Rozata, dalmáciai karamellpuding

A nyaralás alatt sokunkban fellángol a gyűjtőszenvedély, hogy haza akarunk vinni egy kis hangulatot az adott országból. Itthon aztán dobozba tesszük a kincseket, aztán a szekrénybe és el is felejtjük őket. Én szívesebben hozok haza egy-egy receptet, amit kipróbálok szűk családi- vagy baráti körben, mint az itt következő horvátországi nyaralás emlékét, a házi néni receptjét. Megérkezésünkre készítette ezt a finom pudingot, amit olyan edényben kell főzni, mintha kuglófot csinálnál, csak ezt teljesen be lehet zárni. Megpróbáltam én is hasonlóan, de miután nekem ilyen formám nincs és se égen-se földön nem kaptam, kénytelen voltam más edény után nézni (a Crème brûlée pohárkákat használtam és fóliával lefedtem).

Minden esetre a"puding próbája" meghozta az eredményt!

Hozzávalók 4 személyre:

12 ek( evőkanál) kristálycukor

40 ml víz

1/8 l tej

4 tojás

4 c l rum

8 ek cukrot és a vízet egy kis fazékban felforralok és addig főzöm, amíg az egész világosbarna színü karamellé változik (közben szorgosan kevergetem). Ezután 4 tűzálló tálkát kiöntök vele belülről, ami aztán nagyon hamar megszilárdul.

A tejet a maradék cukorral felmelegítem (nem szükséges felforralni). Leveszem a tűzről és az alaposan felvert tojásokat belekeverem, majd a rumot is hozzáöntöm. A masszát egyformán szétöntöm a formákba, fóliát teszek a tetejére (lehetőleg szorosan hozzápasszítva) és vízfürdőben, 150 C fokos forró sütőben kb 40 percig sütöm, míg megszilárdul. Miután kihűlt desszertestányérra borítom és a mártással szervírozom.

A mártáshoz:

1,5 dl tej

1, dl tejszín

1 tojássárgája

1 ek liszt

6 ek kristálycukor

1 zacskó vaniliáscukor

Egy lábasba beleöntöm tejet, a tejszínt és a vaniliáscukrot, majd felforralom. 5 ek kristálycukrot karamellizálok, majd felengedem az átszűrt tejjel. Olvadásig forralom vele, majd langyosra hűtöm. A tojássárgát habosra keverem a maradék cukorral, hozzádom a lisztet és simára eldolgozom. Állandóan kevergetve lassú tűzön hozzáöntöm a karamellás tejet és besűrítem, majd kihűtöm.

Piknik a bécsi Öreg Dunaágon

Bár még augusztust írunk (igaz már az utolsó napokat), az enyhe esték már az ösz közeledtét jelzik. Nappal még kellemesen süt a nap, olykor még igencsak izzadunk, de alkonyat felé a hüvös levegö már "libabört" vált ki, ha továbbra is a nappali "lengében" üldögélünk a teraszon. Ez a felismerés (ti. vége a nyárnak) indított bennünket arra, hogy felhasznájuk a "Holdfénypiknik" utalványunkat, amit gyerekeinktöl kaptunk ajándékba. Ez az Öreg Dunára szólt, 3 óra csónakázás, piknikkosárral egyetemben. Óvatosan utánanéztem minden lehetséges helyen az idöjárásnak és a héten a legoptimálisabbnak vélt napot választottam ki.

A piknik

Az elején ugyan nem teljes az összhang a jármü kiválasztának kérdéseben, de miután engedek, a lábbal hajtható járgány mellett kötünk ki. A piknikkosár kissé csalódás, bár elöre tudtuk, hogy mit tartalmaz. 2 db viszonylag gazdagon megtöltött bagette kenyér mellé 1 üveg jégbehütött Proseco-t (pezsgöspoharakkal!) és gyümölcsöt kapunk. Tekerünk, közben eszünk. Víz alattunk, pezsgö bennünk. Abban szendvics. Paradicsom. A táj. Madárdal. Trilla. Trilla-trilla. Meg csipp-csiripp, háp-háp. Gyönyörű.

Miután 3 óra áll rendelkezésünkre, nem kell sietni, szép komótosan letekerünk jó darabon a bécsi régi Dunaágon. Elengedjük magunkat, utazunk. Éppen csak annyit hajtunk, amennyi a csónak irányításához okvetlenül szükséges.

A késö délutáni órákban még viszonylag sok a fürdözö, ezeket ugyan kerülgetni kell, de a sok vadkacsa és más vizimadár annyira közelmerészkedik, hogy nem gyözzük öket morzsával jóllkatni.

Gyönyörü a naplemente és a folyó olyan símának és selymesnek tünik, mint egy nagy, kifeszített vászon, szinte kedvünk van megfürödni benne. Nézelödünk. Jobbra-balra vendéglő. Zöldkert. Tele (válság ide, válság oda).

Időnként más csónakokkal, vitorlásokkal találkozunk: hol mi érünk utol egy kényelmesebb társaságot, hol minket hagy le egy gyorsabb csoport. De mindenki mosolyog, kedvesen üdvözli a másikat. Jó ilyen emberekkel együtt lenni…

Sajtos makaróni sütőben sütve

Ebben a rémes meleg időben az ember ugyan nem szívesen kapcsolja be a sütőt, mégis ezt a receptet mindig MELEGEN ajánlom, valami mennyei (most nem vesszük figyelembe a kalória tartalmát!).

Elronthatatlan, előre elkészíthető, nagyon finom és irtóra laktató.

Hozzávalók 4 személyre:

20 dkg rövid makaróni (Maccheroni, kb 3-4 cm hosszú)

2-3 szelet kenyér

5 dkg vaj

1 ek liszt

5 dl langyos tej

7 dkg Gruyére sajt

7 dkg Pecorino

20 dkg cheddar sajt

Cayenne bors

szerecsendió

só, bors

A tésztát felteszem főni. Bő vízben, kis só, egy cseppnyi olaj a vízbe, hogy ne ragadjon a tészta össze. Ha a víz forr, mehet bele a tészta. Addig főzöm, hogy se kemény, se túl puha ne legyen. Leszűröm és félreteszem. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.

A sajtokat kis luku reszelőn lereszelem. A kenyérszeletek héját levágom, a belét apró kockákra szeletelem és 1 ek olvasztott vajjal meglocsolom.

Elkészítem a besamelt: a vajat felhevítem, abban megpirítom a lisztet, majd felengedem a tejjel. Sózom és egy kevés őrölt szerecsendiót is adok hozzá. Alacsony lángon állandó keverés mellett sűrűre főzöm. (Ha túl sűrűnek találjuk a mártást, tejjel higíthatjuk.) Leveszem a tűzről, belekeverem a füszereket (ízlés szerinti mennyiség), a sót és a lereszelt sajtok 2/3 részét. Összekeverem a leszűrt tésztával és egy kivajazott hőálló tálba terítem. Megszórom a maradék sajttal és a vajas kenyérkockákkal. A sütőben kb 30 percig ropogós, aranysárgára sütöm.

Sajtkrémmel töltött óriás kagylótészta (conchiglioni giganti)

Nagyobbik lányom a napokban jött haza a napfényes Toskánából és ajándékképpen, egy zacskó óriás kagylótésztával (Conchiglioni giganti-Pasta di semola) lepett meg. Bajban voltam, hiszen ilyen hatalmas tésztával még nem volt dolgom. Receptek után vadászva, sikerült saját ötleteinket is beleadva, egy igazán különlegeset összehoznunk. Sajnos, egy ronda vírus levert a lábamról, de a család tagjai készségesen vállakoztak a recept kézzelfoghatóvá tételéhez. Az erdmény mindent elsöprö volt, és bár a mennyiség nem mindennapi, gondolom holnap estére már nyoma sem marad.

Hozzávalók 6-7 személyre:

50 dkg óriás kagylótészta

2 csomag mozzarella

50 dkg ricotta

2 nagy szelet feta

2 doboz hámozott paradicsom

1 csokor petrezselyem

4-5 gerezd fokhagyma

1 ek olasz füszerkeverék

só, bors

15 dkg reszelt parmezán

A tésztát forró, sós vízben 8-10 percig (al dente-re) föztük, leszürtük és félretettük hülni.

Mialatt a tészta fött, elkészítettük a tölteléket:

A mozzarellát és a fetát kis kockára vágtuk, a ricotta sajtot egy mélyebb tálban simára kikevertük. Az összeaprított mozzarella- és feta sajtot hozzáadtuk. Ezután alaposan összedolgoztuk a finomra vágott petrezselyemmel és az összezúzott fokhagymagerezdekkel. Sóval és borssal ízesíttettük. Kóstoltuk... hm..., kóstoltuk... hmm..., kóstoltuk... hmmmm...!

Ami ezek után még megmaradt a sajtkrémböl, azt egy kiskanál segítségével a Conchiglioni-ba darabonként beletöltöttük.

A megtöltött tésztát egy elöre kivajazott tüzállótálba helyeztük. (Ekkor már majdnem mindenki jól lakott, de a tisztesség és a kíváncsiság úgy kívánta, hogy folytassuk.) A konzervparadicsomokat apróra aprítottuk, összekevertük az olasz füszerkeverékkel, sóval, borssal és egy evökanál kristálycukorral (bár ez nem volt a tervben, de szerintem ez kimondottan jót tett neki) és a tésztára loccsantottuk. A darált parmezán, ami a tetejére került, már csak "hab volt a tortán".

Elömelegített, 200 fokos (180 fokos, légkeverésesben) sütöben kb 30 percig, szép pirosra sütöttük. Az erdmény minden fáradságot megért!

Csipős pulykamellcsíkok szójababcsírával

Ma este rémes fáradtan estem haza, és mivel a munkahelyi kis étterem éppen nyári szünetét tartja, természetesen korgó gyomorral. Valami gyors, könnyüre volt hívásom. Hipp-hopp, a hűtőből ki a pulykahúst és a szójacsírát (ami szinte mindig van, mert imádom), így az ihlet már magától jött.

Hozzávalók 2 személyre, kb :-)

30 dkg pulykamellfilé, vagy más szárnyashúsfilé

2-ek sötét, kínai szójaszósz

1 ek méz

csipet chilipor

só

Sambal Oelek (vigyázat, írtóra csipős!!)

Wok olaj (ha lehet Sunrice, szezám- és rizsolaj keveréke, nagyon kellemes), de lehet földimogyoró, vagy kukoricaolaj is

25 -30 dkg szójababcsíra

A mézet, a szójaszószt, a chiliport alaposan összekevertem és a megmosott, lecsepegtetett, vékony csíkokra vágott (a húst a fagyasztóból vettem ki, írtó könnyen ment) és enyhén sózott pulykamellfilét ebben a páclében hagytam állni kb. egy 1/4 órát (rettentően éhes voltam, egyébként 1-2 óra a pácolási idő). Közben többször megkevertem, hogy a lé mindenhol átjárja a húst. Erős tűzön a wokot (ha nincs, egy mély vasserpenyő is megteszi) felhevítettem, az olajat körbefuttam benne és beledobtam a páclétől lecsepegtetett pulykahúscsíkokat. 4-5 perc alatt megpirítottam a sercegő olajban, miközben folyamatosan egy lapos falapáttal kevergettem (a wokot rázogatni kellene, de olyan nehéz, hogy ez nekem nem megy). Amikor megpirult, kivettem és melegen tartottam. A visszamaradt olajba beledobtam a szójababcsírát és a változatlanul erős tűzön sütőlapáttal alányúlva erőteljesen, minden irányban 2-3 percig forgattam. A babcsíra megsült, ropogós maradt és feszes (nem szabad túlfőzni). Mondanom sem kell, pillanatok alatt eltüntettük az utolsó morzsáig (szójababcsíráig).

Fokhagymás-tejszínes rókagomba kockatésztával

Igaz, hogy lassan már vége a rókagomba szezonjának, de mivel a családban mindenki odavan érte és igazán elég ritkán kerül az asztalra, szombaton nyakamba vettem a bécsi nagypiacot (Naschmarkt) és belecsaptam a jóba... Tekintettel intenzív aromájára, nem egy agyonbonyolított elkészítési módot választottam, hadd érződjön a gomba természetes íze.

Sok időm nem maradt az ebédig, ezért úgy döntöttem, hogy a hozzáillő szalvétagombóc helyett tésztával tálalom. A salátaként mellé, a nálunk mostanában közkedvelt cikória került, amit pillanatok alatt az asztalra varázsolt Réka lányom. A hangulat a tetőfokára hágott, mikor a gomba illata és a szomszéd grill húsának odaégett szaga a korgó gyomrú családtagok szaglóidegeit ingerelni kezdte. Nem maradt más hátra, minthogy a 35 fok ellenére, csukott ablak-ajtó mellett voltunk kénytelenek elfogyasztani az ebédet.

Hozzávalók 4 személyre:

1/2 kg rókagomba

1 fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1,5 dl tejföl, vagy creme fraiche

2 dl tejszín

2-3 ek sima liszt

1 dl száraz fehérbor

2 dl zöldség alaplé

2 dkg vaj

só, bors, kakukkfű, snidling

Egy nagyobb serpenyőben (nekem van egy szuper vas serpenyőm, kissé magasabb fallal, tetővel, ebbe nem ég oda semmi) a vajon üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymát, majd a papír kéztörlővel alaposan megtisztított (nem mosott, mert szivacsos lesz!!!) és nagyobb darabokra vágott gombát rádobtam. Hozzákevertem a megtisztított és szintén összeaprított fokhagymát és sóval, borssal és kakukkfűvel fűszereztem. Óvatosan, hogy a gomba össze ne törjön, rázogatni kezdtem az edényt (kevergetés helyett). Ekkor már isteni illatok terjengtek a konyhában ( a szomszéd még csak a kezdetén volt a grillezésnek...) és a család itthon levő tagjai a konyhában gyülekeztek, hogy "kontrollálják" a tűzhely működését. Amíg a gyenge tűzön a gomba párolódott, a tejfölt egy mélyebb tálkában a liszttel és 2-3 ek zöldséglével összekevertem. A fehérbort és a maradék zöldséglevet összeöntöttem és a tejfölös keverékkel simára kevertem. Óvatosan hozzáöntöttem ezt a szószt és a tejszínt a gombához. Szükség szerint sóztam, borsoztam és egyet rottyantottam még rajta.  Tálaláskor apróra vágott snidlinget szórtam rá.
A siker természetesen nem maradt el...