Kora ösz a Balatonon

Ezt a szuper bundásalmát igaz, hogy nem én sütöttem (de én ettem!), mégis muszáj volt ide feltennem, annyira finom volt és mint kép is étvágygerjesztö. Az északi part egy eldugott kis éttermében készítették ezt az inycsiklandó finomságot, ahonnan csodás kilátás nyílt a tóra. A szabadban igazi kemencében sütik a finom falatokat és árválkodik a közelben egy régi kerekes kút is.

Már tradició a családban, hogy szeptember hónapjában pár napot a lányokkal (vagy csak az egyikkel) a Balatonon töltünk barátnömék gyönyörü nádfedeles házában. Ez idén sem maradt el és a múlt hét elején szikrázóan napfényes, meleg napokat kaptunk ajándékba, amit kimondhatatlanul élveztünk. A tó gyönyörü volt, csak egy-egy pecás ült a csónakjában és reménykedett a nagy fogásban. Nem sok fürdözövel találkoztunk, de ez nem térített el és bemerészkedtem a 19 fokos vízbe, ami csak az elsö percekben volt rémes.

Az öszi Balaton hangulata semmihez sem hasonlítható. Meleg pulóverrel felszerelkezve esténként órákat töltöttünk a vízparton, élveztük a csendet és gyönyörködtünk a csodaszép öszi tájban.

Cseresznyés, vagy meggyes pite

Ezt az egyszerű sütemény már évek óta készítem, mindenki odavan érte (főleg én, hogy olyan egyszerű és hamar megvan...). Igazán a cseresznye, illetve a meggy szezonjában érdemes az asztalra tenni, hiszen a friss gyümölcsből az igazi. Mivel azonban anyósom szorgosan elteszi minden évben a kerti gyümölcsöket, ezt a finom süteményt az év bármelyik szakában az asztalra varázsolhatom. Bárki hirtelen ötlettől vezérelve megkívánja, rövid órán belül eheti is.

Bécsi barátaink is szívesen fogyasztják, hiszen ez az édesség egy kicsit eltér az itteni hagyományos süteményektől (lásd Sacher-torta , Linzer torta, kuglóf stb), bár nem teljesen ismeretlen.

A receptben leírt mennyiségek kissé eltérnek a megszokottól, de úgy adom tovább, ahogy annak idején megkaptam és azóta is így készítem.

Hozzávalók:

friss cseresznye, meggy vagy befőtt (ki, hogy szereti, mennyiség tetszés szerint)

4 tojás

21 dkg porcukor

14 dkg rétesliszt

7 dkg vaj

2 ek tejföl vagy joghurt

1 kk szódabikarbóna

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat szétválasztom és kézi mixerrel a sárgáját alaposan kikeverem a porcukorral, míg világossárga színt kap. A felolvasztott és lehűtött vajjat és a tejfölt (joghurtot) hozzáadom a cukros tojássárgához. A lisztet összekeverem a szódabikarbónával és lyukas fakanállal kanalanként, felváltva a masszához keverem-szitálom a kemény habbá felvert tojásfehérjét és a lisztet. A kimagozott cseresznyét (vagy meggyet) lecsepegtetem, majd kiveszem a felét belőle és ezt lisztbe forgatom. (A lisztbe forgatott cseresznye nem merül le a tészta aljára sütés közben) A lisztes cseresznyét hozzádolgozom a tésztához. Egy sütőpapírral kibélelt, 33x19 -es, magas peremű formába öntöm a masszát, majd megszórom a tetejét a többi cseresznyével. Kb. 35-40 percig sütöm. Ha nagyon pirul a teteje, sütőpapírral betakarom. Mikor megsült(tűpróba!), a formában hagyom kihűlni. A sütőpapír segítségével kiemelem egy deszkára, tetejét megszórom fahéjas porcukorral és kockákra szeletelem.

Sörkrém (Bieraufstrich)

Ezt a fajta kenyérre kenhető krémet friss barna parasztkenyérrel először itt Bécsben ettem. Ízlett nagyon. De nem csak a kenyér, hanem a frissen csapolt sör is hozzá! Barátainkkal a rendszeres heti tánc után időnként beülünk egy közeli sörfőzdébe (Brauerei), ahol a tánc utáni "fáradalmainkat" pihenjük ki.

Erre a "meleg szedvics"-re kitűnően csúszik a sör! Többszöri próbálkozás után sikerült egy olyan receptet összehoznom, ami megközelíti az eredetit.

Hozzávalók:

30 dkg főtt sonka (szaftos)

1 dl barnasör

2-3 kicsi, friss, piros chilipaprika

2-3 ek tejföl

2 ek édesnemes pirospaparika

1 tk cayannebors

só, bors

1/2 csokor petrezselyem

A chilipaprikákat félbevágom, kiemelem az ereket és apróra szeletelem. A sonkát kockákra vágom és a tejföllel együtt pürésítem (péppé keverem botmixerrel, vagy más háztartási géppel). A keverés közben a sört hozzáöntöm, míg egy krémes masszát kapok. A chiliparikát és a fűszereket hozzákeverem. Sötét rozskenyérre (bajor parasztkenyér) vastagon kenem és forró sütőben 10 percig sütöm. Kiváló sör- és borkorcsolya!

A petrezselyen és chili nélkül 1 hétig a hűtőben tárolható, csak a felhasználáskor kell őket hozzákeverni.

Kínai tojásos-kukoricaleves

Egyszerű és nagyszerű. 

A család egyik nagy kedvence ez a leves. Évszaktól függetlenül bármikor szívesen eszik. Minden hozzávaló mindig kapható (ami nem utolsó dolog) és viszonylag olcsó.

Én főleg akkor készítem, mikor a főétel is valami távol-keleti, hiszen valójában ezt a levest is egy kínai recept alapján készítem.

A evés szertartásához hozzátartozik, hogy igazi kínai levesestálból esszük (a képen éppen nem abban van), porcelán kanállal. Igaz, ezek a tálkák nem ütik meg a mi leveses tányérjaink méretét, de legfeljebb az éhes vendég többször meri tele egymás után (ez nagyon valószínű, mert irtó finom!).
Vannak vendégeink, akik mielőtt jönnek, felhívnak és feltétlenül ezt a levest "rendelik". :-)

Hozzávalók:

1 l csirke alaplé

1 doboz morzsolt kukorica

4 tojás

2 ek étkezési keményítő

pár csepp szezámolaj

chiliolaj vagy chiliszósz (csípős)

2 ek fehér ecet (pl tárkonyecet)

só, bors

A levesbe beleteszem a leszűrt kukoricát, felforralom és a kevés hideg vízzel elkevert kukoricakeményítővel besűrítem . A tojásokat egy tálban lazán felverem és folyamatos keverés mellett beleöntöm a forró levesbe. Ízesítésképpen sózom, borsozom és ecetet adok hozzá. Tálaláskor pár csepp szezámolajjal és chiliszósszal-, vagy olajjal teszem pikánssá. 

Ennyi.

Rozata, dalmáciai karamellpuding

A nyaralás alatt sokunkban fellángol a gyűjtőszenvedély, hogy haza akarunk vinni egy kis hangulatot az adott országból. Itthon aztán dobozba tesszük a kincseket, aztán a szekrénybe és el is felejtjük őket. Én szívesebben hozok haza egy-egy receptet, amit kipróbálok szűk családi- vagy baráti körben, mint az itt következő horvátországi nyaralás emlékét, a házi néni receptjét. Megérkezésünkre készítette ezt a finom pudingot, amit olyan edényben kell főzni, mintha kuglófot csinálnál, csak ezt teljesen be lehet zárni. Megpróbáltam én is hasonlóan, de miután nekem ilyen formám nincs és se égen-se földön nem kaptam, kénytelen voltam más edény után nézni (a Crème brûlée pohárkákat használtam és fóliával lefedtem).

Minden esetre a"puding próbája" meghozta az eredményt!

Hozzávalók 4 személyre:

12 ek( evőkanál) kristálycukor

40 ml víz

1/8 l tej

4 tojás

4 c l rum

8 ek cukrot és a vízet egy kis fazékban felforralok és addig főzöm, amíg az egész világosbarna színü karamellé változik (közben szorgosan kevergetem). Ezután 4 tűzálló tálkát kiöntök vele belülről, ami aztán nagyon hamar megszilárdul.

A tejet a maradék cukorral felmelegítem (nem szükséges felforralni). Leveszem a tűzről és az alaposan felvert tojásokat belekeverem, majd a rumot is hozzáöntöm. A masszát egyformán szétöntöm a formákba, fóliát teszek a tetejére (lehetőleg szorosan hozzápasszítva) és vízfürdőben, 150 C fokos forró sütőben kb 40 percig sütöm, míg megszilárdul. Miután kihűlt desszertestányérra borítom és a mártással szervírozom.

A mártáshoz:

1,5 dl tej

1, dl tejszín

1 tojássárgája

1 ek liszt

6 ek kristálycukor

1 zacskó vaniliáscukor

Egy lábasba beleöntöm tejet, a tejszínt és a vaniliáscukrot, majd felforralom. 5 ek kristálycukrot karamellizálok, majd felengedem az átszűrt tejjel. Olvadásig forralom vele, majd langyosra hűtöm. A tojássárgát habosra keverem a maradék cukorral, hozzádom a lisztet és simára eldolgozom. Állandóan kevergetve lassú tűzön hozzáöntöm a karamellás tejet és besűrítem, majd kihűtöm.

Piknik a bécsi Öreg Dunaágon

Bár még augusztust írunk (igaz már az utolsó napokat), az enyhe esték már az ösz közeledtét jelzik. Nappal még kellemesen süt a nap, olykor még igencsak izzadunk, de alkonyat felé a hüvös levegö már "libabört" vált ki, ha továbbra is a nappali "lengében" üldögélünk a teraszon. Ez a felismerés (ti. vége a nyárnak) indított bennünket arra, hogy felhasznájuk a "Holdfénypiknik" utalványunkat, amit gyerekeinktöl kaptunk ajándékba. Ez az Öreg Dunára szólt, 3 óra csónakázás, piknikkosárral egyetemben. Óvatosan utánanéztem minden lehetséges helyen az idöjárásnak és a héten a legoptimálisabbnak vélt napot választottam ki.

A piknik

Az elején ugyan nem teljes az összhang a jármü kiválasztának kérdéseben, de miután engedek, a lábbal hajtható járgány mellett kötünk ki. A piknikkosár kissé csalódás, bár elöre tudtuk, hogy mit tartalmaz. 2 db viszonylag gazdagon megtöltött bagette kenyér mellé 1 üveg jégbehütött Proseco-t (pezsgöspoharakkal!) és gyümölcsöt kapunk. Tekerünk, közben eszünk. Víz alattunk, pezsgö bennünk. Abban szendvics. Paradicsom. A táj. Madárdal. Trilla. Trilla-trilla. Meg csipp-csiripp, háp-háp. Gyönyörű.

Miután 3 óra áll rendelkezésünkre, nem kell sietni, szép komótosan letekerünk jó darabon a bécsi régi Dunaágon. Elengedjük magunkat, utazunk. Éppen csak annyit hajtunk, amennyi a csónak irányításához okvetlenül szükséges.

A késö délutáni órákban még viszonylag sok a fürdözö, ezeket ugyan kerülgetni kell, de a sok vadkacsa és más vizimadár annyira közelmerészkedik, hogy nem gyözzük öket morzsával jóllkatni.

Gyönyörü a naplemente és a folyó olyan símának és selymesnek tünik, mint egy nagy, kifeszített vászon, szinte kedvünk van megfürödni benne. Nézelödünk. Jobbra-balra vendéglő. Zöldkert. Tele (válság ide, válság oda).

Időnként más csónakokkal, vitorlásokkal találkozunk: hol mi érünk utol egy kényelmesebb társaságot, hol minket hagy le egy gyorsabb csoport. De mindenki mosolyog, kedvesen üdvözli a másikat. Jó ilyen emberekkel együtt lenni…

Sajtos makaróni sütőben sütve

Ebben a rémes meleg időben az ember ugyan nem szívesen kapcsolja be a sütőt, mégis ezt a receptet mindig MELEGEN ajánlom, valami mennyei (most nem vesszük figyelembe a kalória tartalmát!).

Elronthatatlan, előre elkészíthető, nagyon finom és irtóra laktató.

Hozzávalók 4 személyre:

20 dkg rövid makaróni (Maccheroni, kb 3-4 cm hosszú)

2-3 szelet kenyér

5 dkg vaj

1 ek liszt

5 dl langyos tej

7 dkg Gruyére sajt

7 dkg Pecorino

20 dkg cheddar sajt

Cayenne bors

szerecsendió

só, bors

A tésztát felteszem főni. Bő vízben, kis só, egy cseppnyi olaj a vízbe, hogy ne ragadjon a tészta össze. Ha a víz forr, mehet bele a tészta. Addig főzöm, hogy se kemény, se túl puha ne legyen. Leszűröm és félreteszem. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.

A sajtokat kis luku reszelőn lereszelem. A kenyérszeletek héját levágom, a belét apró kockákra szeletelem és 1 ek olvasztott vajjal meglocsolom.

Elkészítem a besamelt: a vajat felhevítem, abban megpirítom a lisztet, majd felengedem a tejjel. Sózom és egy kevés őrölt szerecsendiót is adok hozzá. Alacsony lángon állandó keverés mellett sűrűre főzöm. (Ha túl sűrűnek találjuk a mártást, tejjel higíthatjuk.) Leveszem a tűzről, belekeverem a füszereket (ízlés szerinti mennyiség), a sót és a lereszelt sajtok 2/3 részét. Összekeverem a leszűrt tésztával és egy kivajazott hőálló tálba terítem. Megszórom a maradék sajttal és a vajas kenyérkockákkal. A sütőben kb 30 percig ropogós, aranysárgára sütöm.

Sajtkrémmel töltött óriás kagylótészta (conchiglioni giganti)

Nagyobbik lányom a napokban jött haza a napfényes Toskánából és ajándékképpen, egy zacskó óriás kagylótésztával (Conchiglioni giganti-Pasta di semola) lepett meg. Bajban voltam, hiszen ilyen hatalmas tésztával még nem volt dolgom. Receptek után vadászva, sikerült saját ötleteinket is beleadva, egy igazán különlegeset összehoznunk. Sajnos, egy ronda vírus levert a lábamról, de a család tagjai készségesen vállakoztak a recept kézzelfoghatóvá tételéhez. Az erdmény mindent elsöprö volt, és bár a mennyiség nem mindennapi, gondolom holnap estére már nyoma sem marad.

Hozzávalók 6-7 személyre:

50 dkg óriás kagylótészta

2 csomag mozzarella

50 dkg ricotta

2 nagy szelet feta

2 doboz hámozott paradicsom

1 csokor petrezselyem

4-5 gerezd fokhagyma

1 ek olasz füszerkeverék

só, bors

15 dkg reszelt parmezán

A tésztát forró, sós vízben 8-10 percig (al dente-re) föztük, leszürtük és félretettük hülni.

Mialatt a tészta fött, elkészítettük a tölteléket:

A mozzarellát és a fetát kis kockára vágtuk, a ricotta sajtot egy mélyebb tálban simára kikevertük. Az összeaprított mozzarella- és feta sajtot hozzáadtuk. Ezután alaposan összedolgoztuk a finomra vágott petrezselyemmel és az összezúzott fokhagymagerezdekkel. Sóval és borssal ízesíttettük. Kóstoltuk... hm..., kóstoltuk... hmm..., kóstoltuk... hmmmm...!

Ami ezek után még megmaradt a sajtkrémböl, azt egy kiskanál segítségével a Conchiglioni-ba darabonként beletöltöttük.

A megtöltött tésztát egy elöre kivajazott tüzállótálba helyeztük. (Ekkor már majdnem mindenki jól lakott, de a tisztesség és a kíváncsiság úgy kívánta, hogy folytassuk.) A konzervparadicsomokat apróra aprítottuk, összekevertük az olasz füszerkeverékkel, sóval, borssal és egy evökanál kristálycukorral (bár ez nem volt a tervben, de szerintem ez kimondottan jót tett neki) és a tésztára loccsantottuk. A darált parmezán, ami a tetejére került, már csak "hab volt a tortán".

Elömelegített, 200 fokos (180 fokos, légkeverésesben) sütöben kb 30 percig, szép pirosra sütöttük. Az erdmény minden fáradságot megért!