Pofézni, vagy Armer Ritter

A poféznit nagyanyám mennyei finoman tudta sütni. Gyermekkori emlékem, mikor az iskolából hazafelé menet már messziről éreztem a fahéj és az olaj illatát, tudtam (mivel semmivel nem volt összetéveszthető), ma pofézni lesz.

Maga az elnevezés, akkor idegennek tűnt. Csak nagy sokára olvastam utána, s tudtam meg, hogy a szó német eredetű (Pofesen), és másképpen "szegény lovag" (Armer Ritter)-nek is nevezik ezt az édességet.

A története elég érdekes. A mostanihoz hasonlóan már a római időkben is készítették. Marcus Gavius Apicius írt már erről a receptről egy szakácskönyvben az első évszázadban. „Héjazz le Siligen-t (téli búzából készült sütemény), csinálj belőle nagyobb szeleteket, áztasd tejbe, süssd ki olajban, locsold le mézzel és tálald fel." A későbbiekben idéznek a receptből a Grimm testvérek is német szótárukban (Deutsches Wörterbuch der Brüder Grimm, Eintrag Armeritter).

Országonként különböző az elnevezése, Angliában (Poor Knights of Windsor), az USA-ban (French Toast), Franciaországban (pain perdu), Oroszországban (grenki), Spanyolországban (torrijas) és Hollandiában (wentelteefje)-ként ismert . Bajorország egy részén és Ausztriában Pofesen a neve. Nálunk olykor (helytelenül) bundáskenyérnek hívják, ami nem egyezik a pofézni receptjével, csak részben hasonló.

A pofézni egyszerű, kisütött fehérkenyérszeletek, amelyeket szilvalekvárral töltenek meg, tej-tojás keverékében mártanak és végül vajzsírban (nálunk ez a Butterschmalz, ha nincs, akkor jó a vaj vagy az olaj is) sütnek ki.

Hát, én ezt a nagy kedvencemet ettem a hétvégén Anna jóvoltából, aki egy hadseregnek való adagot tett elénk, mégis kevésnek bizonyult.

 

Hozzávalók (recept 4 személyre):

8 fehérkenyér- vagy toastkenyérszelet, kb 1 cm vastag
szilvalekvár
3 tojás

¼ l tej
1 - 2 ek kristálycukor
1 zacskó vaniliáscukor

1 vaníliarúd

só
500 g vaj vagy vajzsír
porcukor
örölt fahéj

4 fehérkenyér szeletet vastagon megkenünk szilvalekvárral, mindegyikre egy-egy további kenyérszeletet fektetünk és szorosan összenyomjuk őket.

A tejet összekeverjük a kikapart vaníliával, a vanília- és kristálycukorral, valamint egy csipet sóval. A tojásokat lazán felverjük. A kenyérszeleteket a tejbe, aztán a tojásba mártjuk és a forró vajzsírban aranysárgára sütjük. Konyhapapírra szedjük őket, megszórjuk a fahéjas porcukorral és azonnal tálalhatjuk, de hidegen is borzasztóan finom. Jól passzol hozzá a vaníliaszósz vagy egy kis juharszirup.