Rožata - újragondolva

Ezt a hagyományos dalmáciai desszertet elöször tavaly ettem, mikor Desa asszony Primosten-be való megérkezésünkkor elénk tette. Nem mondom, jó kis adag volt, sokáig bírkoztunk vele. (Nem az ízével volt gond, a mennyiséggel nem boldogultunk azonnal.) Itthon aztán a lányoknak szerettem volna hasonlót készíteni. Sajna, mivel csak elbeszélésböl ismertem a receptet, természetesen messze alul maradt az én verzióm az eredetitöl. Idén aztán már együtt készítettem Desával és leírtuk a hozzávaló mennyiségeket. Hát, most itt a primosten-i recept és hozzá a tengerparton készített fotó.

6 tojás

6 ek cukor

1 ek rum, vagy valamilyen likör

1 l tej

1 vaniliarúd vagy vaniliás cukor

reszelt citromhéj

14 kockacukor vagy ennek megfelelö kristálycukor

A tojásokat a 6 evökanál cukorral és tejjel jól összekevertük és belereszeltünk egy citrom héját. Ezután hozzáadtuk a rumot és a kikapart vaniliarúd belsejét.

Egy külön fazékba beledobáltuk a kockacukrokat és közepes hömérsékleten addig kevergettük, amíg elolvadtak és világos barna színü árnyalatúvá karamellizálódtak. (Lehet hozzá egy kevés vizet is tenni.) Ezt a karamellizált cukrot aztán egy pudingformába csorgattuk, úgy, hogy az edény falára is került belöle. (A maradék karamellt vízzel higítva a puding mellé szervíroztuk.) Kissé hagytuk megszilárdulni és a puding mixturát ráöntöttük.

Egy második fazékba annyi vizet tettünk, hogy a pudingforma 2/3-áig érjen, ha azt beletesszük. Ebbe a vízfürdöbe raktuk a pudinggal teli formát. (Az ö pudingformája tetövel van, a formát ezzel lezártuk. Szerintem ez nem feltétlenül szükséges.)

Az elömelegített, forró sütöben a vízfürdöbe állított pudingot körülbelül 3/4 órán keresztül hagytuk sülni.

Óvatosan tálra borítottuk, hülni hagytuk és tálalás elött még rövid idöre a hütöbe tettük.

Primošteni impressziók 2010

Még bennem az elmúlt hetek - napok hangjai - képei...

Megjártuk ismét a "mitengerünk" partjait, és a fotókat visszanézve újra és újra átélem az ott megélt pillanatokat. A tenger mély színeit, monoton zúgását, a napfényt, a tiszta sós levegöt, Dalmácia muzsikusának, a kabócának zenéjét, a szél fodrozta hullámokat...
Csodaszép volt.

"Jártatok már a világ partján?

Miként a tengernek van partja,

úgy van a világnak határa:

tenger égbolt zúdul a partra..."

(Pilinszky János)

Kora ösz a Balatonon

Ezt a szuper bundásalmát igaz, hogy nem én sütöttem (de én ettem!), mégis muszáj volt ide feltennem, annyira finom volt és mint kép is étvágygerjesztö. Az északi part egy eldugott kis éttermében készítették ezt az inycsiklandó finomságot, ahonnan csodás kilátás nyílt a tóra. A szabadban igazi kemencében sütik a finom falatokat és árválkodik a közelben egy régi kerekes kút is.

Már tradició a családban, hogy szeptember hónapjában pár napot a lányokkal (vagy csak az egyikkel) a Balatonon töltünk barátnömék gyönyörü nádfedeles házában. Ez idén sem maradt el és a múlt hét elején szikrázóan napfényes, meleg napokat kaptunk ajándékba, amit kimondhatatlanul élveztünk. A tó gyönyörü volt, csak egy-egy pecás ült a csónakjában és reménykedett a nagy fogásban. Nem sok fürdözövel találkoztunk, de ez nem térített el és bemerészkedtem a 19 fokos vízbe, ami csak az elsö percekben volt rémes.

Az öszi Balaton hangulata semmihez sem hasonlítható. Meleg pulóverrel felszerelkezve esténként órákat töltöttünk a vízparton, élveztük a csendet és gyönyörködtünk a csodaszép öszi tájban.