Palócgulyás

Lehet akár egyszerűen, csak palóclevesnek is nevezni. Miután azonban az alap egy hétköznapi gulyás, hát én inkább palócgulyásnak nevezném. Az ötlet Banditól (aki nem is Bandi ;-) származik, így kisebb módosításokkal az ő receptjét főztem meg. Nagyon passzolt bele a kapor, bár eleinte féltem tőle... Mint leves és mint főétel is megállta a helyét, az utána következő dalken  már csak "hab volt a tortán".

Hozzávalók 4 személyre:
1 ek napraforgó olaj
2 kk piros paprika
40 dkg borjúhús (comb ha lehet)
1 nagyobb paradicsom
3 db nagyobb, nem lisztes burgonya
20 dkg zöldbab (üveges, mirelit vagy friss)
1 nagy fej hagyma
2 db sárgarépa
darabka zeller
só, bors, babérlevél, friss kapor
2 dl tejföl
2 ek liszt
A szokásos módon elkészítem a gulyásalapot. A olajon üvegesre dinsztelem a megtisztított és apróra vágott hagymát, lehúzom a tűzről és megszórom a piros paprikával, hozzáadom a megmosott, kockára vágott húst és erős tűzön, állandó kevergetés mellett, pár percig pirítom. A paradicsomot héjától megszabadítom (forró vízbe mártom, így utána könnyen lehúzható) és felkockázom. A hőmérsékletet visszaveszem, a húshoz adom a paradicsomot és fedő alatt, saját levében, 10 percig majdnem puhára párolom. Felöntöm 1 l vízzel, hozzáadom a megtisztított és felszeletelt zöldséget, burgonyát (ha friss a zöldbab, azt is, egyébként csak a végén adom hozzá), babérlevelet. Sózom, borsózom, addig főzöm, amíg a zöldségek is megpuhulnak. A végén megszórom a kaporral.
Ha kész, a tejfölt összekeverem a liszttel és behabarom vele a levest. Jól összeforralom és lehet is tálalni.