aprítva)
10 dkg kristálycukor
A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, sütőport, citrom héját.  A vajat az átszitált cukorral keverjük habosra, majd dolgozzuk bele a zsírt. Adjuk hozzá a vaníliarúd magjait, 2 egész tojást és 1 tojás sárgáját (a fehérjét tegyük félre, ezzel kenjük majd meg a végén a tetejüket), citrom levét és a tejfölt, majd keverjük szép simára. Adjuk a liszthez a zsíros-vajas keveréket és gyúrjuk össze puha tésztává.
Hűvös helyen néhány órán át (esetleg egy egész éjszaka) pihentessük.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Pihentetés után a tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk 3-4 mm vastagságúra és tetszés szerinti formákkal szaggassuk ki. A kiszaggatott tészták egyik oldalát kenjük meg a tojás fehérjével, majd egyenként fordítsuk bele a darált dióba, vegyük ki  és szórjuk meg egy kevés kristálycukorral.
Helyezzük őket sütőpapírral kibélelt tepsire és 15-20 perc alatt süssük halvány színűre. (Akkor jó, mikor a kekszek széle kicsit már barnulni kezd.)
Miután kihűlt, jól záródó dobozban sokáig eltartható, hacsak meg nem dézsmálja közben valaki...