Töpörtyűs pogácsa sárkányeregetéssel

Bár ez a pogácsa igazán a hűvösebb, barátságtalan téli hónapok jó befűtött szobájának uzsonnája, most mégis a múlt heti nyári piknik egyik rágcsálnivalójának készült. Nikol hívott össze néhányunkat (magyarok, akik Bécsben élnek és blogolnak) egy kellemes partira a Duna szigeten. A kissé szeles idő ellenére, ragyogó hangulat és jókedv kísérte a sárkányeregetős, traccsolós, kártyás összejövetelt. Folyt. köv. mindenképpen...

Hozzávalók a pogácsához:

30 dkg tepertő

50 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztő

1+1 tojás

2,5 dl kefir (joghurt)
A tepertőt megdarálom, sóval és borssal elkeverem. A lisztet mélyebb tálba szitálom, összekeverem 1 tk sóval, belemorzsolom az élesztőt, majd hozzáadok 1 tojást és annyi kefirt, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Lisztezett deszkán összegyúrom, cipót formálok belőle, konyharuhával letakarom és 1/2 órát kelesztem. 
A megkelt tésztát lisztezett nyújtólapon 1/2 cm vastag téglalappá nyújtom és megkenem a tepertőkrémmel.
Összehajtogatom: először  felülről lefelé, majd alulról felfelé, bal harmadát felhajtom a tészta tetejére, a jobb harmadát pedig a tészta alá. Letakarom, 1/2 óra múlva megismétlem a nyújtást és a hajtogatást (összesen 4-szer, de mindig azonos irányba, hogy leveles legyen).  Kibélelek két sütőlapot sütőpapírral. Az utolsó hajtogatás után kb 2 cm vastagra nyújtom a tésztát, a tetejét késsel bekockázom és lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval kiszúrom. A sütőlapokra helyezem őket, tetejüket megkenem a maradék felvert tojással és előmelegített, 220 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütöm.

Piknik a bécsi Öreg Dunaágon

Bár még augusztust írunk (igaz már az utolsó napokat), az enyhe esték már az ösz közeledtét jelzik. Nappal még kellemesen süt a nap, olykor még igencsak izzadunk, de alkonyat felé a hüvös levegö már "libabört" vált ki, ha továbbra is a nappali "lengében" üldögélünk a teraszon. Ez a felismerés (ti. vége a nyárnak) indított bennünket arra, hogy felhasznájuk a "Holdfénypiknik" utalványunkat, amit gyerekeinktöl kaptunk ajándékba. Ez az Öreg Dunára szólt, 3 óra csónakázás, piknikkosárral egyetemben. Óvatosan utánanéztem minden lehetséges helyen az idöjárásnak és a héten a legoptimálisabbnak vélt napot választottam ki.

A piknik

Az elején ugyan nem teljes az összhang a jármü kiválasztának kérdéseben, de miután engedek, a lábbal hajtható járgány mellett kötünk ki. A piknikkosár kissé csalódás, bár elöre tudtuk, hogy mit tartalmaz. 2 db viszonylag gazdagon megtöltött bagette kenyér mellé 1 üveg jégbehütött Proseco-t (pezsgöspoharakkal!) és gyümölcsöt kapunk. Tekerünk, közben eszünk. Víz alattunk, pezsgö bennünk. Abban szendvics. Paradicsom. A táj. Madárdal. Trilla. Trilla-trilla. Meg csipp-csiripp, háp-háp. Gyönyörű.

Miután 3 óra áll rendelkezésünkre, nem kell sietni, szép komótosan letekerünk jó darabon a bécsi régi Dunaágon. Elengedjük magunkat, utazunk. Éppen csak annyit hajtunk, amennyi a csónak irányításához okvetlenül szükséges.

A késö délutáni órákban még viszonylag sok a fürdözö, ezeket ugyan kerülgetni kell, de a sok vadkacsa és más vizimadár annyira közelmerészkedik, hogy nem gyözzük öket morzsával jóllkatni.

Gyönyörü a naplemente és a folyó olyan símának és selymesnek tünik, mint egy nagy, kifeszített vászon, szinte kedvünk van megfürödni benne. Nézelödünk. Jobbra-balra vendéglő. Zöldkert. Tele (válság ide, válság oda).

Időnként más csónakokkal, vitorlásokkal találkozunk: hol mi érünk utol egy kényelmesebb társaságot, hol minket hagy le egy gyorsabb csoport. De mindenki mosolyog, kedvesen üdvözli a másikat. Jó ilyen emberekkel együtt lenni…