vasárnap, május 29, 2011

Pasztinákleves almával, feketekenyérrel, kakukkfüvel és rózsaborssal/Pastinakensuppe mit Apfel

(Rezept unten auch auf Deutsch)
 
Törökországból hozott rózsaborsom kipróbálására az alábbi különlegességet sikerült tegnap az asztalra tennem...

Hozzávalók 3-4 személyre:
50 dkg pasztinák
1 savanykás alma
1 hagyma
kb 4 szelet nagyon vékony, teljeskiörlésű, fekete kenyér (én pumpernickel-t vettem, ami egy vesztfáliai rozsdarából készült kenyér)
1 l zöldség alaplé
100 ml tejszín
1 tk rózsabors
1 tk friss kakukkfű
6 dkg vaj
só, bors
A megpucolt és finomra szeletelt hagymát 4 dkg vajon megpárolom, majd a megtisztított és felszeletelt pasztinákot hozzáadom és néhány percig együtt pirítom. A zöldséglével felöntöm és 15 percig lefedve csendesen főzöm.
Kissé kihűtöm és kézi mixerrel pürésítem. A tejszínt hozzákeverem. (Ha túl sürü, zöldséglével, vagy vízzel lehet hígítani.) Sózom, borsózom.
A belevalóhoz az almát meghámozom, magházát kivágom és felkockázom. A kenyeret szintén kis kockákra vágom és a maradék vajon megpirítom. Mehetnek bele a kakukkfű és az almadarabok,  még röviden keverek rajta néhányat, majd hozzáadom a rózsaborsot is. Tálaláskor a leveshez kínálom...



500 g Pastinaken
1 säuerliche Äpfel
1 Zwiebel
ca. 4 Scheiben Pumpernickel
1 l Gemüsefond
100 ml Sahne
1 TL rosa Pfeffer
1 TL frischer Thymian
60 g Butter
Salz, Pfeffer
Zubereitung:
Die Pastinakenwurzeln waschen, schälen und klein schneiden. Die Zwiebel schälen, würfeln und in 40g Butter andünsten, aber nicht rösten. Die Pastinaken dazugeben und kurz mitdünsten. Die Gemüsefon dazugießen.  15 Minuten zugedeckt köcheln lassen.
Abkühlen lassen und pürieren. Die Sahne unterrühren. Bei Bedarf mit Fond bzw. etwas Wasser weiter verdünnen. Mit Salz und Pfeffer abschmecken.
Für die Einlage, Äpfel schälen, Kerngehäuse entfernen und fein würfeln. Pumpernickel zerbröckeln, in restlichen 20 g Butter anrösten. Äpfel und Thymian kurz mitbraten, rosa Pfeffer zugeben. Beim Anrichten in die Suppe geben.

péntek, május 27, 2011

Ebéd hátizsákból, gyalogosan, 130 km-en keresztül...

Ez esetben nem a fazekam tartalmáról írnék, hanem egy gyönyörü, 5 napos, gyalogosan megtett út rövid beszámólóját próbálnám "computerre vetni".

Ezen az öt napon ismét megtapasztalhattuk, milyen testet-lelket megújító hatása van a gyalogos zarándoklatnak. Ilyenkor belsö utat is járunk, megnyílik a szemünk olyan dolgokra, melyek mellett a hétköznapok során vakon elmegyünk. Átéljük, hogy még a legnehezebb pillanatokban sem vagyunk egyedül, Valaki a tenyerén hordoz bennünket. 

Így tehát barátainkkal az idén ismét végigjártuk a szokásos távot (most a Via Sacra útján) Máriacellig, amely immár hat évszázada Közép-Európa legkedveltebb búcsújáró helye. Nehéz szavakba önteni azt a rengeteg élményt, amit a gaaden-i Jakab templomtól indulva kb. 130 kilométeren át és a mariazelli Bazilikába való beérkezésünkkor átéltünk.

Heiligenkreuz

Már az elsö nap Gaaden környékén olyan csodás úton haladtunk Heiligenkreuz felé, amely feledtette velünk a majdnem 30 fokos höséget. A híres kegyhely, a világ legrégibb ciszterci kolostora, mely megalapítása óta folyamatosan müködik. Rövid pihenö után friss lendülettel indultunk tovább Mayerling irányába. (E helyhez egy szomorú esemény kötödik, itt találták holtan 1889. január 30-án Habsburg Rudolf trónörököst és Vetsera Máriát.)


Mayerling


Ezután kissé keményebb emelkedök következtek, melyek már 600 méteres magasságba vezettek. Kifejezetten meleg volt, hiszen részben a fáktól védtelen országúti szakaszon kaptattunk fel. Kisebb pihenövel, végül is jó idöben, délután 5 órakor érkeztünk meg Altenmarkt-ba, ahol elsö szállásunk, a Gasthof "Zur Dornaustube" volt.

Araburg romja

Zarándokhoz nem illö, pompás reggeli

Másnap kora reggel a böséges reggelink után már a Triseting-völgyében futó úton róttuk a kilométereket Kaumberg irányába. Kaumberg temetöje mellett elhaladva a település románkori templomához értünk, amely ajtaja nyitva volt, így belülről is megtekinthettük. Rövid pihenö és mécses gyújtás után indultunk tovább Araburg várának romjához. A 800 m-es csúcson levö vár középkori építmény. Igaz, nem túlságosan nagy, de még romjaiban is nagyon látványos. Innen Hainfeld felé vettük az irányt és itt történ az elsö eltérö. Elhülve vettük észre, hogy szállásunk felé (St. Veit an der Gölsen) nem fordultunk le idöben. Végül is többszöri telefonálgatás után a szállásadó értünk jött és autóval fuvarozott kvártélyunkhoz, a Gasthof Hollaus-hoz.
 

A harmadik nap hegyi úton indultunk tovább Lilienfeldbe. A hegyi út nagyon kemény, két hosszú kaptatóval kb. 4 óra alatt tehető meg. (Itt jegyzem meg, hogy az osztrák táblákon megadott menetidök nyúlcipös zarándokoknak  készültek, nem az amolyan átlagosoknak, akik közben meg-megállva tanulmányozzák a térképet, fényképeznek és a természetben gyönyörködnek. Általában jóval több idöre számítsunk, mint ami a táblán van!)





Bár meredek emlkedökön át vezet az út a hegyek tetejére, megéri a fáradságot felkapaszkodni. Soha sem a küszködés élménye marad meg az emlékezetünkben, hanem a gyönyörű virágos alpesi legelök s a csodás kilátás a hegytetöröl, a virágos hegyoldalak, a fenyvesek, amelyek néhol ritkásan, néhol egészen egybe függö erdöket alkotnak. 
Lilienfeldbe érkezésünkkor rettenetes fekete felhök gyülekeztek az égen, amelyek nem igértek semmi jót...  fohászunk azonban meghallgatásra talált, és teljesen szárazon érkeztünk Türnitz-be, harmadik szállásunk helyére. (Pension "Haus Karner") (Mint ismeretes, nincs rossz idő, csak rossz zarándok...)

Gyülekeznek a felhök

A negyedik nap csodálatosan tiszta reggelre ébredtünk. Reggeli után az irányt a Via Sacra egyik változatán, a gyönyörű Falkenschlucht-szurdokon keresztül terveztük. Sajnos ez dugába dölt, mivel egy korábbi vihar miatt lezárva találtuk. Így, a vele párhuzamos erdei úton haladtunk tovább,  majd a a müútra kiérve Ulreichsbergtöl Gscheid felé haladtunk "eröltetett menetben". Gscheid elött pár kilométerre a minket követö fellegek utolértek és kitörni készült az égi háború. Aztán valóban csoda történt. Egy korábban velünk szóba elegyedett helyi lakos, autójával utánunk jött és minket, "lányokat", a közeli "Alpengasthof Gruber"-ig vitt, így megintcsak szárazon maradtunk ( a fiúk kissé eláztak...)
Hubertus tó
Az utolsó nap nagyon korán keltünk, hogy idöben célunkhoz érjünk. Gscheid után egy országúti szakasz következett, ami aztán erdei útra ágazott, ahol éppen fakivágást végeztek.  Szerencsétlenségünkre az út mentén minden fát eltüntettek, beleértve az utat jelzöt is! Sikerült a rossz irányt választanunk, és feleslegesen tettünk meg  6 km-t, hegynek fel-le... Miután visszakecmeregtünk az elágazáshoz és a helyes irányt vettük, jó 1 1/2 órát vesztettünk. Így értünk a Hubertus tóhoz, ahol rajtunk és a kacsákon kívül teremtett lélek sem járt. Kiadós uzsonna után (a kacsák is jóllaktak!) indultunk tovább, még mit sem sejtve az elkövetkezendökröl. Ismét elnézve egy erdei utat, kénytelenek voltunk ezután egy talpnyuvasztó aszfalt úton haladni, végig, Máriacell-ig. Érdekesség, hogy a fötérre bevezetö utca neve Ungarnstraße, azaz Magyar utca.


Máriacell

 
Máriacell magávalragadó, hangulatos kis város. Bár a 12. századból való híres kegyszobra, amely egyszerre a Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya), a Magna Mater Austriae (Ausztria Édesanyja) és a Mater Gentium Slavorum (Szláv népek Anyja), az Anjou-király uralkodása idején már századok óta állt egy egykori bencés testvér cellájában – innen a név: Máriacell –, mégis csak a XIV. században épült meg a gyönyörű gótikus kegytemploma.
Sajnos, a többszöri rossz irányválasztások miatt a délutáni szentmiséröl lekéstünk, így ki-ki a templomban magában imádkozott, majd indulás elött néhány mécsest gyújtottunk szeretteinkért.
Sok idönk nem maradt, mert a keskeny nyomtávú máriacelli kisvasút (a legszebb alpesi vasútvonalak közé tartozik)  indulása Sankt Pölten felé vészesen közelgett. A csatlakozást Bécs felé itt szerencsésen elértük és végre, este 10 órára igencsak fáradtan, de lelkiekben megújulva, boldogan érkeztünk haza.

péntek, május 06, 2011

Peperonata leves/Peperonata-Suppe

(Rezept unten auch auf Deutsch) 

A peperonata az olasz konyha egyik igen népszerü, kedvelt étele, ami eredetileg a paprika, paradicsom és hagyma együtteséböl áll. Talán kissé hasonlit a mi lecsónkhoz, csak nincs benne semmiféle hús és nem csipös. Tálalható melegen, például polenta mellé, de hidegen, elöételként vagy hideg sülthöz illetve szárnyashoz is szívesen fogyasztják. Ez a leves ennek a továbbvitt változata, kissé "gourmet"-sítva... , jelenleg az egyik kedvencünk.
Hozzávalók 4 személyre:
4 piros színü paprika
2 paradicsom
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
3 ek olivaolaj
70 ml Martini bianco
1 l zöldséglé
2 nagyon vékony fehér kenyérszelet (én rozsbagette szeleteket vágtam)
30 g feta sajt
2 ek nagyszemü kapribogyó
só, bors
A megmosott, felezett, ereitöl-, magjaitól megszabadított paprikákat nagyobb darabokra vágom. A paradicsomot megmosom és negyedelem. A hagymát, fokhagymát és répát megtisztítom, finom csikokra szeletelem, majd 3 ek olajon 5 percen át üvegesre pirítom. Hozzáadom a paprikát és további 5 perc után a paradicsomot is. Felöntöm a zöldséglével és a Martinival, lefedem és közepes lángon kb. 20 percig fözöm.
A levest egy botmixerrel pürésítem és egy sürü szitán, vagy szürön átpaszírozom. Sóval, borssal ízesítem.
Röviddel a tálalás elött a kenyérszeleteket toastsütöben megpirítom (ha fehér kenyérszeletem van, akkor hosszúkás csikokra vágom elötte). A feta sajtot rámorzsolom a kenyérre, a kapribogyókkal kirakom és ezt kínálom a leveshez.  Hidegen, melegen egyaránt fenséges!

***
Zutaten für 4 Personen:
4 rote Paprika
2 Tomaten
1 Schalotte
2 Knoblauchzehen
1/2 Karotte
3 EL Olivenöl
70 ml Martini bianco
1 l Gemüsesuppe
2 sehr dünne Weißbrotscheiben
30 g Feta
2 EL Kapernbeeren
Salz, Pfeffer
Paprika waschen, halbieren, Stiel, Kerne und weiße Innenwände entfernen und das Fruchtfleisch grob würfeln. Die Paradeiser waschen und vierteln. Schalotte, Knoblauch und Karotte schälen und in feine Streifen schneiden.

3 EL Olivenöl in einem Topf erwärmen. Schalotte, Knoblauch und Karotte 5 Minuten darin farblos anschwitzen, Paprika dazugeben und nach weiteren 5 Minuten Paradeiser zufügen. Gemüse mit Martini ablöschen, zum Kochen bringen, mit der Gemüsesuppe aufgießen, abdecken und bei mittlerer Temperatur ca. 20 Minuten köcheln lassen.
Suppe mit einem Stabmixer pürieren und durch ein feines Sieb streichen. Mit Salz und Pfeffer abschmecken.
Kurz vor dem Servieren aus jeder Brotscheibe zwei längliche Streifen schneiden. Die Brotscheiben toasten, mit zerbröseltem Feta und Kapernbeeren belegen.
Die Suppe in Schalen anrichten, und mit den Brotscheiben servieren.