Zöldséges gnocchi csöben sütve

Egyik nagy kedvencünk ez az ízletes, olasz kis burgonyás galuska. Az olasz konyha különösen kedvelt első fogása a főleg burgonyából és lisztből készített gnocchi. Én általában frissen veszem egy közeli élelmiszer-áruházban, ahol különböző súlyú kiszerelésben kapható. Olyan , mintha a nagyim gyúrta volna. (Igaz, mikor ö élt, ennek a tésztafajtának még híre-hamva sem volt kis hazánkban). Nagyon kedvelt nálam, bármiféle szósszal pillanatok alatt az asztalra varázsolható belőle egy kitűnő ebéd vagy vacsora. Szóval minden mellette szól.

Hozzávalók kb 4 személyre:

400 g gnocchi

2 ek olívaolaj

1 db kisebb padlizsán

1-2 db cukkini (mérettől függően)

1 kis fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 doboz paradicsompüré

20 dkg mascarpone

1,5 dl bor (rizling)

2 dkg pármai sonka

8 dkg reszelt parmezán

Az olajon megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, hozzáadom a kockákra szelt padlizsánt és cukkinit. Kis lángon párolom, míg levet eresztenek. Sóval, borssal ízesítem. Belekeverem a paradicsompürét, a mascarponét és hozzáöntöm a bort. A sonkát összekockázom és rászórom a szószra. Összerottyantom.

Közben kifözöm a gnocchit az elöírás szerint (én készen veszem) és leszüröm. Egy kiolajozott tüzálló tálba terítem és ráöntöm a padlizsános-cukkinis szószt. Előmelegített, 200 fokos sütőbe tolom, kb. 20 percig sütöm. Félidőben megszórom a reszelt parmezánnal.

Bruschetta

3 évvel ezelőtti római utunk alkalmával ismerkedtem meg az "igazi" olasz bruschetta-val. Akkor előételként ettük a Piazza Navona közelében, egy kis étteremben ezt a híres-neves és előszeretettel fogyasztott pirítós, fokhagymás kenyerecskét. Bár többször próbálkoztam vele itthon, igazán soha nem sikerült azt az ízkombinációt elérnem, amilyen az volt. Azóta is nosztalgiával gondolok rá.

Eredetileg, ez a "szegény ember étele" Közép- és Dél-Olaszországból származik. Ezt a nagyon egyszerű, frissen pirított kenyeret még melegen fokhagymával és olívaolajjal bekenték és máris ehették. Gazdagabb formája a jelenleg ismertebb, amire összevágott paradicsomot és bazsalikomlevelet is tesznek.

Én így készítem:
Egy nagy tálban kis kockára vágott paradicsomot, kevés extraszűz olivaolajjal, kis sóval és kevés oreganóval összekeverek. Ciabatta, félig sült kenyeret veszek és magam sütöm készre a sütőben. Még melegen felszeletelem.
Egy gerezd fokhagymával bedörzsölöm a kenyérszeletek alsó felét. (A fokhagymát alig szabad érezni!)
Meglocsolom a kenyérszeleteket egy nagyon kevés olivaolajjal, ráteszem a paradicsomot (ez közben levet ereszt, de ez nem baj, még villával jobban össze is nyomkodom) és néhány friss bazsalikomlevelet. Ennyi.
Fontos, hogy maga a kenyér kicsit meleg legyen még mikor a paradicsom rákerül.
Sajnos, a tapasztalat mutatja, ha a kenyér már nem meleg, ha az olívaolaj minősége gyenge, ha a paradicsomnak (pl. az egész évben kapható üvegházi hollandinak) nincs íze, akkor felesleges az egésznek nekikezdeni.
Hiszen annyira egyszerű étel, annyira egyszerű alapanyagokból áll, ráadásul nyers, hogy csak a nyersanyagokból kaphatjuk meg azt a jellegzetes ízhatást, amitől oly népszerű hazájában.

Egyszerü rakott zöldbab

Nálunk a zöldbab abszolút favorít, minden formában. Leves, fözelék, felfújt, minden jöhet. Ebben az esetben itt egy egyszerü, de nagyszerü, gyors vacsora recept estére a kiadós vasárnapi ebéd után. Nem nagy kunszt, kívánságra hús mellé köretnek is elmegy. Mi csak úgy, magában ettük.

Hozzávalók:

40 dkg zöldbab (még van a piacon friss!)

4-5 szelet füstölt főtt sonka (nagyságtól függö, lényeg, hogy a babot betakarja a jénaiban)

15 dkg vaj

zsemlemorzsa

porcukor

só

A megtisztított zöldbabot egészben vagy hüvelyknyi darabokra vágva, sós vízben puhára fözöm és levétöl lecsorgatom. 1 dkg vajjal kikenek egy tüzálló tálat és beleöntöm a zöldbabot. A sonkaszeleteket vastagabb csíkokra vágom és ráhelyezem a zöldbabra. 10 dkg vajat felolvasztok és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy ne álljon teljesen össze, hanem kissé folyós legyen. 1 tk porcukrot hozzákeverek, (ettöl egy kicsit pikáns lesz a füstölt sonka íze) és folyamatosan kevergetve, lassú tűzön pirítom. Ezzel a vajasprézlivel bekenem a babos-sonka rakottast és a maradék vajat rámorzsolom. 180 fokos elömelegített sütöben kb 10 percig sütöm, amig a sonka kissé átsül. Ki, hogy szereti, baguettel, fehérkenyérrel vagy anélkül kínálom. Ami biztos, hamar elfogy.

Körtés-korong vaníliakrémmel

Ha hétvége, akkor sütemény. Igaz, nem mindig van érkezésem rá, de azért, ha egy mód van rá, igyekszem valami finomat a délutáni kávé mellé tenni. Párom már hetek óta emlegeti egyik kedvenc süteményét, amit főleg ilyenkor, ősszel sütök, lévén körtefajtákból ilyenkor óriási a választék. Finomabbnál finomabb körték kelletik magukat, lágyak, lédúsak, önmagukban is tökéletesek. Érdemes kihasználni ezt a bőséget!

Íme egy finom körtés sütemény, ami minden fáradságot megér!

Hozzávalók:

egy csomag vajas leveles tészta (270 g)

3 nagy körte (Vilmos, vagy más hasonló, zamatos)

1 ek kristálycukor

1 tojásárga

a mártáshoz:

2,5 dl tej

1 vaníliarúd (vagy 1 zacskó vaníliáscukor)

1 tojássárga

1 ek liszt

2 ek cukor

A meghámozott körtéket félbevágom, magházukat kiemelem és a húsukat a cukorral meg egy kis citromlével ízesített 2,5 dl vízben megpárolom. Leszűröm és hűlni hagyom. A tésztát belisztezett deszkára terítem és kb 10 cm átmérőjű köröket vágok ki belőle (teáscsésze megteszi, mint forma, nekem 10 korong lett.) A tetejüket tojássárgával megkenem és a vékony szeletekre vágott körtével kirakom. A mártáshoz 2 dl tejet a vaníliával meg a cukorral felforralom, a maradék hideg tejet a tojássárgával és a liszttel simára dolgozom. A felforralt tejből kiveszem a vaníliarudat és a tojásos keveréket habverővel erősen verve, belecsorgatom. Addig forralom, amíg sűrű mártást nem kapok. A tésztakorongokra fektetett körtéket a mártással bevonom és előmelegített sütőben, nagy lángon megsütöm (kb. 30 perc 200 fokon).

Vigyázat! Ha kész, rögtön enné az ember, de a forró körte rettenetesen megégetheti a szájat... (mi már tudjuk!)

Hamis körözött

Esténként mi többnyire valami hideget eszünk, hiszen délben a családom minden tagja meleg ételt fogyaszt munkahelyen, menzán. Ezért aztán valamilyen szendvics kerül az asztalra, mert azzal nincs sok macera. Ha azonban már unalmassá válik a hagyományos vaj+felvágott variáció, akkor kerül elő a következő nagyon egyszerűen elkészíthető, de annál finomabb szendvicskrém. Körözött félének indult, de mivel nálunk nem mindenki szereti a juhtúrót, ezért én a Philadelphia krémmel próbálkoztam helyette. Nagyon bevált, azóta is így kérik, örök kedvenc.

Recept 3-4 személyre:

175 gr-os Philadelphia vajkrém (lehet Natúr vajkrémből is)

70 gr vaj

1 kisebb fej lilahagyma

köménymag (én daráltan teszem bele)

pirospaprika

kevés só (a vajkrém már sós!)

bors

A vajat érdemes kicsit hamarabb kivenni a hűtőből, mielőtt hozzáfognánk a körözött készítéséhez, mert ha fagyos, nehéz bánni vele. A hagymát megtisztítom, megmosom és apróra vágom. A Philadelphia-t a vajjal jól összekeverem, beleteszem a hagymát, a pirospaprikát (akkor elég a paprika, ha a krém narancssárga színűvé válik), köménymagot - ezt jó bőven, és ízlés szerint a sót, borsot. (Pikánsabbá tehető csípős paprikakrémmel.) Az egészet összedolgozom, egy kisebb tálra halmozva hidegen tálalom, előtte azonban hűtőszekrényben pár óráig érlelem. Nagyon jól illik hozzá a paradicsom, zöldpaprika. Mi friss baguette-el fogyasztjuk.

Vendégváró falatkák készítésére is tökéletesen alkalmas.

Pofézni, vagy Armer Ritter

A poféznit nagyanyám mennyei finoman tudta sütni. Gyermekkori emlékem, mikor az iskolából hazafelé menet már messziről éreztem a fahéj és az olaj illatát, tudtam (mivel semmivel nem volt összetéveszthető), ma pofézni lesz.

Maga az elnevezés, akkor idegennek tűnt. Csak nagy sokára olvastam utána, s tudtam meg, hogy a szó német eredetű (Pofesen), és másképpen "szegény lovag" (Armer Ritter)-nek is nevezik ezt az édességet.

A története elég érdekes. A mostanihoz hasonlóan már a római időkben is készítették. Marcus Gavius Apicius írt már erről a receptről egy szakácskönyvben az első évszázadban. „Héjazz le Siligen-t (téli búzából készült sütemény), csinálj belőle nagyobb szeleteket, áztasd tejbe, süssd ki olajban, locsold le mézzel és tálald fel." A későbbiekben idéznek a receptből a Grimm testvérek is német szótárukban (Deutsches Wörterbuch der Brüder Grimm, Eintrag Armeritter).

Országonként különböző az elnevezése, Angliában (Poor Knights of Windsor), az USA-ban (French Toast), Franciaországban (pain perdu), Oroszországban (grenki), Spanyolországban (torrijas) és Hollandiában (wentelteefje)-ként ismert . Bajorország egy részén és Ausztriában Pofesen a neve. Nálunk olykor (helytelenül) bundáskenyérnek hívják, ami nem egyezik a pofézni receptjével, csak részben hasonló.

A pofézni egyszerű, kisütött fehérkenyérszeletek, amelyeket szilvalekvárral töltenek meg, tej-tojás keverékében mártanak és végül vajzsírban (nálunk ez a Butterschmalz, ha nincs, akkor jó a vaj vagy az olaj is) sütnek ki.

Hát, én ezt a nagy kedvencemet ettem a hétvégén Anna jóvoltából, aki egy hadseregnek való adagot tett elénk, mégis kevésnek bizonyult.

 

Hozzávalók (recept 4 személyre):

8 fehérkenyér- vagy toastkenyérszelet, kb 1 cm vastag
szilvalekvár
3 tojás

¼ l tej
1 - 2 ek kristálycukor
1 zacskó vaniliáscukor

1 vaníliarúd

só
500 g vaj vagy vajzsír
porcukor
örölt fahéj

4 fehérkenyér szeletet vastagon megkenünk szilvalekvárral, mindegyikre egy-egy további kenyérszeletet fektetünk és szorosan összenyomjuk őket.

A tejet összekeverjük a kikapart vaníliával, a vanília- és kristálycukorral, valamint egy csipet sóval. A tojásokat lazán felverjük. A kenyérszeleteket a tejbe, aztán a tojásba mártjuk és a forró vajzsírban aranysárgára sütjük. Konyhapapírra szedjük őket, megszórjuk a fahéjas porcukorral és azonnal tálalhatjuk, de hidegen is borzasztóan finom. Jól passzol hozzá a vaníliaszósz vagy egy kis juharszirup.

Sajtos rudak/Käsestangen

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Nagy családi összejövetelre voltunk hivatalosak a hétvégén. Az ajándék mellé persze én is akartam az asztalra tenni valamit, így esett a választásom a gyors és elronthatatlan, mindenki által kedvelt sajtos rúdra . Mindig nagy sikere van, soha nem marad belőle másnapra (a lányok nagy bánatára). Igazán több receptem is van hozzá, most ezt készítettem el. Azoknak ajánlom, akik akár több nap múlva is omlós sajtos rudat akarnak enni (feltéve, ha marad). Igazi sörkorcsolya... igaz volt, aki vörösbor ivott rá. Ebből az adagból kb. 3 nagy tepsi lesz. Ha többet akarunk, duplázni, vagy triplázni (!) kell a hozzávalókat.

Hozzávalók 3 tepsihez:

250 g vaj

310 g sima liszt

2-4 ek tej

1 nagy tojás

1 tojássárgája a kenéshez

250 g reszelt ementáli sajt (lehet hozzákeverni füstölt sajtot is, még finomabb vele!)

só

A liszthez hozzáadom a sajt 1/3 részét, a vajjal összedolgozom. Belekeverem a sót (nem kell spórolni vele!), majd a felvert tojással és tejjel összegyúrom. (Ha a sajt nagyon zsíros, elég 2 ek-lal beletenni és lehet további liszttel megszórni.) Folpack-ba csomagolva legalább 1-2 órán át a hűtőben hagyom pihenni. (Legjobb egész éjszakára ott hagyni.) Fél ujjnyira (vagy még vékonyabbra) nyújtom és a tojássárgájával, amit egy kevés sűrített tejjel hígítok, megkenem és megszórom a reszelt sajttal. Derelyevágóval keskeny rudakat vágok, melyeket kb. 8-10 centiméter hosszban még szeletelek. Sütőpapírral kibélelt tepsire rakom. 200 fokon, előmelegített sütőben, kb. 10-15 perc alatt készre sütöm.

Zutaten für ca. 3 Backbleche:
250 g Butter
310 g glattes Mehl
4 EL Milch
1 Ei
1 Dotter
250 g geriebene Emmentaler
Prise Salz
Butter, Mehl, 1/3 Teil von Käse, Ei und Milch mit einer Prise Salz zu einem glatten Teig verkneten und 1-2 Stunde im Kühlschrank rasten lassen. Anschließend 5 mm dick ausrollen, mit verquirlter Dotter bestreichen und mit dem Teigrad ca. 1/2 cm breite und 8-10 cm lange Stangerl schneiden. Das ganze mit dem rechtlichen Käse bestreuen und auf ein mit Backtrennpapier ausgelegtes Backblech legen. Im Rohr bei 200 Grad ca. 10-15 Minuten backen.

Fügésjoghurt

Mint sokszor, ha a munka után sietek és nincs idöm elöre kigondolni a könnyü esti meglepetést, ma is bekukkantottam a közeli kispiacra (este 20 óráig nyitva tart!). Legszebb reményeim váltak valóra, mikor az egyik standnál gyönyörü friss fügéket fedeztem fel. Nagyon szeretjük, és legnagyobb sajnálatunkra nem kapható egész évben, csak ilyenkor nyár végén. Többféle receptet is összeszedtem már, amelyekben ez a gyümölcs adja meg a domináns ízt.

Ebben az összeállításban Görögországban ettem elöször, és azóta is szívesen adom az asztalra desszertként, vagy akár könnyü nyári reggeliként.

Hozzávalók személyenként:

150 g görög vagy török joghurt (10 %-os zsírtartalommal)

1 füge, finomra vágva - 3 szeletet a díszítéshez félreteszek

1 marok tisztított dióbél

1-2 EK méz vagy juharszirup

A joghurtot a gyümölccsel és a dióval összekeverem, füge szeletekkel dekorálom és a mézzel leöntöm. Mint általában legtöbbször, de különösen ilyen kevés hozzávalónál, a nyersanyagok minösége különösen fontos, hogy egy sikeres finomságot tehessünk az asztalra.