Köszönet

November elején volt 3 hónapja, hogy blogot kezdtem írni. Mondhatom, nagy örömöm telik benne mind nekem, mind családom tagjainak és barátaimnak. Tippeket, dicséreteket kapok tölük. Igaz, olykor javító szándékú kritikával is illetnek, aminek szintén örülök, mert szeretek tanulni.

Megbecsülésem jeléül most szeretném ezt a rajzot küldeni Csokiparánynak, Maxnak, Beatbullnak, Egycsipetnek, Szepykének, Katának, Garffykának. Persze, még folytathatnám a sort, de akkor estig sem lennék meg vele...

Fahéjas sütőtök-lepényke

„Ha olyan édes, mint a méz, akkor biztos finom" - mondják a gyümölcsök jó részére, és ez így van a sütőtöknél is. A "tökös ételeket" mi nagyon szeretjük, ilyenkor az őszi- és téli időszak nagy slágere nálunk. Akár édesség formájában is, hiszen tudjuk, nem csak finom, de nagyon egészséges is, tápértéke miatt.

Egyik ilyen "sláger" receptem a sütőtök lepényke, ami gyorséskönnyü és családom egyhangú szavazata alapján, valami "abbahagyhatatlan". Nem lehet eleget sütni belőle...

Hozzávalók nem túl éhes, 4 személyre:

500 g sütőtök (tisztán mérve, a héja és a magja nélkül) kockákra vágva, kevés vízben megpárolva

2 tojás

1 ek barna-cukor

só

1 tk fahéj

7,5 g sütőpor

190 g liszt

olaj a sütéshez

cukor és fahéj a szóráshoz

A megfőzött sütőtökről leöntöm a vizet, egy krumplinyomóval (amit a krumplipüré készítéséhez is használok) kissé összenyomkodom. Ezt a pürét összekeverem az összes hozzávalóval. (Viszonylag lágy tésztát kapok.) Egy leveses kanállal kiveszek belőle és egy serpenyőben, kevés olajon a lepénykék mindkét oldalát aranybarnára sütöm.

Konyhapapíron leitatom róla a felesleges olajat és cukor és fahéj keverékével megszórom (ha még marad belőle és nem eszik meg közben enélkül...).

Velencei rizotto szárnyasmájjal

25 dkg gömbölyü szemü rizs (rizotto rizs)

50 dkg szárnyasmáj

15 dkg zöldborsó

1 fej vöröshagyma

5 dl paradicsom ivólé

10 dkg reszelt gouda sajt

3 ek vaj

só, bors, édesnemes pirospaparika, 1 csokor zsálya

A zöldborsót forrásban levö, sós vízben közepes höfokon megfözöm. Az apróra vágott hagymát 1 ek vajon üvegesre párolom és hozzáadom a megmosott rizst. Kb 1 percig pirítom, majd felöntöm a paradicsomlével. Sóval, borssal ízesítem és idönként megkeverve, kb 25 percig fözöm (szükség esetén vizet öntök hozzá). Hozzáadom a lecsöpögtetett zöldborsót, majd további 2-3 percig párolom.

Közben a maradék vajon megpirítom a szárnyasmájat. Sóval, borssal és frissen összevágott zsályával ízesítem.

A rizottóba belekeverem a reszelt sajtot. Tálra szedem és ráfektetem a májat.

Tiramisu bogyós gyümölcsböl

A tegnapi Mozart gombóc után a mai ebédnél nem volt merszem semmi "komolyabbal" elömerészkedni, félvén a mérleg mutatója nem jó irányba leng ki az esti méreckedés alkalmával. Így hát csak egy kis "könnyü" krémes valami lett becsempészve a menübe...

Hozzávalók 4 pohárhoz:

4 ek mazsola

2 ek rum

9 szelet édes kétszersült

400 ml szölölé

400 g áfonya, málna, fekete ribizli vagy bármilyen más bogyós gyümölcs

4 -5 ek mascarpone

8 ek túró

örölt fahéj

1 ek cukor

A mazsolát beáztatom a rumba (kb 1/2 óra), majd lecsepegtetem. 1 kétszersült szeletet morzsára összetörök, a fahéjjal és a cukorral ízesítem. A maradék kétszersülteket a szölölébe beáztatom.

A gyümölcsöt a mazsolával és a mascarponéval összekeverem (pürésíteni is lehet kézi turmixgéppel) és a túrót is hozzáadom. A kétszersült szeleteket rétegenként lerakom, a tetejére kerül a krém és az összetört morzsával megszórom.

Nagyon könnyü - fogyasztani és készíteni egyaránt -, látványos desszert.

VKF! XXIX: Mozart gombóc füszeres naranccsal

Ezt a kissé komplikált osztrák gombócrecept (ami az ismert osztrák Mozart golyó gombóc változata) már régóta a tarsolyomban van, de az valahogy mindig tologattam jobbra-balra. Mivel azonban holnap éjjel lejár a nagy "Gombócra fel!" pályázat határideje, nem volt mit tennem, nekiálltam. (Még soha nem pályáztam, gondoltam itt az ideje, nincs mit vesztenem.)

Végül is nem olyan bonyolult, mint elsö olvasásra tünik és valami mennyei!

Hozzávalók:

6 szelet toastkenyér, héja levágva, kockára szeletelve

1 tojás

1 tojássárga

170 g zsírszegény túró, finomra paszírozva

só, vanilicukor, rum

30 g pisztáciamag

80 g nugát

2 ek mézespuszedlimorzsa

4 ek zsemlemorzsa

1 ek kristálycukor

2 ek borpárlat (el is maradhat)

2/8 l narancsszaft

csillagánizs, fahéj, vaniliarúd, szegfüszeg

ételkeményítö

100 g zöld marcipán

2 narancs

Az apróra vágott toastkockákat a tojással, tojássárgával, túróval és a ízesítökkel (só, rum, vaniliáscukor) alaposan összekverem és 30 percre a hütöbe teszem. Közben elkészítem a tölteléket. A marcipánt a finomra vágott pisztáciával simára gyúrom és két réteg fólia között vékonyra kinyújtom. 10 részre osztom. A nugátból 10 apró golyócskát formázok, a marcipánnal körbetakarom és 30-45 percre a mélyhütöbe teszem.

A túrós tésztából egyforma adagokat veszek ki és a marcipán-nugát golyócskákat befedem velük. (Elég folyós a tészta, de nem kell megijedni, ez így jó.) Egy nagy fazékban kevés sóval vizet forralok és a gombócokat beleteszem. A höfokot teljesen leveszem az alaphömérsékletre és kb 10 percig fedö alatt hagyom öket, hogy feljöjjenek a víz felszínére (akkor van kész). Alaposan lecsepegtetem és a puszedli- zsemlemorzsa keverékében meghempergetem öket.

Elkészítem a füszeres narancsot:

A narancsokat meghámozom és keskeny szeletekre vágom. A cukrot karamellizálom és elöször a borpárlattal, majd a narancsszafttal felöntöm. Beleteszem a csillagánizst, a fahéjdarabot, a vaniliarúdat és a szegfüszeget és kb 10 percig alacsony höfokon párolom öket. Egy kevés étkezési keményítövel besürítem, a narancsdarabokat belehelyezem és 1 órát hagyom, hogy átjárja öket ez a fenséges íz.

A füszeres narancsszeleteket egy tányérra dekoratívan tálalom és a gombócokat rájuk helyezem.

A siker garantált!

Francia hagymaleves

A leves nálunk abszolút favorit. Igaz, mikor a párommal összekerültünk, ö leginkább az aranyszínü csirkehús levesért, vagy a sürü pontyhalászléért volt oda, amit anyósom még a mai napig is utolérhetetlenül finomra föz. Én inkább a különbözö zöldséges krémlevesek és a könnyü, hideg gyümölcslevesek mellett tettem le a voksom. Mára már régen kompromisszumot kötöttünk és a leves bármilyen alappal elmaradhatatlan része a hétvégi menünek.

Mivel én rettenetesen hagymapárti vagyok, leves formájában is bármikor szívesen eszem.

Ennél a levesnél is igaz a mondás, ahány ház, annyi hagymaleves. A hagymaleves is olyan étel, amely pont a kevés hozzávaló és az elkészítés egyszerüsége miatt, számos kreatív ötletet elbír, és ezért találkozhatunk vele különbözö elkészítési módozatokban. Az eredetinek tekinthetö, francia szépirodalmi müvekben többször megénekelt hagymaleves nem tartalmaz mást, csak hagymát, némi füszert és egy kevés fehérbort. Szó nincs cipóban tálalásról, viszont dukál mellé egy hatalmas, zsíros sajttal alaposan összesütött kenyérszelet.

Hát, én ezt az egyszerü receptet igyekszem követni.

Hozzávalók 4 személyre:

350 g hagyma

50 ml olaj

125 ml száraz fehérbor

1 l marha- vagy szárnyashúsleves, ha nincs, lehet kockából

1 tk majoranna

1 babérlevél

4 szelet toastkenyér

240 g reszelt ementálisajt

A meghámozott és finom karikára szeletelt hagymát kevés olajon állandó keverés mellett lassan üvesgesre párolom, majd a bort hozzáadom.

Az egészet felforralom, a húslevessel felöntöm és majorannával, babérlevéllel, sóval és borssal füszerezem. Fedö alatt, gyenge lángon kb 20 percig fözöm. Kidobom a babérlevelet, kevés mustárral és ha szükséges, sóval ízesítem.

Közben a toastkenyereket világos színüre pirítom, megszórom a reszelt sajttal és rövid idöre forró sütöbe tolom, hogy a sajt a kenyérre olvadjon.

Tálaláskor minden tányér aljára teszek egy-egy szelet toast-ot, rámerem a levest és gyorsan megesszük, mert különben elázik.

(Eredetibb megoldás, ha a levest tüzálló leveses tálkákba merjük -nekem sajnos még nincsenek- a toastszeletekkel befedjük, ekkor szórjuk rá a reszeltsajtot és a sütöben olvasztjuk rá.)

Halcurry ananásszal, újhagymával és chili-vel

Igaz, hogy a mai napra (26.-a itt nemzeti ünnep) nem igazán passzolt ez a távol-keleti ebéd, de erre volt gusztusom. Mindazon által a szombati Gröstl okán most valami könnyebbre vágytam. Kísérleteim az ázsiai konyha területén családom tagjai szerint eléggé sikeresnek mondhatók, miután igyekszem olyan recepteket beszerezni, amelyekhez minden hozzávaló kapható a közeli ázsia boltban. Semmit nem helyettesítek mással, hiszen az eredmény ebben az esetben akár katasztrófális is lehet.

A rizs főzése folyamán ma ugyan kisebb baleset történt, de összességében egy igazán jó ebédet könyvelhettem el.

A fotón nem látszik sajnos, de eléggé leveses fogásra sikeredik az egész, úgyhogy a rizsre szedve kitünően megízesíti azt is.

Hozzávalók 4 személyre:

180 g Basmati rizs

2 csomag újhagyma

2 fokhagyma gerezd

1 piros chilipaprika

40 g gyömbér

1 csokor koriander

600 g fogasfilé

12 garnéla rák, tisztított

1/2 limette szaftja

1/2 ananász

2 ek földimogyoró- vagy más semleges olaj
2 tk currypor

400 ml kókusztej

tengeri só

A rizst enyhén sós vízben készre főzöm, lecsepegtetem. Közben az újhagymát megpucolom és kb 2 cm-es darabokra vágom. A fokhagymát héjától megszabadítom és vékony szeletekre szelem. A chili paprikát finom karikákra szeletelem, közben a magokat eltávolítom. A gyömbért lehámozom és lereszelem. A koriander leveleket - lehetőleg frisset- a szárról lecsipkedem és durvára vágom.

A halat konyhai papírtörlővel szárazra törlöm és 3 cm-es kockákra szeletelem és a garnéla rákkal egyetemben a limette szaftjával megöntözöm és sózom.

Miután az ananászt megtisztítottam, azt is 2 cm-es darabokra vágom és egy wokban (vagy nagyobb serpenyőben) az olajon kissé megpirítom. Először az újhagymát, majd a fokhagymát és a chilipaprika karikákat adom hozzá és rövid ideig együtt párolom. A curryporral megszórom és azonnal hozzáöntöm a kókusztejet. Egyszer röviden felforralom, aztán a haldarabokat és a rákot, valamint a gyömbért is hozzáadom és az egészet hagyom, hogy az ízek összeérjenek (már nem főzöm!). Korianderrel, limetteszafttal és sóval fűszerezem.

Blunzengröstl, pirított krumpli véres hurkával

Az osztrák konyha egyik jellegzetes egytál étele a "Blunzengröstl", ami nagyjából a nálunk ismert véreshurka és krumli keverékéböl áll. Ez, az Ausztriában nagyon kedvelt és tényleg finom "serpenyös" szinte minden házias kosztot kínáló itteni vendéglö étlapján megtalálható. Én eddig még csak egy közeli kis étterem fözetéböl ismertem, de tegnap nekiálltam és megföztem magunknak végre. (Belejátszott a dologba persze, hogy vettem egy új serpenyöt, amit azonnal ki kellett próbálnom.)

Kicsit módósítottam az ismert recepten, és belevágtam egy kis cukkinit is, ami csak még jobban feldobta az amúgy is mennyei ízét.

Hozzávalók:

25 dkg véres hurka

40 dkg lisztes burgonya

2 nagy fej hagyma

20 dkg cukkini

2 gerezd fokhagyma

só, frissen örölt bors

5 dkg vajzsír (Butterschmalz) vagy olaj

A véres hurkát kb 1/2 cm vastag karikákra vágom. A hagymát megtisztítom, félbe- majd vékony csíkokra szelem, a fokhagymát finomra aprítom. A megmosott cukkinit szintén 1/2 cm-es karikákra vágom és rövid idöre forrásban lévö vízbe mártom, hideg vízzel leöblítem, majd szitán lecsepegtetetem. A krumplit héjában rövid ideig fözöm, majd megtisztítom és karikákra szeletelem. Egy nagy serpenyöben felforrósítom a zsiradékot és világosra pirítom benne a hagymát és a burgonyát. Hozzáadom a cukkinit és a véres hurkát és mindezt tovább pirítom. Sóval, borssal és a fokhagymával ízesítem, majd kis lángon, lefedve rövid ideig állni hagyom. Snidlinggel, petrezselyemmel meghintve, igen forrón tálalom.

Barna kenyérrel és jó hideg sörrel a legjobb.