Idén Húsvét előtt nem nagyon volt időm sütni, inkább a családdal és magammal foglalkoztam ;-)... Azért, hogy mégis legyen az asztalon valami be-be kapni való, ezt a nagyon omlós, sváb diós linzer-kekszet (aminek a képe éppen szembejött velem a neten), volt muszáj megsütnöm. Nem bántam meg. Bár kicsit vacakolós volt a dióba való mártogatás és bizony, igyekezni kellett a kiszúrással, tepsibe tevéssel, mert a zsír miatt hamarabb puhult a tészta, mint egyébként. Végül azért jól sikerült és bizony nagyon ízlett :-)
Hozzávalók kb. 4 nagy tepsihez (ez jó nagy adag):
1/2 kg sima liszt
1/ tk só só
8 g (1/2 csomag) sütőpor, vagy 1 kk szódabikarbóna
1 bio citrom lereszelt héja és kinyomott leve
15 dkg puha vaj
20 dkg porcukor
15 dkg puha zsír (most nekem nem volt mangalica zsírom, csak kacsa... ezzel is jó volt, csak kicsit nehezebb vele dolgozni)
1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy 1 tasak vaníliás cukor)
3 tojás
1 ek tejföl
10 dkg dió (nem túl finomra aprítva)
10 dkg kristálycukor
A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, sütőport, citrom héját. A vajat az átszitált cukorral keverjük habosra, majd dolgozzuk bele a zsírt. Adjuk hozzá a vaníliarúd magjait, 2 egész tojást és 1 tojás sárgáját (a fehérjét tegyük félre, ezzel kenjük majd meg a végén a tetejüket), citrom levét és a tejfölt, majd keverjük szép simára. Adjuk a liszthez a zsíros-vajas keveréket és gyúrjuk össze puha tésztává.
Hűvös helyen néhány órán át (esetleg egy egész éjszaka) pihentessük.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Pihentetés után a tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk 3-4 mm vastagságúra és tetszés szerinti formákkal szaggassuk ki. A kiszaggatott tészták egyik oldalát kenjük meg a tojás fehérjével, majd egyenként fordítsuk bele a darált dióba, vegyük ki és szórjuk meg egy kevés kristálycukorral.
Helyezzük őket sütőpapírral kibélelt tepsire és 15-20 perc alatt süssük halvány színűre. (Akkor jó, mikor a kekszek széle kicsit már barnulni kezd.)
Miután kihűlt, jól záródó dobozban sokáig eltartható, hacsak meg nem dézsmálja közben valaki...
Hozzávalók kb. 4 nagy tepsihez (ez jó nagy adag):
1/2 kg sima liszt
1/ tk só só
8 g (1/2 csomag) sütőpor, vagy 1 kk szódabikarbóna
1 bio citrom lereszelt héja és kinyomott leve
15 dkg puha vaj
20 dkg porcukor
15 dkg puha zsír (most nekem nem volt mangalica zsírom, csak kacsa... ezzel is jó volt, csak kicsit nehezebb vele dolgozni)
1 vaníliarúd kikapart belseje (vagy 1 tasak vaníliás cukor)
3 tojás
1 ek tejföl
10 dkg dió (nem túl finomra aprítva)
10 dkg kristálycukor
A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, sütőport, citrom héját. A vajat az átszitált cukorral keverjük habosra, majd dolgozzuk bele a zsírt. Adjuk hozzá a vaníliarúd magjait, 2 egész tojást és 1 tojás sárgáját (a fehérjét tegyük félre, ezzel kenjük majd meg a végén a tetejüket), citrom levét és a tejfölt, majd keverjük szép simára. Adjuk a liszthez a zsíros-vajas keveréket és gyúrjuk össze puha tésztává.
Hűvös helyen néhány órán át (esetleg egy egész éjszaka) pihentessük.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Pihentetés után a tésztát lisztezett deszkán nyújtsuk 3-4 mm vastagságúra és tetszés szerinti formákkal szaggassuk ki. A kiszaggatott tészták egyik oldalát kenjük meg a tojás fehérjével, majd egyenként fordítsuk bele a darált dióba, vegyük ki és szórjuk meg egy kevés kristálycukorral.
Helyezzük őket sütőpapírral kibélelt tepsire és 15-20 perc alatt süssük halvány színűre. (Akkor jó, mikor a kekszek széle kicsit már barnulni kezd.)
Miután kihűlt, jól záródó dobozban sokáig eltartható, hacsak meg nem dézsmálja közben valaki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése