Töltött paprika

Ha töltött paprika, akkor természetesen a magyar, sárga színű zöldpaprikából. Ez itt Ausztriában szinte ismeretlen. A már otthon is kapható, kerek formájú, zöld színű, vastag húsú, kaliforniai paprikát töltik meg darált hússal. Bár az utóbbi években egyre több helyen kapható már itt is a magyar paprika, a háziasszonyok inkább a régi, megszokott recept szerint készítik. Osztrák barátaink ámulnak és bámulnak, mikor eléjük teszem a hazai töltött paprikát, amit anyósom receptje szerint készítek és az íze teljesen más, mint amihez ők hozzászoktak. Persze, az egésznek a titka a mi hazai, sárga színű zöldpaprikánk. Aztán meg csak eszik, eszik és  eszik...

Hozzávalók:
8 közepes nagyságú zöldpaprika

1-1,5 l paradicsomlé

40 dkg darált hús (lehet vegyesen marha- és sertéshús, esetleg csirkehús)

8 dkg előfőzött rizs

1 nagyobb fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

2 kk pirospaprika

só, bors

2 szál zeller zöldje

3 ek olaj

1 ek liszt

 kristálycukor
Nem túl húsos paprikákat vásárolok, megmosom, kicsumázom őket, az ereket és magokat eltávolítom. A hagymát finomra vágom és 2 ek olajon megfonnyasztom, hűlni hagyom. A darált húshoz adom a hagymát, a rizst, a pirospaprikát, az áttört fokhagymát, ízlés szerint sót és borsot, alaposan összedolgozom, és a paprikákba töltöm (nem túl szorosan, mert főzés közben a rizs megdagad és szétrepedhetnek a paprikák). Vannak receptek, ahol 1 tojást is beledolgoznak a töltelékbe. Én nem teszek hozzá, mert a tapasztalatom szerint e nélkül sokkal lágyabb, puhább lesz a töltelék.

Ami kimarad, abból gombócokat formálok.

A paradicsomlét kevés sóval, a cukorral és a zeller-zölddel felforralom. Beleteszem a megtöltött paprikákat (gombócokat) és lassú tűzön, félig lefedve puhára főzöm (kb 30 perc). Ha megfőtt, szűrőkanállal kiemelem a paprikákat a paradicsomléből, a zellert kidobom. A lisztből rántást készítek a maradék 1 ek olajjal (vagy csak egyszerűen összekeverem egy kevés vízzel), belecsorgatom a paradicsomszószba és pár percig szelíden forralom. Ha szükséges utánaízesítem, visszateszem a mártásba a paprikákat és éppen csak összerottyantom.

Friss, fehér kenyérrel szeretjük (jól lehet tunkolni).

Ági nagyi krumplis pogácsája

A havi rendszerességel történő hazalátogatásaink alkalmából mind a két nagymama igyekszik kitenni magáért és jobbnál-jobb falatokat tesznek az asztalra. Specialitások, amiket igazán jól csak ők tudnak megfőzni, megsütni. Ezek régi szakácskönyvek, szomszédasszonyok kipróbált receptjei a hagyományos magyar konyha szerint. Itt még zsírral főznek olívaolaj helyett, nem nézik a kalóriatáblázatot és a tányért telemerik, nem csak "odapöttyentenek" a látvány kedvéért.

Mamám egyik százéves receptje ez a krumplis pogácsa, amit annak idején valamelyik Nők Lapjából ollózott ki. A hűvös őszi napokon egy forró tea ugyanolyan jól csúszik rá, mint egy jéghideg sör a hűtőből.

Hozzávalók:

2,3 dkg élesztő

2-3 ek langyos tej

30 dkg liszt

10 dkg zsír

1 tojás

20 dkg héjában főtt tisztított, áttört és kihűlt burgonya

20 dkg reszelt Pannónia sajt

1 kk só

 Egy kisebb edényben az élesztőt elmorzsoljuk a langyos tejjel, szalvétával lefedve felfuttatjuk. A lisztbe beleszórjuk a sót, összegyúrjuk a zsírral, a felfuttatott élesztővel, egy 1/2 (!) tojással - a tojás másik felét félretesszük a kenéshez - , az áttört burgonyával és kb. 1/2 órát huzatmentes (pl. a kikapcsolt, hideg sütőben) helyen kelni hagyjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kisebb pogácsákat szaggatunk belőle, zsírral megkent (vagy zsírpapírral bélelt) tepsire rakjuk, tetejét megkenjük tojással, megszórjuk a sajttal és 200 fokos, előmelegített sütőben megsütjük. Egy tepsi lesz belőle.

Frissen az igazi!