Pissaladiére, provanszi hagymalepény

Ez a hétvégém elég rohanvást telt, tudtam, nem lesz időm semmire. Kellett valami előre elkészíthető, lehetőleg hidegen is élvezhető tésztaféle, amit Réka lányom csak a sütőbe tol és már eheti is. Receptjeim között kotorászva találtam meg ezt a finomságot, amit most készítettem először, de már tudom, nem utoljára...

Hozzávalók 6 személyre:

450 g liszt

20 g élesztő

1/4 l víz

1 tk cukor

4 fej nagyobb lila hagyma

2 fokhagymagerezd, tisztítva, apróra vágva

2 ek olívaolaj

1 ek kakukkfű, friss, apróra vágva

1 babérlevél

8 szardella filé

12-12 olívabogyó, fekete és zöld

12 eltett piros chilipaprika

só

Az élesztőt egy kanál cukorral langyos vízben feloldom, 10 percig pihenni hagyom. A lisztet megsózom, és tésztává gyúrom. Lefedve 35 percig kelesztem. A lila hagymákat vékony szeletekre vágom, egy serpenyőben az olajat felhevítem, a hagymát, fokhagymát, kakukkfüvet és babérlevelet beledobom és közepes hőfokon 15 percig az egészet üvegesre párolom. (A hagymának nem szabad a lila színét elveszíteni!) Egy tepsit kiolajozok (illetve sütőpapírral kibélelem) és a kilisztezett deszkán kinyújtott tésztát belehelyezem. A megdinsztelt hagymát elosztom rajta ( a babérlevelet előtte kidobom), a szardella filéket ráhelyezem, hogy mindenhová kerüljön belőlük. A köztes részekre olívamagokat és chilpaprikát fektetek és a sütő középső sínén 225 fokon kb 25 percig sütöm.

Köszönet

November elején volt 3 hónapja, hogy blogot kezdtem írni. Mondhatom, nagy örömöm telik benne mind nekem, mind családom tagjainak és barátaimnak. Tippeket, dicséreteket kapok tölük. Igaz, olykor javító szándékú kritikával is illetnek, aminek szintén örülök, mert szeretek tanulni.

Megbecsülésem jeléül most szeretném ezt a rajzot küldeni Csokiparánynak, Maxnak, Beatbullnak, Egycsipetnek, Szepykének, Katának, Garffykának. Persze, még folytathatnám a sort, de akkor estig sem lennék meg vele...

Fahéjas sütőtök-lepényke

„Ha olyan édes, mint a méz, akkor biztos finom" - mondják a gyümölcsök jó részére, és ez így van a sütőtöknél is. A "tökös ételeket" mi nagyon szeretjük, ilyenkor az őszi- és téli időszak nagy slágere nálunk. Akár édesség formájában is, hiszen tudjuk, nem csak finom, de nagyon egészséges is tápértéke miatt.

Egyik ilyen "sláger" receptem a sütőtök lepényke, ami gyorséskönnyü és családom egyhangú szavazata alapján, valami "abbahagyhatatlan". Nem lehet eleget sütni belőle...

Hozzávalók nem túl éhes 4 személyre:

500 g sütőtök (tisztán mérve, a héja és a magja nélkül) kockákra vágva, kevés vízben megpárolva

2 tojás

1 ek barna-cukor

só

1 tk fahéj

7,5 g sütőpor

190 g liszt

olaj a sütéshez

cukor és fahéj a szóráshoz

A megfőzött sütőtökről leöntöm a vizet, egy krumplinyomóval (amit a krumplipüré készítéséhez is használok) kissé összenyomkodom. Ezt a pürét összekeverem az összes hozzávalóval. (Viszonylag lágy tésztát kapok.) Egy leveses kanállal kiveszek belőle és egy serpenyőben, kevés olajon a lepénykék mindkét oldalát aranybarnára sütöm.

Konyhapapíron leitatom róla a felesleges olajat és cukor és fahéj keverékével megszórom (ha még marad belőle és nem eszik meg közben enélkül...).

Velencei rizotto szárnyasmájjal

25 dkg gömbölyü szemü rizs (rizotto rizs)

50 dkg szárnyasmáj

15 dkg zöldborsó

1 fej vöröshagyma

5 dl paradicsom ivólé

10 dkg reszelt gouda sajt

3 ek vaj

só, bors, édesnemes pirospaparika, 1 csokor zsálya

A zöldborsót forrásban levö, sós vízben közepes höfokon megfözöm. Az apróra vágott hagymát 1 ek vajon üvegesre párolom és hozzáadom a megmosott rizst. Kb 1 percig pirítom, majd felöntöm a paradicsomlével. Sóval, borssal ízesítem és idönként megkeverve, kb 25 percig fözöm (szükség esetén vizet öntök hozzá). Hozzáadom a lecsöpögtetett zöldborsót, majd további 2-3 percig párolom.

Közben a maradék vajon megpirítom a szárnyasmájat. Sóval, borssal és frissen összevágott zsályával ízesítem.

A rizottóba belekeverem a reszelt sajtot. Tálra szedem és ráfektetem a májat.

Tiramisu bogyós gyümölcsböl

A tegnapi Mozart gombóc után a mai ebédnél nem volt merszem semmi "komolyabbal" elömerészkedni, félvén a mérleg mutatója nem jó irányba leng ki az esti méreckedés alkalmával. Így hát csak egy kis "könnyü" krémes valami lett becsempészve a menübe...

Hozzávalók 4 pohárhoz:

4 ek mazsola

2 ek rum

9 szelet édes kétszersült

400 ml szölölé

400 g áfonya, málna, fekete ribizli vagy bármilyen más bogyós gyümölcs

4 -5 ek mascarpone

8 ek túró

örölt fahéj

1 ek cukor

A mazsolát beáztatom a rumba (kb 1/2 óra), majd lecsepegtetem. 1 kétszersült szeletet morzsára összetörök, a fahéjjal és a cukorral ízesítem. A maradék kétszersülteket a szölölébe beáztatom.

A gyümölcsöt a mazsolával és a mascarponéval összekeverem (pürésíteni is lehet kézi turmixgéppel) és a túrót is hozzáadom. A kétszersült szeleteket rétegenként lerakom, a tetejére kerül a krém és az összetört morzsával megszórom.

Nagyon könnyü - fogyasztani és készíteni egyaránt -, látványos desszert.

VKF! XXIX: Mozart gombóc füszeres naranccsal

Ezt a kissé komplikált osztrák gombócrecept (ami az ismert osztrák Mozart golyó gombóc változata) már régóta a tarsolyomban van, de az valahogy mindig tologattam jobbra-balra. Mivel azonban holnap éjjel lejár a nagy "Gombócra fel!" pályázat határideje, nem volt mit tennem, nekiálltam. (Még soha nem pályáztam, gondoltam itt az ideje, nincs mit vesztenem.)

Végül is nem olyan bonyolult, mint elsö olvasásra tünik és valami mennyei!

Hozzávalók:

6 szelet toastkenyér, héja levágva, kockára szeletelve

1 tojás

1 tojássárga

170 g zsírszegény túró, finomra paszírozva

só, vanilicukor, rum

30 g pisztáciamag

80 g nugát

2 ek mézespuszedlimorzsa

4 ek zsemlemorzsa

1 ek kristálycukor

2 ek borpárlat (el is maradhat)

2/8 l narancsszaft

csillagánizs, fahéj, vaniliarúd, szegfüszeg

ételkeményítö

100 g zöld marcipán

2 narancs

Az apróra vágott toastkockákat a tojással, tojássárgával, túróval és a ízesítökkel (só, rum, vaniliáscukor) alaposan összekverem és 30 percre a hütöbe teszem. Közben elkészítem a tölteléket. A marcipánt a finomra vágott pisztáciával simára gyúrom és két réteg fólia között vékonyra kinyújtom. 10 részre osztom. A nugátból 10 apró golyócskát formázok, a marcipánnal körbetakarom és 30-45 percre a mélyhütöbe teszem.

A túrós tésztából egyforma adagokat veszek ki és a marcipán-nugát golyócskákat befedem velük. (Elég folyós a tészta, de nem kell megijedni, ez így jó.) Egy nagy fazékban kevés sóval vizet forralok és a gombócokat beleteszem. A höfokot teljesen leveszem az alaphömérsékletre és kb 10 percig fedö alatt hagyom öket, hogy feljöjjenek a víz felszínére (akkor van kész). Alaposan lecsepegtetem és a puszedli- zsemlemorzsa keverékében meghempergetem öket.

Elkészítem a füszeres narancsot:

A narancsokat meghámozom és keskeny szeletekre vágom. A cukrot karamellizálom és elöször a borpárlattal, majd a narancsszafttal felöntöm. Beleteszem a csillagánizst, a fahéjdarabot, a vaniliarúdat és a szegfüszeget és kb 10 percig alacsony höfokon párolom öket. Egy kevés étkezési keményítövel besürítem, a narancsdarabokat belehelyezem és 1 órát hagyom, hogy átjárja öket ez a fenséges íz.

A füszeres narancsszeleteket egy tányérra dekoratívan tálalom és a gombócokat rájuk helyezem.

A siker garantált!

Francia hagymaleves

A leves nálunk abszolút favorit. Igaz, mikor a párommal összekerültünk, ö leginkább az aranyszínü csirkehús levesért, vagy a sürü pontyhalászléért volt oda, amit anyósom még a mai napig is utolérhetetlenül finomra föz. Én inkább a különbözö zöldséges krémlevesek és a könnyü, hideg gyümölcslevesek mellett tettem le a voksom. Mára már régen kompromisszumot kötöttünk és a leves bármilyen alappal elmaradhatatlan része a hétvégi menünek.

Mivel én rettenetesen hagymapárti vagyok, leves formájában is bármikor szívesen eszem.

Ennél a levesnél is igaz a mondás, ahány ház, annyi hagymaleves. A hagymaleves is olyan étel, amely pont a kevés hozzávaló és az elkészítés egyszerüsége miatt, számos kreatív ötletet elbír, és ezért találkozhatunk vele különbözö elkészítési módozatokban. Az eredetinek tekinthetö, francia szépirodalmi müvekben többször megénekelt hagymaleves nem tartalmaz mást, csak hagymát, némi füszert és egy kevés fehérbort. Szó nincs cipóban tálalásról, viszont dukál mellé egy hatalmas, zsíros sajttal alaposan összesütött kenyérszelet.

Hát, én ezt az egyszerü receptet igyekszem követni.

Hozzávalók 4 személyre:

350 g hagyma

50 ml olaj

125 ml száraz fehérbor

1 l marha- vagy szárnyashúsleves, ha nincs, lehet kockából

1 tk majoranna

1 babérlevél

4 szelet toastkenyér

240 g reszelt ementálisajt

A meghámozott és finom karikára szeletelt hagymát kevés olajon állandó keverés mellett lassan üvesgesre párolom, majd a bort hozzáadom.

Az egészet felforralom, a húslevessel felöntöm és majorannával, babérlevéllel, sóval és borssal füszerezem. Fedö alatt, gyenge lángon kb 20 percig fözöm. Kidobom a babérlevelet, kevés mustárral és ha szükséges, sóval ízesítem.

Közben a toastkenyereket világos színüre pirítom, megszórom a reszelt sajttal és rövid idöre forró sütöbe tolom, hogy a sajt a kenyérre olvadjon.

Tálaláskor minden tányér aljára teszek egy-egy szelet toast-ot, rámerem a levest és gyorsan megesszük, mert különben elázik.

(Eredetibb megoldás, ha a levest tüzálló leveses tálkákba merjük -nekem sajnos még nincsenek- a toastszeletekkel befedjük, ekkor szórjuk rá a reszeltsajtot és a sütöben olvasztjuk rá.)

Halcurry ananásszal, újhagymával és chili-vel

Igaz, hogy a mai napra (26.-a itt nemzeti ünnep) nem igazán passzolt ez a távol-keleti ebéd, de erre volt gusztusom. Mindazon által a szombati Gröstl okán most valami könnyebbre vágytam. Kísérleteim az ázsiai konyha területén családom tagjai szerint eléggé sikeresnek mondhatók, miután igyekszem olyan recepteket beszerezni, amelyekhez minden hozzávaló kapható a közeli ázsia boltban. Semmit nem helyettesítek mással, hiszen az eredmény ebben az esetben akár katasztrófális is lehet.

A rizs főzése folyamán ma ugyan kisebb baleset történt, de összességében egy igazán jó ebédet könyvelhettem el.

A fotón nem látszik sajnos, de eléggé leveses fogásra sikeredik az egész, úgyhogy a rizsre szedve kitünően megízesíti azt is.

Hozzávalók 4 személyre:

180 g Basmati rizs

2 csomag újhagyma

2 fokhagyma gerezd

1 piros chilipaprika

40 g gyömbér

1 csokor koriander

600 g fogasfilé

12 garnéla rák, tisztított

1/2 limette szaftja

1/2 ananász

2 ek földimogyoró- vagy más semleges olaj
2 tk currypor

400 ml kókusztej

tengeri só

A rizst enyhén sós vízben készre főzöm, lecsepegtetem. Közben az újhagymát megpucolom és kb 2 cm-es darabokra vágom. A fokhagymát héjától megszabadítom és vékony szeletekre szelem. A chili paprikát finom karikákra szeletelem, közben a magokat eltávolítom. A gyömbért lehámozom és lereszelem. A koriander leveleket - lehetőleg frisset- a szárról lecsipkedem és durvára vágom.

A halat konyhai papírtörlővel szárazra törlöm és 3 cm-es kockákra szeletelem és a garnéla rákkal egyetemben a limette szaftjával megöntözöm és sózom.

Miután az ananászt megtisztítottam, azt is 2 cm-es darabokra vágom és egy wokban (vagy nagyobb serpenyőben) az olajon kissé megpirítom. Először az újhagymát, majd a fokhagymát és a chilipaprika karikákat adom hozzá és rövid ideig együtt párolom. A curryporral megszórom és azonnal hozzáöntöm a kókusztejet. Egyszer röviden felforralom, aztán a haldarabokat és a rákot, valamint a gyömbért is hozzáadom és az egészet hagyom, hogy az ízek összeérjenek (már nem főzöm!). Korianderrel, limetteszafttal és sóval fűszerezem.

Blunzengröstl, pirított krumpli véres hurkával

Az osztrák konyha egyik jellegzetes egytál étele a "Blunzengröstl", ami nagyjából a nálunk ismert véreshurka és krumli keverékéböl áll. Ez, az Ausztriában nagyon kedvelt és tényleg finom "serpenyös" szinte minden házias kosztot kínáló itteni vendéglö étlapján megtalálható. Én eddig még csak egy közeli kis étterem fözetéböl ismertem, de tegnap nekiálltam és megföztem magunknak végre. (Belejátszott a dologba persze, hogy vettem egy új serpenyöt, amit azonnal ki kellett próbálnom.)

Kicsit módósítottam az ismert recepten, és belevágtam egy kis cukkinit is, ami csak még jobban feldobta az amúgy is mennyei ízét.

Hozzávalók:

25 dkg véres hurka

40 dkg lisztes burgonya

2 nagy fej hagyma

20 dkg cukkini

2 gerezd fokhagyma

só, frissen örölt bors

5 dkg vajzsír (Butterschmalz) vagy olaj

A véres hurkát kb 1/2 cm vastag karikákra vágom. A hagymát megtisztítom, félbe- majd vékony csíkokra szelem, a fokhagymát finomra aprítom. A megmosott cukkinit szintén 1/2 cm-es karikákra vágom és rövid idöre forrásban lévö vízbe mártom, hideg vízzel leöblítem, majd szitán lecsepegtetetem. A krumplit héjában rövid ideig fözöm, majd megtisztítom és karikákra szeletelem. Egy nagy serpenyöben felforrósítom a zsiradékot és világosra pirítom benne a hagymát és a burgonyát. Hozzáadom a cukkinit és a véres hurkát és mindezt tovább pirítom. Sóval, borssal és a fokhagymával ízesítem, majd kis lángon, lefedve rövid ideig állni hagyom. Snidlinggel, petrezselyemmel meghintve, igen forrón tálalom.

Barna kenyérrel és jó hideg sörrel a legjobb.

Savanyú káposztával töltött sonkatekercs/Schinkenröllchen gefüllt mit Sauerkraut

Bár még nincs itt a tél (igaz, mostanában didergünk a szokatlan hidegtöl), én már most igyekszem a családot felkészíteni az influenza és a megfázás ellen. Egyik ilyen kipróbált ellenszerem a savanyú káposzta, amit nyersen is szívesen fogyasztunk. A hordós káposzta télen a legolcsóbb vitaminforrás. Az pedig még értékesebbé teszi, hogy az igazi savanyú káposzta ízesítéséhez hagyományosan felhasznált füszerek (mustármag, kapor, babérlevél, bors, köménymag, torma, stb.) maguk is egyben gyógynövények és jótékony hatásuk hozzáadódik a káposzta értékeihez.
Amennyiben módunkban áll, érdemes szétnézni a piacon, és megkeresni a legjobb savanyú káposztát. Mert bizony káposzta és káposzta között is van különbség. Az igazi házilag savanyított káposzta színe sárgás, míg a vegyszerekkel savanyított inkább fehér. A savanyú káposzta nem csak nyersen fogyasztható, bár a jól összeérett ízek talán így élvezhetöek leginkább. Kitünö saláták, levesek, föételek is készíthetöek belöle.
Kedvcsinálónak következzék az egyik legkedvesebb savanyú káposztás vacsorareceptem.

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
2 ek olaj
1/2 kg hordós savanyú káposzta
8 szelet prágai sonka
2 dl tejföl
1 tojássárga
5 dkg reszelt ementáli sajt
só, bors

Az apróra vágott vöröshagymát az olajon megpírítom. (Ha nehezebbre vágyom, kockára vágott füstölt szalonnát olvasztok ki és erre teszem a hagymát.) A jól kinyomkodott hordós káposztát beleforgatom. Sózom, borsózom. A saját levében - esetleg nagyon kevés vizet aláöntve - puhára párolom és nyolcfelé osztom. A nyolc szelet prágai sonka (vagy másféle gépsonka) közepére egy csíkban 1-1- adag párolt káposztát halmozok, a sonkákat összegöngyölöm és a tekercseket egy vékonyan kivajazott tüzálló tálra szorosan egymás mellé fektetem. A sonkatekercseket a tejföl, tojássárga és az ementáli sajt keverékével bevonom (kissé megsózom elötte), úgy sütöm az egészet világospirosra.
Ha valaki diétásabban szeretné, az öntet elmarad, borsónyi vajdarabok kerülnek a sonkatekercsekre, és forró sütöben tolva szép pirosra sül.

Zutaten:
1 große Zwiebel
2 el Öl oder Butterschmalz
500 g Sauerkraut
8 Scheiben, dünn geschnittene, Schinken
200 ml Sauerrahm
1 Dotter eines Hühnereis
50 g geriebener Emmentaler
Salz, Pfeffer

Die Zwiebel schälen und fein hacken, Butterschmalz erhitzen und die Zwiebel glasig dünsten. Das frische Sauerkraut gut ausdrücken, zu den Zwiebeln geben ca. 5 Minuten garen. Abschmecken mit Salz, Pfeffer, auskühlen lassen. Das Sauerkraut, ohne Saft, auf die Schinkenscheiben verteilen und einrollen. Die Schinkenrollen in eine gefettete feuerfeste Form legen. Sauerrahm, Dotter und Emmentaler mischen, salzen und pfeffern und die Schinkenrollen mit der Masse bedecken. Im vorgeheizten Ofen bei 200 Grad Celsius 20 bis 30 Minuten backen.

Töltött paprika

Ha töltött paprika, akkor természetesen a magyar, sárga színű zöldpaprikából. Ez itt Ausztriában szinte ismeretlen. A már otthon is kapható, kerek formájú, zöld színű, vastag húsú, kaliforniai paprikát töltik meg darált hússal. Bár az utóbbi években egyre több helyen kapható már itt is a magyar paprika, a háziasszonyok inkább a régi, megszokott recept szerint készítik. Osztrák barátaink ámulnak és bámulnak, mikor eléjük teszem a hazai töltött paprikát, amit anyósom receptje szerint készítek és az íze teljesen más, mint amihez ők hozzászoktak. Persze, az egésznek a titka a mi hazai, sárga színű zöldpaprikánk. Aztán meg csak eszik, eszik és  eszik...

Hozzávalók:
8 közepes nagyságú zöldpaprika

1-1,5 l paradicsomlé

40 dkg darált hús (lehet vegyesen marha- és sertéshús, esetleg csirkehús)

8 dkg előfőzött rizs

1 nagyobb fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

2 kk pirospaprika

só, bors

2 szál zeller zöldje

3 ek olaj

1 ek liszt

 kristálycukor
Nem túl húsos paprikákat vásárolok, megmosom, kicsumázom őket, az ereket és magokat eltávolítom. A hagymát finomra vágom és 2 ek olajon megfonnyasztom, hűlni hagyom. A darált húshoz adom a hagymát, a rizst, a pirospaprikát, az áttört fokhagymát, ízlés szerint sót és borsot, alaposan összedolgozom, és a paprikákba töltöm (nem túl szorosan, mert főzés közben a rizs megdagad és szétrepedhetnek a paprikák). Vannak receptek, ahol 1 tojást is beledolgoznak a töltelékbe. Én nem teszek hozzá, mert a tapasztalatom szerint e nélkül sokkal lágyabb, puhább lesz a töltelék.

Ami kimarad, abból gombócokat formálok.

A paradicsomlét kevés sóval, a cukorral és a zeller-zölddel felforralom. Beleteszem a megtöltött paprikákat (gombócokat) és lassú tűzön, félig lefedve puhára főzöm (kb 30 perc). Ha megfőtt, szűrőkanállal kiemelem a paprikákat a paradicsomléből, a zellert kidobom. A lisztből rántást készítek a maradék 1 ek olajjal (vagy csak egyszerűen összekeverem egy kevés vízzel), belecsorgatom a paradicsomszószba és pár percig szelíden forralom. Ha szükséges utánaízesítem, visszateszem a mártásba a paprikákat és éppen csak összerottyantom.

Friss, fehér kenyérrel szeretjük (jól lehet tunkolni).

Ági nagyi krumplis pogácsája

A havi rendszerességel történő hazalátogatásaink alkalmából mind a két nagymama igyekszik kitenni magáért és jobbnál-jobb falatokat tesznek az asztalra. Specialitások, amiket igazán jól csak ők tudnak megfőzni, megsütni. Ezek régi szakácskönyvek, szomszédasszonyok kipróbált receptjei a hagyományos magyar konyha szerint. Itt még zsírral főznek olívaolaj helyett, nem nézik a kalóriatáblázatot és a tányért telemerik, nem csak "odapöttyentenek" a látvány kedvéért.

Mamám egyik százéves receptje ez a krumplis pogácsa, amit annak idején valamelyik Nők Lapjából ollózott ki. A hűvös őszi napokon egy forró tea ugyanolyan jól csúszik rá, mint egy jéghideg sör a hűtőből.

Hozzávalók:

2,3 dkg élesztő

2-3 ek langyos tej

30 dkg liszt

10 dkg zsír

1 tojás

20 dkg héjában főtt tisztított, áttört és kihűlt burgonya

20 dkg reszelt Pannónia sajt

1 kk só

 Egy kisebb edényben az élesztőt elmorzsoljuk a langyos tejjel, szalvétával lefedve felfuttatjuk. A lisztbe beleszórjuk a sót, összegyúrjuk a zsírral, a felfuttatott élesztővel, egy 1/2 (!) tojással - a tojás másik felét félretesszük a kenéshez - , az áttört burgonyával és kb. 1/2 órát huzatmentes (pl. a kikapcsolt, hideg sütőben) helyen kelni hagyjuk. Ujjnyi vastagra nyújtjuk, kisebb pogácsákat szaggatunk belőle, zsírral megkent (vagy zsírpapírral bélelt) tepsire rakjuk, tetejét megkenjük tojással, megszórjuk a sajttal és 200 fokos, előmelegített sütőben megsütjük. Egy tepsi lesz belőle.

Frissen az igazi!

Zöldséges gnocchi csöben sütve

Egyik nagy kedvencünk ez az ízletes, olasz kis burgonyás galuska. Az olasz konyha különösen kedvelt első fogása a főleg burgonyából és lisztből készített gnocchi. Én általában frissen veszem egy közeli élelmiszeráruházban, ahol különbözö súlyú kiszerelésben kapható. Olyan , mintha a nyagyim gyúrta volna. (Igaz, mikor ö élt, ennek a tésztafajtának még híre-hamva sem volt kis hazánkban). Nagyon kedvelt nálam, bármiféle szósszal pillanatok alatt az asztalra varázsolható belöle egy kitünö ebéd vagy vacsora. Szóval minden mellette szól.

Hozzávalók kb 4 személyre:

400 g gnocchi

2 ek olivaolaj

1 db kisebb padlizsán

1-2 db cukkini (mérettöl függöen)

1 kis fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 doboz paradicsompüré

20 dkg mascarpone

1,5 dl bor (rizling)

2 dkg pármai sonka

8 dkg reszelt parmezán

Az olajon megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, hozzáadom a kockákra szelt padlizsánt és cukkinit. Kis lángon párolom, míg levet eresztenek. Sóval, borssal ízesítem. Belekeverem a paradicsompürét, a mascarponét és hozzáöntöm a bort. A sonkát összekockázom és rászórom a szószra. Összerottyantom.

Közben kifözöm a gnocchit az elöírás szerint (én készen veszem) és leszüröm. Egy kiolajozott tüzálló tálba terítem és ráöntöm a padlizsános-cukkinis szószt. Előmelegített, 200 fokos sütőbe tolom, kb. 20 percig sütöm. Félidőben megszórom a reszelt parmezánnal.

Bruschetta

3 évvel ezelőtti római utunk alkalmával ismerkedtem meg az "igazi" olasz bruschetta-val. Akkor előételként ettük a Piazza Navona közelében, egy kis étteremben ezt a híres-neves és előszeretettel fogyasztott pirítós, fokhagymás kenyerecskét. Bár többször próbálkoztam vele itthon, igazán soha nem sikerült azt az ízkombinációt elérnem, amilyen az volt. Azóta is nosztalgiával gondolok rá.

Eredetileg, ez a "szegény ember étele" Közép- és Dél-Olaszországból származik. Ezt a nagyon egyszerű, frissen pirított kenyeret még melegen fokhagymával és olívaolajjal bekenték és máris ehették. Gazdagabb formája a jelenleg ismertebb, amire összevágott paradicsomot és bazsalikomlevelet is tesznek.

Én így készítem:
Egy nagy tálban kis kockára vágott paradicsomot, kevés extraszűz olivaolajjal, kis sóval és kevés oreganóval összekeverek. Ciabatta, félig sült kenyeret veszek és magam sütöm készre a sütőben. Még melegen felszeletelem.
Egy gerezd fokhagymával bedörzsölöm a kenyérszeletek alsó felét. (A fokhagymát alig szabad érezni!)
Meglocsolom a kenyérszeleteket egy nagyon kevés olivaolajjal, ráteszem a paradicsomot (ez közben levet ereszt, de ez nem baj, még villával jobban össze is nyomkodom) és néhány friss bazsalikomlevelet. Ennyi.
Fontos, hogy maga a kenyér kicsit meleg legyen még mikor a paradicsom rákerül.
Sajnos, a tapasztalat mutatja, ha a kenyér már nem meleg, ha az olívaolaj minősége gyenge, ha a paradicsomnak (pl. az egész évben kapható üvegházi hollandinak) nincs íze, akkor felesleges az egésznek nekikezdeni.
Hiszen annyira egyszerű étel, annyira egyszerű alapanyagokból áll, ráadásul nyers, hogy csak a nyersanyagokból kaphatjuk meg azt a jellegzetes ízhatást, amitől oly népszerű hazájában.

Egyszerü rakott zöldbab

Nálunk a zöldbab abszolút favorít, minden formában. Leves, fözelék, felfújt, minden jöhet. Ebben az esetben itt egy egyszerü, de nagyszerü, gyors vacsora recept estére a kiadós vasárnapi ebéd után. Nem nagy kunszt, kívánságra hús mellé köretnek is elmegy. Mi csak úgy, magában ettük.

Hozzávalók:

40 dkg zöldbab (még van a piacon friss!)

4-5 szelet füstölt főtt sonka (nagyságtól függö, lényeg, hogy a babot betakarja a jénaiban)

15 dkg vaj

zsemlemorzsa

porcukor

só

A megtisztított zöldbabot egészben vagy hüvelyknyi darabokra vágva, sós vízben puhára fözöm és levétöl lecsorgatom. 1 dkg vajjal kikenek egy tüzálló tálat és beleöntöm a zöldbabot. A sonkaszeleteket vastagabb csíkokra vágom és ráhelyezem a zöldbabra. 10 dkg vajat felolvasztok és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy ne álljon teljesen össze, hanem kissé folyós legyen. 1 tk porcukrot hozzákeverek, (ettöl egy kicsit pikáns lesz a füstölt sonka íze) és folyamatosan kevergetve, lassú tűzön pirítom. Ezzel a vajasprézlivel bekenem a babos-sonka rakottast és a maradék vajat rámorzsolom. 180 fokos elömelegített sütöben kb 10 percig sütöm, amig a sonka kissé átsül. Ki, hogy szereti, baguettel, fehérkenyérrel vagy anélkül kínálom. Ami biztos, hamar elfogy.

Körtés-korong vaníliakrémmel

Ha hétvége, akkor sütemény. Igaz, nem mindig van érkezésem rá, de azért, ha egy mód van rá, igyekszem valami finomat a délutáni kávé mellé tenni. Párom már hetek óta emlegeti egyik kedvenc süteményét, amit főleg ilyenkor, ősszel sütök, lévén körtefajtákból ilyenkor óriási a választék. Finomabbnál finomabb körték kelletik magukat, lágyak, lédúsak, önmagukban is tökéletesek. Érdemes kihasználni ezt a bőséget!

Íme egy finom körtés sütemény, ami minden fáradságot megér!

Hozzávalók:

egy csomag vajas leveles tészta (270 g)

3 nagy körte (Vilmos, vagy más hasonló, zamatos)

1 ek kristálycukor

1 tojásárga

a mártáshoz:

2,5 dl tej

1 vaníliarúd (vagy 1 zacskó vaníliáscukor)

1 tojássárga

1 ek liszt

2 ek cukor

A meghámozott körtéket félbevágom, magházukat kiemelem és a húsukat a cukorral meg egy kis citromlével ízesített 2,5 dl vízben megpárolom. Leszűröm és hűlni hagyom. A tésztát belisztezett deszkára terítem és kb 10 cm átmérőjű köröket vágok ki belőle (teáscsésze megteszi, mint forma, nekem 10 korong lett.) A tetejüket tojássárgával megkenem és a vékony szeletekre vágott körtével kirakom. A mártáshoz 2 dl tejet a vaníliával meg a cukorral felforralom, a maradék hideg tejet a tojássárgával és a liszttel simára dolgozom. A felforralt tejből kiveszem a vaníliarudat és a tojásos keveréket habverővel erősen verve, belecsorgatom. Addig forralom, amíg sűrű mártást nem kapok. A tésztakorongokra fektetett körtéket a mártással bevonom és előmelegített sütőben, nagy lángon megsütöm (kb. 30 perc 200 fokon).

Vigyázat! Ha kész, rögtön enné az ember, de a forró körte rettenetesen megégetheti a szájat... (mi már tudjuk!)

Hamis körözött

Esténként mi többnyire valami hideget eszünk, hiszen délben a családom minden tagja meleg ételt fogyaszt munkahelyen, menzán. Ezért aztán valamilyen szendvics kerül az asztalra, mert azzal nincs sok macera. Ha azonban már unalmassá válik a hagyományos vaj+felvágott variáció, akkor kerül elő a következő nagyon egyszerűen elkészíthető, de annál finomabb szendvicskrém. Körözött félének indult, de mivel nálunk nem mindenki szereti a juhtúrót, ezért én a Philadelphia krémmel próbálkoztam helyette. Nagyon bevált, azóta is így kérik, örök kedvenc.

Recept 3-4 személyre:

175 gr-os Philadelphia vajkrém (lehet Natúr vajkrémből is)

70 gr vaj

1 kisebb fej lilahagyma

köménymag (én daráltan teszem bele)

pirospaprika

kevés só (a vajkrém már sós!)

bors

A vajat érdemes kicsit hamarabb kivenni a hűtőből, mielőtt hozzáfognánk a körözött készítéséhez, mert ha fagyos, nehéz bánni vele. A hagymát megtisztítom, megmosom és apróra vágom. A Philadelphia-t a vajjal jól összekeverem, beleteszem a hagymát, a pirospaprikát (akkor elég a paprika, ha a krém narancssárga színűvé válik), köménymagot - ezt jó bőven, és ízlés szerint a sót, borsot. (Pikánsabbá tehető csípős paprikakrémmel.) Az egészet összedolgozom, egy kisebb tálra halmozva hidegen tálalom, előtte azonban hűtőszekrényben pár óráig érlelem. Nagyon jól illik hozzá a paradicsom, zöldpaprika. Mi friss baguette-el fogyasztjuk.

Vendégváró falatkák készítésére is tökéletesen alkalmas.

Pofézni, vagy Armer Ritter

A poféznit nagyanyám mennyei finoman tudta sütni. Gyermekkori emlékem, mikor az iskolából hazafelé menet már messziről éreztem a fahéj és az olaj illatát, tudtam (mivel semmivel nem volt összetéveszthető), ma pofézni lesz.

Maga az elnevezés, akkor idegennek tűnt. Csak nagy sokára olvastam utána, s tudtam meg, hogy a szó német eredetű (Pofesen), és másképpen "szegény lovag" (Armer Ritter)-nek is nevezik ezt az édességet.

A története elég érdekes. A mostanihoz hasonlóan már a római időkben is készítették. Marcus Gavius Apicius írt már erről a receptről egy szakácskönyvben az első évszázadban. „Héjazz le Siligen-t (téli búzából készült sütemény), csinálj belőle nagyobb szeleteket, áztasd tejbe, süssd ki olajban, locsold le mézzel és tálald fel." A későbbiekben idéznek a receptből a Grimm testvérek is német szótárukban (Deutsches Wörterbuch der Brüder Grimm, Eintrag Armeritter).

Országonként különböző az elnevezése, Angliában (Poor Knights of Windsor), az USA-ban (French Toast), Franciaországban (pain perdu), Oroszországban (grenki), Spanyolországban (torrijas) és Hollandiában (wentelteefje)-ként ismert . Bajorország egy részén és Ausztriában Pofesen a neve. Nálunk olykor (helytelenül) bundáskenyérnek hívják, ami nem egyezik a pofézni receptjével, csak részben hasonló.

A pofézni egyszerű, kisütött fehérkenyérszeletek, amelyeket szilvalekvárral töltenek meg, tej-tojás keverékében mártanak és végül vajzsírban (nálunk ez a Butterschmalz, ha nincs, akkor jó a vaj vagy az olaj is) sütnek ki.

Hát, én ezt a nagy kedvencemet ettem a hétvégén Anna jóvoltából, aki egy hadseregnek való adagot tett elénk, mégis kevésnek bizonyult.

 

Hozzávalók (recept 4 személyre):

8 fehérkenyér- vagy toastkenyérszelet, kb 1 cm vastag
szilvalekvár
3 tojás

¼ l tej
1 - 2 ek kristálycukor
1 zacskó vaniliáscukor

1 vaníliarúd

só
500 g vaj vagy vajzsír
porcukor
örölt fahéj

4 fehérkenyér szeletet vastagon megkenünk szilvalekvárral, mindegyikre egy-egy további kenyérszeletet fektetünk és szorosan összenyomjuk őket.

A tejet összekeverjük a kikapart vaníliával, a vanília- és kristálycukorral, valamint egy csipet sóval. A tojásokat lazán felverjük. A kenyérszeleteket a tejbe, aztán a tojásba mártjuk és a forró vajzsírban aranysárgára sütjük. Konyhapapírra szedjük őket, megszórjuk a fahéjas porcukorral és azonnal tálalhatjuk, de hidegen is borzasztóan finom. Jól passzol hozzá a vaníliaszósz vagy egy kis juharszirup.

Sajtos rudak/Käsestangen

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Nagy családi összejövetelre voltunk hivatalosak a hétvégén. Az ajándék mellé persze én is akartam az asztalra tenni valamit, így esett a választásom a gyors és elronthatatlan, mindenki által kedvelt sajtos rúdra . Mindig nagy sikere van, soha nem marad belőle másnapra (a lányok nagy bánatára). Igazán több receptem is van hozzá, most ezt készítettem el. Azoknak ajánlom, akik akár több nap múlva is omlós sajtos rudat akarnak enni (feltéve, ha marad). Igazi sörkorcsolya... igaz volt, aki vörösbor ivott rá. Ebből az adagból kb. 3 nagy tepsi lesz. Ha többet akarunk, duplázni, vagy triplázni (!) kell a hozzávalókat.

Hozzávalók 3 tepsihez:

250 g vaj

310 g sima liszt

2-4 ek tej

1 nagy tojás

1 tojássárgája a kenéshez

250 g reszelt ementáli sajt (lehet hozzákeverni füstölt sajtot is, még finomabb vele!)

só

A liszthez hozzáadom a sajt 1/3 részét, a vajjal összedolgozom. Belekeverem a sót (nem kell spórolni vele!), majd a felvert tojással és tejjel összegyúrom. (Ha a sajt nagyon zsíros, elég 2 ek-lal beletenni és lehet további liszttel megszórni.) Folpack-ba csomagolva legalább 1-2 órán át a hűtőben hagyom pihenni. (Legjobb egész éjszakára ott hagyni.) Fél ujjnyira (vagy még vékonyabbra) nyújtom és a tojássárgájával, amit egy kevés sűrített tejjel hígítok, megkenem és megszórom a reszelt sajttal. Derelyevágóval keskeny rudakat vágok, melyeket kb. 8-10 centiméter hosszban még szeletelek. Sütőpapírral kibélelt tepsire rakom. 200 fokon, előmelegített sütőben, kb. 10-15 perc alatt készre sütöm.

Zutaten für ca. 3 Backbleche:
250 g Butter
310 g glattes Mehl
4 EL Milch
1 Ei
1 Dotter
250 g geriebene Emmentaler
Prise Salz
Butter, Mehl, 1/3 Teil von Käse, Ei und Milch mit einer Prise Salz zu einem glatten Teig verkneten und 1-2 Stunde im Kühlschrank rasten lassen. Anschließend 5 mm dick ausrollen, mit verquirlter Dotter bestreichen und mit dem Teigrad ca. 1/2 cm breite und 8-10 cm lange Stangerl schneiden. Das ganze mit dem rechtlichen Käse bestreuen und auf ein mit Backtrennpapier ausgelegtes Backblech legen. Im Rohr bei 200 Grad ca. 10-15 Minuten backen.

Fügésjoghurt

Mint sokszor, ha a munka után sietek és nincs idöm elöre kigondolni a könnyü esti meglepetést, ma is bekukkantottam a közeli kispiacra (este 20 óráig nyitva tart!). Legszebb reményeim váltak valóra, mikor az egyik standnál gyönyörü friss fügéket fedeztem fel. Nagyon szeretjük, és legnagyobb sajnálatunkra nem kapható egész évben, csak ilyenkor nyár végén. Többféle receptet is összeszedtem már, amelyekben ez a gyümölcs adja meg a domináns ízt.

Ebben az összeállításban Görögországban ettem elöször, és azóta is szívesen adom az asztalra desszertként, vagy akár könnyü nyári reggeliként.

Hozzávalók személyenként:

150 g görög vagy török joghurt (10 %-os zsírtartalommal)

1 füge, finomra vágva - 3 szeletet a díszítéshez félreteszek

1 marok tisztított dióbél

1-2 EK méz vagy juharszirup

A joghurtot a gyümölccsel és a dióval összekeverem, füge szeletekkel dekorálom és a mézzel leöntöm. Mint általában legtöbbször, de különösen ilyen kevés hozzávalónál, a nyersanyagok minösége különösen fontos, hogy egy sikeres finomságot tehessünk az asztalra.