Julie & Julia - gasztroblog és szakácskönyv

Bon appétit!

Ezt az aranyos filmet, amely igaz történet, minden gasztroblogot vezetö hobbiszakácsnak meg kell néznie! Nekem szerencsém volt tegnap végigélvezni és végigmosolyogni a filmvásznon Julia Child és Julie Powell fözötudományának különbözö lépcsöit, ahogy a kezdettöl a maguk által felállított csúcsra jutottak. Érdekes volt látni, ki, milyen okból nyúlt a fakanálhoz.
A történetet az élet írta. Végigkövethettük a 40-es évek végétöl kezdödöen Child életét, akinek aztán a fözés müvészete adta meg a kiteljesedést. Ebben lelte meg azt azt életörömet, amit Merryl Streep olyan szenzációsan visszaadott .
Elöször az volt az érzésem, kissé túljátsza a szerepét (olykor annyira komikus volt), de aztán megnéztem a YouTube egyik videoklippjét, amelyen Julia Child föz, és megállapítottam, semmi sem volt túlzás, amit a színésznö eljátszott.

Julie Powell ismerösnek tetszett. Ö az, aki egy év alatt végigfözte Julia Child alapművének összes receptjét és erröl blogot vezetett. Jópofa volt, hogy egy szaftos tortát felvágó jelenet alatt a mellettem ülö, popcorn-t és chips-et majszoló mozi-szomszédaim kollektívan, hangos elragadtatásba estek: „Woaaah…mmmh!“
Julia Child és kolléganöi híres szakácskönye, a Mastering the Art of French Cooking, valószínüleg remek alkotás, de nem valószínü, hogy valaha is kezembe kerül. Elképzelhetö azonban, hogy a film inspirál majd arra, hogy Powell blogjából (The Julie/Julia Project) megfözzek valami könnyebb receptet. Ennek eredményéröl természetesen majd itt tudósítok...

Kanadai tökkrémleves

Bár az igazi szezonja még nincs itt, a bécsi élelmiszerboltokban már dömpingben állnak a tökök. Mi nagyon szeretjük minden formában elkészítve, ma rögtön egy levessel idítottam. Ez az a leves, ami nem a megszokott, itteni ízlés szerint készül, hanem a lányom egy barátjának mamájától "örököltük". Kicsit eltér a szokásos krémlevesek kissé sablonos ízétöl, izgalmasan különleges tud lenni a szokatlan ízesítéstöl.

Hozzávalók 6 személyre:

6 kicsi Hokaido tök, vagy más narancssárga színü tök

2 sárgarépa (kb 120 g)

10 dkg halványító zeller

10 dkg póréhagyma

125 ml olivaolaj

1 l csirkehúsleves

2 fokhagymagerezd

2 chili paprika

100 ml kókusztej (nem édesített)

100 ml tejszín

A tökök tetejét levágom, a magokat kikaparom és a húsát, miután a héját levágtam (jó nehéz, mert nagyon kemény ez a fajta tök) kockákra vágom a megtisztított sárgarépával együtt. A zellert és a pórét lehámozom ill megtisztítom és kis darabokra szeletelem. Az apróra szeletelt hagymát az olajom megpárolom és hozzáadom a zöldségeket. Pár percig dinsztelem és felöntöm a levessel, majd puhára fözöm (kb 20 perc). Az apróra vágott fokhagymát és az ereittöl megszabadított és szintén összevágott chilit hozzáadom. Kókusztejjel és a tejszínnel felöntöm. A levest sóval és borssal ízesítem és még kb 10 percig fözöm. Miután kész, turmixgépben vagy kézi mixerrel krémesítem és tökmaggal illetve tökmagolajjal forrón tálalom.

George Hamilton torta

Ez a torta olyan irtó finom, hogy csak különleges alkalmakra tartogatom. A receptjét egy barátomtól kaptam, akivel gyakran cserélünk ötleteket, hálás köszönet érte.

Ez esetben a mamámat leptem meg vele születésnapja alkalmából. Persze, az egész család nagy ovációval fogadta, mert diéta ide, diéta oda, ilyenkor a kilókról mindenki elfeledkezik.

Hogy miért nevezik George Hamilton tortának, azt sajnos nem sikerült kiderítenem. De gondolom, ez nem is lényeges ebben az esetben.

Hozzávalók a tésztához (26 cm-es tortaformával):

100 g vaj
100 g porcukor

4 tojássárgája

1 csomag vaníliás cukor

125 g finomliszt

1/2 tk sütőpor

továbbá:

4 tojásfehérje

120 g porcukor

50 g vágott mandula

töltelék:

1/2 l tejszínhab

2 csomag vaníliás cukor

2 csomag habfixáló

földi eper, vagy mát tetszés szerinti gyümölcs(ki mennyit akar, tegyen bele)

A tojássárgáját a porcukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliás cukrot, az olvasztott vajat, végül a sütőporral elkevert lisztet. Kétfelé osztom. Egy kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral és az egyik tésztarészt ráterítem. A tojásfehérjét kemény habbá verem és belekeverem a porcukrot. Ennek a krémnek a felét rákenem a tésztára és vágott mandulával megszórom a tetejét. Kb 25 percig sütöm légkeveréses sütőben 160 fokon (normál sütőben 180 fokon). Ha kész, kiveszem a formából és még langyosan bevágom a majdani szeletek szerint, mintha tortát vágnék, mert ha a töltelék is benne van, már nem lehet olyan szépen darabolni (ez lesz a felső lap). A másik tésztadarabbal megismétlem az egész folyamatot (Ezt nem vágom be szeletekre!). A kisült lapokra valami nehezéket teszek (pl vágódeszkát), hogy szép egyenletes legyen a felület.

A krémhez a tejszínhabot kemény habbá verem a habfixálóval és a vaníliás cukorral. A megmosott, lecsepegtetett és feldarabolt epret óvatosan közé keverem és az alap tortalapra kenem, amit egy tortagyűrűbe helyezek előtte (a krém így nem folyik ki). Ráfektetem a másik tortalap felvágott szeleteit, mintha az is egyben lenne. Hűtőbe teszem tálalásig.

Eper helyett lehet őszibarackkal is készíteni.
Biztos siker!

Paprikás krumpli

Mikor időnként pár napra elutazom, igyekszem a családnak valami finom, könnyen melegíthető, kiadós ételt főzni. Így történ ez a múlt héten is, mikor a Balatonra készültem. Ez a valami most a paprikás krumpli volt, amit mindenki kivétel nélkül szeret és minden időben szívesen eszi. Nálunk ez valódi ínyenc fogásnak számít. Fontos, hogy valami füstölt kolbász, vagy szalonna is kerüljön bele, hiszen ez adja jellegzetes ízét. Rövid, sűrű lére főzöm, nehogy valami híg levesre emlékeztessen. A finom, ropogós kenyér elmaradhatatlan kisérője, hiszen tunkolni is kell. Nálunk nyáron kovászos uborka jár hozzá, ami anyósom receptje alapján készül.
Hozzávalók :
1 kg nem szétfővő krumpli
10 dkg füstölt szalonna
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 zöldpaprika, paradicsom
1 szál füstölt kolbász (nem túl száraz)
2 pár debreceni kolbász, vagy virsli
2-3 kk köménymag (én daráltat teszek bele)
2 tk pirospaprika
1 kk erőspaprikakrém
só, bors
A kockázott szalonna zsírját kiolvasztom, majd beleteszem az apróra vágott vöröshagymát. Amíg a hagyma pirul, megpucolom a krumplit és kockákra vagy hasábokra (ki, hogy szereti) vágom. A zöldpaprikát kicsumázom, felaprítom, a paradicsom héját lehúzom (forró vízbe mártom, úgy könnyebb) és gerezdekre vágom. A füstölt kolbászt felkarikázom és az őrölt köménymaggal a együtt a hagymára dobom. Néhány percig pirítom. Lehúzom az edényt a tűzről, hozzáadom a pirospaprikát, majd a krumplit, a fokhagymát és annyi vizet, hogy ellepje. Mindig inkább kevesebbet, mert önteni még tudok hozzá, elvenni már nehezebb. Beleteszem a paprikát, paradicsomot, sózom, borsozom és fedő alatt félig puhára főzöm. Ekkor leveszem a fedőt, így főzöm tovább, ettől lesz a leve sűrű. Pár perccel a főzés befejezése előtt adom hozzá a többi kolbászt (virslit) és a paprikakrémet. Összeforralom és lehet is tálalni.

Kora ösz a Balatonon

Ezt a szuper bundásalmát igaz, hogy nem én sütöttem (de én ettem!), mégis muszáj volt ide feltennem, annyira finom volt és mint kép is étvágygerjesztö. Az északi part egy eldugott kis éttermében készítették ezt az inycsiklandó finomságot, ahonnan csodás kilátás nyílt a tóra. A szabadban igazi kemencében sütik a finom falatokat és árválkodik a közelben egy régi kerekes kút is.

Már tradició a családban, hogy szeptember hónapjában pár napot a lányokkal (vagy csak az egyikkel) a Balatonon töltünk barátnömék gyönyörü nádfedeles házában. Ez idén sem maradt el és a múlt hét elején szikrázóan napfényes, meleg napokat kaptunk ajándékba, amit kimondhatatlanul élveztünk. A tó gyönyörü volt, csak egy-egy pecás ült a csónakjában és reménykedett a nagy fogásban. Nem sok fürdözövel találkoztunk, de ez nem térített el és bemerészkedtem a 19 fokos vízbe, ami csak az elsö percekben volt rémes.

Az öszi Balaton hangulata semmihez sem hasonlítható. Meleg pulóverrel felszerelkezve esténként órákat töltöttünk a vízparton, élveztük a csendet és gyönyörködtünk a csodaszép öszi tájban.

Cseresznyés, vagy meggyes pite

Ezt az egyszerű sütemény már évek óta készítem, mindenki odavan érte (főleg én, hogy olyan egyszerű és hamar megvan...). Igazán a cseresznye, illetve a meggy szezonjában érdemes az asztalra tenni, hiszen a friss gyümölcsből az igazi. Mivel azonban anyósom szorgosan elteszi minden évben a kerti gyümölcsöket, ezt a finom süteményt az év bármelyik szakában az asztalra varázsolhatom. Bárki hirtelen ötlettől vezérelve megkívánja, rövid órán belül eheti is.

Bécsi barátaink is szívesen fogyasztják, hiszen ez az édesség egy kicsit eltér az itteni hagyományos süteményektől (lásd Sacher-torta , Linzer torta, kuglóf stb), bár nem teljesen ismeretlen.

A receptben leírt mennyiségek kissé eltérnek a megszokottól, de úgy adom tovább, ahogy annak idején megkaptam és azóta is így készítem.

Hozzávalók:

friss cseresznye, meggy vagy befőtt (ki, hogy szereti, mennyiség tetszés szerint)

4 tojás

21 dkg porcukor

14 dkg rétesliszt

7 dkg vaj

2 ek tejföl vagy joghurt

1 kk szódabikarbóna

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat szétválasztom és kézi mixerrel a sárgáját alaposan kikeverem a porcukorral, míg világossárga színt kap. A felolvasztott és lehűtött vajjat és a tejfölt (joghurtot) hozzáadom a cukros tojássárgához. A lisztet összekeverem a szódabikarbónával és lyukas fakanállal kanalanként, felváltva a masszához keverem-szitálom a kemény habbá felvert tojásfehérjét és a lisztet. A kimagozott cseresznyét (vagy meggyet) lecsepegtetem, majd kiveszem a felét belőle és ezt lisztbe forgatom. (A lisztbe forgatott cseresznye nem merül le a tészta aljára sütés közben) A lisztes cseresznyét hozzádolgozom a tésztához. Egy sütőpapírral kibélelt, 33x19 -es, magas peremű formába öntöm a masszát, majd megszórom a tetejét a többi cseresznyével. Kb. 35-40 percig sütöm. Ha nagyon pirul a teteje, sütőpapírral betakarom. Mikor megsült(tűpróba!), a formában hagyom kihűlni. A sütőpapír segítségével kiemelem egy deszkára, tetejét megszórom fahéjas porcukorral és kockákra szeletelem.

Sörkrém (Bieraufstrich)

Ezt a fajta kenyérre kenhető krémet friss barna parasztkenyérrel először itt Bécsben ettem. Ízlett nagyon. De nem csak a kenyér, hanem a frissen csapolt sör is hozzá! Barátainkkal a rendszeres heti tánc után időnként beülünk egy közeli sörfőzdébe (Brauerei), ahol a tánc utáni "fáradalmainkat" pihenjük ki.

Erre a "meleg szedvics"-re kitűnően csúszik a sör! Többszöri próbálkozás után sikerült egy olyan receptet összehoznom, ami megközelíti az eredetit.

Hozzávalók:

30 dkg főtt sonka (szaftos)

1 dl barnasör

2-3 kicsi, friss, piros chilipaprika

2-3 ek tejföl

2 ek édesnemes pirospaparika

1 tk cayannebors

só, bors

1/2 csokor petrezselyem

A chilipaprikákat félbevágom, kiemelem az ereket és apróra szeletelem. A sonkát kockákra vágom és a tejföllel együtt pürésítem (péppé keverem botmixerrel, vagy más háztartási géppel). A keverés közben a sört hozzáöntöm, míg egy krémes masszát kapok. A chiliparikát és a fűszereket hozzákeverem. Sötét rozskenyérre (bajor parasztkenyér) vastagon kenem és forró sütőben 10 percig sütöm. Kiváló sör- és borkorcsolya!

A petrezselyen és chili nélkül 1 hétig a hűtőben tárolható, csak a felhasználáskor kell őket hozzákeverni.

Kínai tojásos-kukoricaleves

Egyszerű és nagyszerű. 

A család egyik nagy kedvence ez a leves. Évszaktól függetlenül bármikor szívesen eszik. Minden hozzávaló mindig kapható (ami nem utolsó dolog) és viszonylag olcsó.

Én főleg akkor készítem, mikor a főétel is valami távol-keleti, hiszen valójában ezt a levest is egy kínai recept alapján készítem.

A evés szertartásához hozzátartozik, hogy igazi kínai levesestálból esszük (a képen éppen nem abban van), porcelán kanállal. Igaz, ezek a tálkák nem ütik meg a mi leveses tányérjaink méretét, de legfeljebb az éhes vendég többször meri tele egymás után (ez nagyon valószínű, mert irtó finom!).
Vannak vendégeink, akik mielőtt jönnek, felhívnak és feltétlenül ezt a levest "rendelik". :-)

Hozzávalók:

1 l csirke alaplé

1 doboz morzsolt kukorica

4 tojás

2 ek étkezési keményítő

pár csepp szezámolaj

chiliolaj vagy chiliszósz (csípős)

2 ek fehér ecet (pl tárkonyecet)

só, bors

A levesbe beleteszem a leszűrt kukoricát, felforralom és a kevés hideg vízzel elkevert kukoricakeményítővel besűrítem . A tojásokat egy tálban lazán felverem és folyamatos keverés mellett beleöntöm a forró levesbe. Ízesítésképpen sózom, borsozom és ecetet adok hozzá. Tálaláskor pár csepp szezámolajjal és chiliszósszal-, vagy olajjal teszem pikánssá. 

Ennyi.

Rozata, dalmáciai karamellpuding

A nyaralás alatt sokunkban fellángol a gyűjtőszenvedély, hogy haza akarunk vinni egy kis hangulatot az adott országból. Itthon aztán dobozba tesszük a kincseket, aztán a szekrénybe és el is felejtjük őket. Én szívesebben hozok haza egy-egy receptet, amit kipróbálok szűk családi- vagy baráti körben, mint az itt következő horvátországi nyaralás emlékét, a házi néni receptjét. Megérkezésünkre készítette ezt a finom pudingot, amit olyan edényben kell főzni, mintha kuglófot csinálnál, csak ezt teljesen be lehet zárni. Megpróbáltam én is hasonlóan, de miután nekem ilyen formám nincs és se égen-se földön nem kaptam, kénytelen voltam más edény után nézni (a Crème brûlée pohárkákat használtam és fóliával lefedtem).

Minden esetre a"puding próbája" meghozta az eredményt!

Hozzávalók 4 személyre:

12 ek( evőkanál) kristálycukor

40 ml víz

1/8 l tej

4 tojás

4 c l rum

8 ek cukrot és a vízet egy kis fazékban felforralok és addig főzöm, amíg az egész világosbarna színü karamellé változik (közben szorgosan kevergetem). Ezután 4 tűzálló tálkát kiöntök vele belülről, ami aztán nagyon hamar megszilárdul.

A tejet a maradék cukorral felmelegítem (nem szükséges felforralni). Leveszem a tűzről és az alaposan felvert tojásokat belekeverem, majd a rumot is hozzáöntöm. A masszát egyformán szétöntöm a formákba, fóliát teszek a tetejére (lehetőleg szorosan hozzápasszítva) és vízfürdőben, 150 C fokos forró sütőben kb 40 percig sütöm, míg megszilárdul. Miután kihűlt desszertestányérra borítom és a mártással szervírozom.

A mártáshoz:

1,5 dl tej

1, dl tejszín

1 tojássárgája

1 ek liszt

6 ek kristálycukor

1 zacskó vaniliáscukor

Egy lábasba beleöntöm tejet, a tejszínt és a vaniliáscukrot, majd felforralom. 5 ek kristálycukrot karamellizálok, majd felengedem az átszűrt tejjel. Olvadásig forralom vele, majd langyosra hűtöm. A tojássárgát habosra keverem a maradék cukorral, hozzádom a lisztet és simára eldolgozom. Állandóan kevergetve lassú tűzön hozzáöntöm a karamellás tejet és besűrítem, majd kihűtöm.

Piknik a bécsi Öreg Dunaágon

Bár még augusztust írunk (igaz már az utolsó napokat), az enyhe esték már az ösz közeledtét jelzik. Nappal még kellemesen süt a nap, olykor még igencsak izzadunk, de alkonyat felé a hüvös levegö már "libabört" vált ki, ha továbbra is a nappali "lengében" üldögélünk a teraszon. Ez a felismerés (ti. vége a nyárnak) indított bennünket arra, hogy felhasznájuk a "Holdfénypiknik" utalványunkat, amit gyerekeinktöl kaptunk ajándékba. Ez az Öreg Dunára szólt, 3 óra csónakázás, piknikkosárral egyetemben. Óvatosan utánanéztem minden lehetséges helyen az idöjárásnak és a héten a legoptimálisabbnak vélt napot választottam ki.

A piknik

Az elején ugyan nem teljes az összhang a jármü kiválasztának kérdéseben, de miután engedek, a lábbal hajtható járgány mellett kötünk ki. A piknikkosár kissé csalódás, bár elöre tudtuk, hogy mit tartalmaz. 2 db viszonylag gazdagon megtöltött bagette kenyér mellé 1 üveg jégbehütött Proseco-t (pezsgöspoharakkal!) és gyümölcsöt kapunk. Tekerünk, közben eszünk. Víz alattunk, pezsgö bennünk. Abban szendvics. Paradicsom. A táj. Madárdal. Trilla. Trilla-trilla. Meg csipp-csiripp, háp-háp. Gyönyörű.

Miután 3 óra áll rendelkezésünkre, nem kell sietni, szép komótosan letekerünk jó darabon a bécsi régi Dunaágon. Elengedjük magunkat, utazunk. Éppen csak annyit hajtunk, amennyi a csónak irányításához okvetlenül szükséges.

A késö délutáni órákban még viszonylag sok a fürdözö, ezeket ugyan kerülgetni kell, de a sok vadkacsa és más vizimadár annyira közelmerészkedik, hogy nem gyözzük öket morzsával jóllkatni.

Gyönyörü a naplemente és a folyó olyan símának és selymesnek tünik, mint egy nagy, kifeszített vászon, szinte kedvünk van megfürödni benne. Nézelödünk. Jobbra-balra vendéglő. Zöldkert. Tele (válság ide, válság oda).

Időnként más csónakokkal, vitorlásokkal találkozunk: hol mi érünk utol egy kényelmesebb társaságot, hol minket hagy le egy gyorsabb csoport. De mindenki mosolyog, kedvesen üdvözli a másikat. Jó ilyen emberekkel együtt lenni…

Sajtos makaróni sütőben sütve

Ebben a rémes meleg időben az ember ugyan nem szívesen kapcsolja be a sütőt, mégis ezt a receptet mindig MELEGEN ajánlom, valami mennyei (most nem vesszük figyelembe a kalória tartalmát!).

Elronthatatlan, előre elkészíthető, nagyon finom és irtóra laktató.

Hozzávalók 4 személyre:

20 dkg rövid makaróni (Maccheroni, kb 3-4 cm hosszú)

2-3 szelet kenyér

5 dkg vaj

1 ek liszt

5 dl langyos tej

7 dkg Gruyére sajt

7 dkg Pecorino

20 dkg cheddar sajt

Cayenne bors

szerecsendió

só, bors

A tésztát felteszem főni. Bő vízben, kis só, egy cseppnyi olaj a vízbe, hogy ne ragadjon a tészta össze. Ha a víz forr, mehet bele a tészta. Addig főzöm, hogy se kemény, se túl puha ne legyen. Leszűröm és félreteszem. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.

A sajtokat kis luku reszelőn lereszelem. A kenyérszeletek héját levágom, a belét apró kockákra szeletelem és 1 ek olvasztott vajjal meglocsolom.

Elkészítem a besamelt: a vajat felhevítem, abban megpirítom a lisztet, majd felengedem a tejjel. Sózom és egy kevés őrölt szerecsendiót is adok hozzá. Alacsony lángon állandó keverés mellett sűrűre főzöm. (Ha túl sűrűnek találjuk a mártást, tejjel higíthatjuk.) Leveszem a tűzről, belekeverem a füszereket (ízlés szerinti mennyiség), a sót és a lereszelt sajtok 2/3 részét. Összekeverem a leszűrt tésztával és egy kivajazott hőálló tálba terítem. Megszórom a maradék sajttal és a vajas kenyérkockákkal. A sütőben kb 30 percig ropogós, aranysárgára sütöm.

Sajtkrémmel töltött óriás kagylótészta (conchiglioni giganti)

Nagyobbik lányom a napokban jött haza a napfényes Toskánából és ajándékképpen, egy zacskó óriás kagylótésztával (Conchiglioni giganti-Pasta di semola) lepett meg. Bajban voltam, hiszen ilyen hatalmas tésztával még nem volt dolgom. Receptek után vadászva, sikerült saját ötleteinket is beleadva, egy igazán különlegeset összehoznunk. Sajnos, egy ronda vírus levert a lábamról, de a család tagjai készségesen vállakoztak a recept kézzelfoghatóvá tételéhez. Az erdmény mindent elsöprö volt, és bár a mennyiség nem mindennapi, gondolom holnap estére már nyoma sem marad.

Hozzávalók 6-7 személyre:

50 dkg óriás kagylótészta

2 csomag mozzarella

50 dkg ricotta

2 nagy szelet feta

2 doboz hámozott paradicsom

1 csokor petrezselyem

4-5 gerezd fokhagyma

1 ek olasz füszerkeverék

só, bors

15 dkg reszelt parmezán

A tésztát forró, sós vízben 8-10 percig (al dente-re) föztük, leszürtük és félretettük hülni.

Mialatt a tészta fött, elkészítettük a tölteléket:

A mozzarellát és a fetát kis kockára vágtuk, a ricotta sajtot egy mélyebb tálban simára kikevertük. Az összeaprított mozzarella- és feta sajtot hozzáadtuk. Ezután alaposan összedolgoztuk a finomra vágott petrezselyemmel és az összezúzott fokhagymagerezdekkel. Sóval és borssal ízesíttettük. Kóstoltuk... hm..., kóstoltuk... hmm..., kóstoltuk... hmmmm...!

Ami ezek után még megmaradt a sajtkrémböl, azt egy kiskanál segítségével a Conchiglioni-ba darabonként beletöltöttük.

A megtöltött tésztát egy elöre kivajazott tüzállótálba helyeztük. (Ekkor már majdnem mindenki jól lakott, de a tisztesség és a kíváncsiság úgy kívánta, hogy folytassuk.) A konzervparadicsomokat apróra aprítottuk, összekevertük az olasz füszerkeverékkel, sóval, borssal és egy evökanál kristálycukorral (bár ez nem volt a tervben, de szerintem ez kimondottan jót tett neki) és a tésztára loccsantottuk. A darált parmezán, ami a tetejére került, már csak "hab volt a tortán".

Elömelegített, 200 fokos (180 fokos, légkeverésesben) sütöben kb 30 percig, szép pirosra sütöttük. Az erdmény minden fáradságot megért!

Csipős pulykamellcsíkok szójababcsírával

Ma este rémes fáradtan estem haza, és mivel a munkahelyi kis étterem éppen nyári szünetét tartja, természetesen korgó gyomorral. Valami gyors, könnyüre volt hívásom. Hipp-hopp, a hűtőből ki a pulykahúst és a szójacsírát (ami szinte mindig van, mert imádom), így az ihlet már magától jött.

Hozzávalók 2 személyre, kb :-)

30 dkg pulykamellfilé, vagy más szárnyashúsfilé

2-ek sötét, kínai szójaszósz

1 ek méz

csipet chilipor

só

Sambal Oelek (vigyázat, írtóra csipős!!)

Wok olaj (ha lehet Sunrice, szezám- és rizsolaj keveréke, nagyon kellemes), de lehet földimogyoró, vagy kukoricaolaj is

25 -30 dkg szójababcsíra

A mézet, a szójaszószt, a chiliport alaposan összekevertem és a megmosott, lecsepegtetett, vékony csíkokra vágott (a húst a fagyasztóból vettem ki, írtó könnyen ment) és enyhén sózott pulykamellfilét ebben a páclében hagytam állni kb. egy 1/4 órát (rettentően éhes voltam, egyébként 1-2 óra a pácolási idő). Közben többször megkevertem, hogy a lé mindenhol átjárja a húst. Erős tűzön a wokot (ha nincs, egy mély vasserpenyő is megteszi) felhevítettem, az olajat körbefuttam benne és beledobtam a páclétől lecsepegtetett pulykahúscsíkokat. 4-5 perc alatt megpirítottam a sercegő olajban, miközben folyamatosan egy lapos falapáttal kevergettem (a wokot rázogatni kellene, de olyan nehéz, hogy ez nekem nem megy). Amikor megpirult, kivettem és melegen tartottam. A visszamaradt olajba beledobtam a szójababcsírát és a változatlanul erős tűzön sütőlapáttal alányúlva erőteljesen, minden irányban 2-3 percig forgattam. A babcsíra megsült, ropogós maradt és feszes (nem szabad túlfőzni). Mondanom sem kell, pillanatok alatt eltüntettük az utolsó morzsáig (szójababcsíráig).

Fokhagymás-tejszínes rókagomba kockatésztával

Igaz, hogy lassan már vége a rókagomba szezonjának, de mivel a családban mindenki odavan érte és igazán elég ritkán kerül az asztalra, szombaton nyakamba vettem a bécsi nagypiacot (Naschmarkt) és belecsaptam a jóba... Tekintettel intenzív aromájára, nem egy agyonbonyolított elkészítési módot választottam, hadd érződjön a gomba természetes íze.

Sok időm nem maradt az ebédig, ezért úgy döntöttem, hogy a hozzáillő szalvétagombóc helyett tésztával tálalom. A salátaként mellé, a nálunk mostanában közkedvelt cikória került, amit pillanatok alatt az asztalra varázsolt Réka lányom. A hangulat a tetőfokára hágott, mikor a gomba illata és a szomszéd grill húsának odaégett szaga a korgó gyomrú családtagok szaglóidegeit ingerelni kezdte. Nem maradt más hátra, minthogy a 35 fok ellenére, csukott ablak-ajtó mellett voltunk kénytelenek elfogyasztani az ebédet.

Hozzávalók 4 személyre:

1/2 kg rókagomba

1 fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1,5 dl tejföl, vagy creme fraiche

2 dl tejszín

2-3 ek sima liszt

1 dl száraz fehérbor

2 dl zöldség alaplé

2 dkg vaj

só, bors, kakukkfű, snidling

Egy nagyobb serpenyőben (nekem van egy szuper vas serpenyőm, kissé magasabb fallal, tetővel, ebbe nem ég oda semmi) a vajon üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymát, majd a papír kéztörlővel alaposan megtisztított (nem mosott, mert szivacsos lesz!!!) és nagyobb darabokra vágott gombát rádobtam. Hozzákevertem a megtisztított és szintén összeaprított fokhagymát és sóval, borssal és kakukkfűvel fűszereztem. Óvatosan, hogy a gomba össze ne törjön, rázogatni kezdtem az edényt (kevergetés helyett). Ekkor már isteni illatok terjengtek a konyhában ( a szomszéd még csak a kezdetén volt a grillezésnek...) és a család itthon levő tagjai a konyhában gyülekeztek, hogy "kontrollálják" a tűzhely működését. Amíg a gyenge tűzön a gomba párolódott, a tejfölt egy mélyebb tálkában a liszttel és 2-3 ek zöldséglével összekevertem. A fehérbort és a maradék zöldséglevet összeöntöttem és a tejfölös keverékkel simára kevertem. Óvatosan hozzáöntöttem ezt a szószt és a tejszínt a gombához. Szükség szerint sóztam, borsoztam és egyet rottyantottam még rajta.  Tálaláskor apróra vágott snidlinget szórtam rá.
A siker természetesen nem maradt el...