Tiramisu bogyós gyümölcsböl

A tegnapi Mozart gombóc után a mai ebédnél nem volt merszem semmi "komolyabbal" elömerészkedni, félvén a mérleg mutatója nem jó irányba leng ki az esti méreckedés alkalmával. Így hát csak egy kis "könnyü" krémes valami lett becsempészve a menübe...

Hozzávalók 4 pohárhoz:

4 ek mazsola

2 ek rum

9 szelet édes kétszersült

400 ml szölölé

400 g áfonya, málna, fekete ribizli vagy bármilyen más bogyós gyümölcs

4 -5 ek mascarpone

8 ek túró

örölt fahéj

1 ek cukor

A mazsolát beáztatom a rumba (kb 1/2 óra), majd lecsepegtetem. 1 kétszersült szeletet morzsára összetörök, a fahéjjal és a cukorral ízesítem. A maradék kétszersülteket a szölölébe beáztatom.

A gyümölcsöt a mazsolával és a mascarponéval összekeverem (pürésíteni is lehet kézi turmixgéppel) és a túrót is hozzáadom. A kétszersült szeleteket rétegenként lerakom, a tetejére kerül a krém és az összetört morzsával megszórom.

Nagyon könnyü - fogyasztani és készíteni egyaránt -, látványos desszert.

VKF! XXIX: Mozart gombóc füszeres naranccsal

Ezt a kissé komplikált osztrák gombócrecept (ami az ismert osztrák Mozart golyó gombóc változata) már régóta a tarsolyomban van, de az valahogy mindig tologattam jobbra-balra. Mivel azonban holnap éjjel lejár a nagy "Gombócra fel!" pályázat határideje, nem volt mit tennem, nekiálltam. (Még soha nem pályáztam, gondoltam itt az ideje, nincs mit vesztenem.)

Végül is nem olyan bonyolult, mint elsö olvasásra tünik és valami mennyei!

Hozzávalók:

6 szelet toastkenyér, héja levágva, kockára szeletelve

1 tojás

1 tojássárga

170 g zsírszegény túró, finomra paszírozva

só, vanilicukor, rum

30 g pisztáciamag

80 g nugát

2 ek mézespuszedlimorzsa

4 ek zsemlemorzsa

1 ek kristálycukor

2 ek borpárlat (el is maradhat)

2/8 l narancsszaft

csillagánizs, fahéj, vaniliarúd, szegfüszeg

ételkeményítö

100 g zöld marcipán

2 narancs

Az apróra vágott toastkockákat a tojással, tojássárgával, túróval és a ízesítökkel (só, rum, vaniliáscukor) alaposan összekverem és 30 percre a hütöbe teszem. Közben elkészítem a tölteléket. A marcipánt a finomra vágott pisztáciával simára gyúrom és két réteg fólia között vékonyra kinyújtom. 10 részre osztom. A nugátból 10 apró golyócskát formázok, a marcipánnal körbetakarom és 30-45 percre a mélyhütöbe teszem.

A túrós tésztából egyforma adagokat veszek ki és a marcipán-nugát golyócskákat befedem velük. (Elég folyós a tészta, de nem kell megijedni, ez így jó.) Egy nagy fazékban kevés sóval vizet forralok és a gombócokat beleteszem. A höfokot teljesen leveszem az alaphömérsékletre és kb 10 percig fedö alatt hagyom öket, hogy feljöjjenek a víz felszínére (akkor van kész). Alaposan lecsepegtetem és a puszedli- zsemlemorzsa keverékében meghempergetem öket.

Elkészítem a füszeres narancsot:

A narancsokat meghámozom és keskeny szeletekre vágom. A cukrot karamellizálom és elöször a borpárlattal, majd a narancsszafttal felöntöm. Beleteszem a csillagánizst, a fahéjdarabot, a vaniliarúdat és a szegfüszeget és kb 10 percig alacsony höfokon párolom öket. Egy kevés étkezési keményítövel besürítem, a narancsdarabokat belehelyezem és 1 órát hagyom, hogy átjárja öket ez a fenséges íz.

A füszeres narancsszeleteket egy tányérra dekoratívan tálalom és a gombócokat rájuk helyezem.

A siker garantált!

Francia hagymaleves

A leves nálunk abszolút favorit. Igaz, mikor a párommal összekerültünk, ö leginkább az aranyszínü csirkehús levesért, vagy a sürü pontyhalászléért volt oda, amit anyósom még a mai napig is utolérhetetlenül finomra föz. Én inkább a különbözö zöldséges krémlevesek és a könnyü, hideg gyümölcslevesek mellett tettem le a voksom. Mára már régen kompromisszumot kötöttünk és a leves bármilyen alappal elmaradhatatlan része a hétvégi menünek.

Mivel én rettenetesen hagymapárti vagyok, leves formájában is bármikor szívesen eszem.

Ennél a levesnél is igaz a mondás, ahány ház, annyi hagymaleves. A hagymaleves is olyan étel, amely pont a kevés hozzávaló és az elkészítés egyszerüsége miatt, számos kreatív ötletet elbír, és ezért találkozhatunk vele különbözö elkészítési módozatokban. Az eredetinek tekinthetö, francia szépirodalmi müvekben többször megénekelt hagymaleves nem tartalmaz mást, csak hagymát, némi füszert és egy kevés fehérbort. Szó nincs cipóban tálalásról, viszont dukál mellé egy hatalmas, zsíros sajttal alaposan összesütött kenyérszelet.

Hát, én ezt az egyszerü receptet igyekszem követni.

Hozzávalók 4 személyre:

350 g hagyma

50 ml olaj

125 ml száraz fehérbor

1 l marha- vagy szárnyashúsleves, ha nincs, lehet kockából

1 tk majoranna

1 babérlevél

4 szelet toastkenyér

240 g reszelt ementálisajt

A meghámozott és finom karikára szeletelt hagymát kevés olajon állandó keverés mellett lassan üvesgesre párolom, majd a bort hozzáadom.

Az egészet felforralom, a húslevessel felöntöm és majorannával, babérlevéllel, sóval és borssal füszerezem. Fedö alatt, gyenge lángon kb 20 percig fözöm. Kidobom a babérlevelet, kevés mustárral és ha szükséges, sóval ízesítem.

Közben a toastkenyereket világos színüre pirítom, megszórom a reszelt sajttal és rövid idöre forró sütöbe tolom, hogy a sajt a kenyérre olvadjon.

Tálaláskor minden tányér aljára teszek egy-egy szelet toast-ot, rámerem a levest és gyorsan megesszük, mert különben elázik.

(Eredetibb megoldás, ha a levest tüzálló leveses tálkákba merjük -nekem sajnos még nincsenek- a toastszeletekkel befedjük, ekkor szórjuk rá a reszeltsajtot és a sütöben olvasztjuk rá.)

Halcurry ananásszal, újhagymával és chili-vel

Igaz, hogy a mai napra (26.-a itt nemzeti ünnep) nem igazán passzolt ez a távol-keleti ebéd, de erre volt gusztusom. Mindazon által a szombati Gröstl okán most valami könnyebbre vágytam. Kísérleteim az ázsiai konyha területén családom tagjai szerint eléggé sikeresnek mondhatók, miután igyekszem olyan recepteket beszerezni, amelyekhez minden hozzávaló kapható a közeli ázsia boltban. Semmit nem helyettesítek mással, hiszen az eredmény ebben az esetben akár katasztrófális is lehet.

A rizs főzése folyamán ma ugyan kisebb baleset történt, de összességében egy igazán jó ebédet könyvelhettem el.

A fotón nem látszik sajnos, de eléggé leveses fogásra sikeredik az egész, úgyhogy a rizsre szedve kitünően megízesíti azt is.

Hozzávalók 4 személyre:

180 g Basmati rizs

2 csomag újhagyma

2 fokhagyma gerezd

1 piros chilipaprika

40 g gyömbér

1 csokor koriander

600 g fogasfilé

12 garnéla rák, tisztított

1/2 limette szaftja

1/2 ananász

2 ek földimogyoró- vagy más semleges olaj
2 tk currypor

400 ml kókusztej

tengeri só

A rizst enyhén sós vízben készre főzöm, lecsepegtetem. Közben az újhagymát megpucolom és kb 2 cm-es darabokra vágom. A fokhagymát héjától megszabadítom és vékony szeletekre szelem. A chili paprikát finom karikákra szeletelem, közben a magokat eltávolítom. A gyömbért lehámozom és lereszelem. A koriander leveleket - lehetőleg frisset- a szárról lecsipkedem és durvára vágom.

A halat konyhai papírtörlővel szárazra törlöm és 3 cm-es kockákra szeletelem és a garnéla rákkal egyetemben a limette szaftjával megöntözöm és sózom.

Miután az ananászt megtisztítottam, azt is 2 cm-es darabokra vágom és egy wokban (vagy nagyobb serpenyőben) az olajon kissé megpirítom. Először az újhagymát, majd a fokhagymát és a chilipaprika karikákat adom hozzá és rövid ideig együtt párolom. A curryporral megszórom és azonnal hozzáöntöm a kókusztejet. Egyszer röviden felforralom, aztán a haldarabokat és a rákot, valamint a gyömbért is hozzáadom és az egészet hagyom, hogy az ízek összeérjenek (már nem főzöm!). Korianderrel, limetteszafttal és sóval fűszerezem.

Blunzengröstl, pirított krumpli véres hurkával

Az osztrák konyha egyik jellegzetes egytál étele a "Blunzengröstl", ami nagyjából a nálunk ismert véreshurka és krumli keverékéböl áll. Ez, az Ausztriában nagyon kedvelt és tényleg finom "serpenyös" szinte minden házias kosztot kínáló itteni vendéglö étlapján megtalálható. Én eddig még csak egy közeli kis étterem fözetéböl ismertem, de tegnap nekiálltam és megföztem magunknak végre. (Belejátszott a dologba persze, hogy vettem egy új serpenyöt, amit azonnal ki kellett próbálnom.)

Kicsit módósítottam az ismert recepten, és belevágtam egy kis cukkinit is, ami csak még jobban feldobta az amúgy is mennyei ízét.

Hozzávalók:

25 dkg véres hurka

40 dkg lisztes burgonya

2 nagy fej hagyma

20 dkg cukkini

2 gerezd fokhagyma

só, frissen örölt bors

5 dkg vajzsír (Butterschmalz) vagy olaj

A véres hurkát kb 1/2 cm vastag karikákra vágom. A hagymát megtisztítom, félbe- majd vékony csíkokra szelem, a fokhagymát finomra aprítom. A megmosott cukkinit szintén 1/2 cm-es karikákra vágom és rövid idöre forrásban lévö vízbe mártom, hideg vízzel leöblítem, majd szitán lecsepegtetetem. A krumplit héjában rövid ideig fözöm, majd megtisztítom és karikákra szeletelem. Egy nagy serpenyöben felforrósítom a zsiradékot és világosra pirítom benne a hagymát és a burgonyát. Hozzáadom a cukkinit és a véres hurkát és mindezt tovább pirítom. Sóval, borssal és a fokhagymával ízesítem, majd kis lángon, lefedve rövid ideig állni hagyom. Snidlinggel, petrezselyemmel meghintve, igen forrón tálalom.

Barna kenyérrel és jó hideg sörrel a legjobb.

Savanyú káposztával töltött sonkatekercs/Schinkenröllchen gefüllt mit Sauerkraut

Bár még nincs itt a tél (igaz, mostanában didergünk a szokatlan hidegtöl), én már most igyekszem a családot felkészíteni az influenza és a megfázás ellen. Egyik ilyen kipróbált ellenszerem a savanyú káposzta, amit nyersen is szívesen fogyasztunk. A hordós káposzta télen a legolcsóbb vitaminforrás. Az pedig még értékesebbé teszi, hogy az igazi savanyú káposzta ízesítéséhez hagyományosan felhasznált füszerek (mustármag, kapor, babérlevél, bors, köménymag, torma, stb.) maguk is egyben gyógynövények és jótékony hatásuk hozzáadódik a káposzta értékeihez.
Amennyiben módunkban áll, érdemes szétnézni a piacon, és megkeresni a legjobb savanyú káposztát. Mert bizony káposzta és káposzta között is van különbség. Az igazi házilag savanyított káposzta színe sárgás, míg a vegyszerekkel savanyított inkább fehér. A savanyú káposzta nem csak nyersen fogyasztható, bár a jól összeérett ízek talán így élvezhetöek leginkább. Kitünö saláták, levesek, föételek is készíthetöek belöle.
Kedvcsinálónak következzék az egyik legkedvesebb savanyú káposztás vacsorareceptem.

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
2 ek olaj
1/2 kg hordós savanyú káposzta
8 szelet prágai sonka
2 dl tejföl
1 tojássárga
5 dkg reszelt ementáli sajt
só, bors

Az apróra vágott vöröshagymát az olajon megpírítom. (Ha nehezebbre vágyom, kockára vágott füstölt szalonnát olvasztok ki és erre teszem a hagymát.) A jól kinyomkodott hordós káposztát beleforgatom. Sózom, borsózom. A saját levében - esetleg nagyon kevés vizet aláöntve - puhára párolom és nyolcfelé osztom. A nyolc szelet prágai sonka (vagy másféle gépsonka) közepére egy csíkban 1-1- adag párolt káposztát halmozok, a sonkákat összegöngyölöm és a tekercseket egy vékonyan kivajazott tüzálló tálra szorosan egymás mellé fektetem. A sonkatekercseket a tejföl, tojássárga és az ementáli sajt keverékével bevonom (kissé megsózom elötte), úgy sütöm az egészet világospirosra.
Ha valaki diétásabban szeretné, az öntet elmarad, borsónyi vajdarabok kerülnek a sonkatekercsekre, és forró sütöben tolva szép pirosra sül.

Zutaten:
1 große Zwiebel
2 el Öl oder Butterschmalz
500 g Sauerkraut
8 Scheiben, dünn geschnittene, Schinken
200 ml Sauerrahm
1 Dotter eines Hühnereis
50 g geriebener Emmentaler
Salz, Pfeffer

Die Zwiebel schälen und fein hacken, Butterschmalz erhitzen und die Zwiebel glasig dünsten. Das frische Sauerkraut gut ausdrücken, zu den Zwiebeln geben ca. 5 Minuten garen. Abschmecken mit Salz, Pfeffer, auskühlen lassen. Das Sauerkraut, ohne Saft, auf die Schinkenscheiben verteilen und einrollen. Die Schinkenrollen in eine gefettete feuerfeste Form legen. Sauerrahm, Dotter und Emmentaler mischen, salzen und pfeffern und die Schinkenrollen mit der Masse bedecken. Im vorgeheizten Ofen bei 200 Grad Celsius 20 bis 30 Minuten backen.

Töltött paprika

Ha töltött paprika, akkor természetesen a magyar, sárga színű zöldpaprikából. Ez itt Ausztriában szinte ismeretlen. A már otthon is kapható, kerek formájú, zöld színű, vastag húsú, kaliforniai paprikát töltik meg darált hússal. Bár az utóbbi években egyre több helyen kapható már itt is a magyar paprika, a háziasszonyok inkább a régi, megszokott recept szerint készítik. Osztrák barátaink ámulnak és bámulnak, mikor eléjük teszem a hazai töltött paprikát, amit anyósom receptje szerint készítek és az íze teljesen más, mint amihez ők hozzászoktak. Persze, az egésznek a titka a mi hazai, sárga színű zöldpaprikánk. Aztán meg csak eszik, eszik és  eszik...

Hozzávalók:
8 közepes nagyságú zöldpaprika

1-1,5 l paradicsomlé

40 dkg darált hús (lehet vegyesen marha- és sertéshús, esetleg csirkehús)

8 dkg előfőzött rizs

1 nagyobb fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

2 kk pirospaprika

só, bors

2 szál zeller zöldje

3 ek olaj

1 ek liszt

 kristálycukor
Nem túl húsos paprikákat vásárolok, megmosom, kicsumázom őket, az ereket és magokat eltávolítom. A hagymát finomra vágom és 2 ek olajon megfonnyasztom, hűlni hagyom. A darált húshoz adom a hagymát, a rizst, a pirospaprikát, az áttört fokhagymát, ízlés szerint sót és borsot, alaposan összedolgozom, és a paprikákba töltöm (nem túl szorosan, mert főzés közben a rizs megdagad és szétrepedhetnek a paprikák). Vannak receptek, ahol 1 tojást is beledolgoznak a töltelékbe. Én nem teszek hozzá, mert a tapasztalatom szerint e nélkül sokkal lágyabb, puhább lesz a töltelék.

Ami kimarad, abból gombócokat formálok.

A paradicsomlét kevés sóval, a cukorral és a zeller-zölddel felforralom. Beleteszem a megtöltött paprikákat (gombócokat) és lassú tűzön, félig lefedve puhára főzöm (kb 30 perc). Ha megfőtt, szűrőkanállal kiemelem a paprikákat a paradicsomléből, a zellert kidobom. A lisztből rántást készítek a maradék 1 ek olajjal (vagy csak egyszerűen összekeverem egy kevés vízzel), belecsorgatom a paradicsomszószba és pár percig szelíden forralom. Ha szükséges utánaízesítem, visszateszem a mártásba a paprikákat és éppen csak összerottyantom.

Friss, fehér kenyérrel szeretjük (jól lehet tunkolni).

Ági nagyi krumplis pogácsája

A havi rendszerességel történő hazalátogatásaink alkalmából mind a két nagymama igyekszik kitenni magáért és jobbnál-jobb falatokat tesznek az asztalra. Specialitások, amiket igazán jól csak ők tudnak megfőzni, megsütni. Ezek régi szakácskönyvek, szomszédasszonyok kipróbált receptjei a hagyományos magyar konyha szerint. Itt még zsírral főznek olívaolaj helyett, nem nézik a kalóriatáblázatot és a tányért telemerik, nem csak "odapöttyentenek" a látvány kedvéért.

Mamám egyik százéves receptje ez a krumplis pogácsa, amit annak idején valamelyik Nők Lapjából ollózott ki. A hűvös őszi napokon egy forró tea ugyanolyan jól csúszik rá, mint egy jéghideg sör a hűtőből.

Hozzávalók:

2,3 dkg élesztő

2-3 ek langyos tej

30 dkg liszt

10 dkg zsír

1 tojás

20 dkg héjában főtt tisztított, áttört és kihűlt burgonya

20 dkg reszelt Pannónia sajt

1 kk só

 Egy kisebb edényben az élesztőt elmorzsoljuk a langyos tejjel, szalvétával lefedve felfuttatjuk. A lisztbe beleszórjuk a sót, összegyúrjuk a zsírral, a felfuttatott élesztővel, egy 1/2 (!) tojással - a tojás másik felét félretesszük a kenéshez - , az áttört burgonyával és kb. 1/2 órát huzatmentes (pl. a kikapcsolt, hideg sütőben) helyen kelni hagyjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kisebb pogácsákat szaggatunk belőle, zsírral megkent (vagy zsírpapírral bélelt) tepsire rakjuk, tetejét megkenjük tojással, megszórjuk a sajttal és 200 fokos, előmelegített sütőben megsütjük. Egy tepsi lesz belőle.

Frissen az igazi!