csütörtök, január 28, 2021

Marhahúsleves

Tudom, tudom, ez az a leves, ami már majdnem minden gasztroblogos oldalán megtalálható és az interneten is  rengetegszer ránk köszön, de valahogy nálam ez eddig még mindig elmaradt. Most végre sikerült egy valamirevaló fotót is készítenem róla, így nem volt mese, közreadom.
Ebben az esetben igazán a fűszerezésére figyeltem, ami nagyon meghálálta magát. Sikerült egy olyan igazi vasárnapi, tisztességes húslevest főznöm, amire senki nem panaszkodott és nem maradt belőle másnapra egy kanálnyi sem.

Hozzávalók 4 személyre:

80 dkg marha leveshús (pl. fartő, rostélyos, szegy, ökörfark...)
3-4 db kisebb méretű marha velős csont
60 dkg leveszöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, zellergumó...)
1/4 rész kis fej kelkáposzta (mi nagyon szeretjük)
1 fej vöröshagyma
1/2 szál póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
15-20 db szemesbors
2 cm friss gyömbér
2 babérlevél
szárított, vagy friss zellerszár
1 kis csokor petrezselyem
1-2 db szegfűszeg
4-5 db szegfűbors
1 mk őrölt szerecsendió
néhány szál sáfrány

opcionális: cseresznyepaprika
(Valahol olvastam, hogy jót tesz a húslevesnek, ha a húst legelőször forró vízzel leforrázzák, pár percig állni hagyják, majd leöntik róla és csak ezután öntik fel hideg vízzel. Állítólag így sokkal tisztább lesz a leves. Most ezt kipróbáltam, és valóban tapasztaltam, hogy kevésbé habzott fel.)
Igyekeztem a konyhámban található legnagyobb fazékkal indítani. Legaljára helyeztem a velős csontokat, miután a végeit sóval bedörzsöltem, hogy a velő főzés közben ki ne essen. (Működött!)
Erre fektettem a leforrázott leveshúst és felengedtem a fazekat kb. 3,5 l hideg vízzel. Alacsony hőmérsékleten, fedő nélkül főzni kezdtem, amíg gyöngyözni indult és közben szűrő segítségével szedtem le a keletkezett habot.
Ekkor hozzáadtam a papír teafilterbe (vagy teatojásba) csomagolt fokhagymát, szemesborsot, gyömbért, szegfűszeget, szegfűborsot és kicsit megsóztam.
A hagymát egészben hagytam, csak a legkülső héját szedtem le (szép színt adott), így raktam a babérlevéllel együtt a levesbe, ami takarékon gyöngyözve főtt kb. 1/2 órát.
A megtisztított, egybehagyott répákat (a nagyon vastagokat félbevágtam), a nagyobb szeletekre vágott zellert, karalábét, zöldpaprikát, pórét, zellerszárat, csokor petrezselymet, kelkáposztát, (cseresznyepaprikát) ekkor adtam hozzá. Beleszórtam a szerecsendiót és nagyon lassan, fedő nélkül kb. 3 órát főztem. (Ha még nem puhultak meg a benne levők, természetesen tovább kell.) Főzés közben kicsit utána sóztam és a vége felé beleadtam a sáfrányt.
Mikor úgy t
űnt, hogy minden rendben megfőtt, félrehúztam a fazekat és 10 percig pihenni hagytam.
Ezután egy külön edénybe, vigyázva kiszedtem a zöldségeket, a húst és a csontot, majd nagyon óvatosan, hogy ne kavarodjon fel, egy  s
űrű szűrőn (amibe előzőleg egy gézlapot helyeztem), merőkanállal (!) átszűrtem a levest. Amit nem lehetett megenni (pl. babérlevél stb...), külön tálkába szedtem és kidobtam.
A csontból kiütögettem a vel
őt, pirítósra kentem, sóztam, őrölt borssal megszórtam és a leves tálalása előtt azon mód megettük.
A húslevest általában saját gyártmányú cérnametélttel tálalom (most is ez történt), ezt kevés leveslében f
őztem ki.
Tálaláskor
a zöldségeket és a húst külön tányérokon kínáltam, mert van aki a levessel együtt szereti és van aki, mint például én, a leves után, mustárral eszi.

2 megjegyzés: