Viallini, az ellenállhatatlan toszkán keksz

Kinézetre azt hiszi az ember, hogy ez a nem igazán formás, rusztikus kis golyóféle semmi különös, de már az első harapás után rájön, mekkorát tévedett. A benne keveredett textúrák annyira élvezetessé teszik, hogy a formájáról azonnal megfeledkezik és semmi másra nem tud gondolni, csak a következő falatra.
Igazi "íz-meglepetés" volt számunkra ez a karácsonyi finomság, ami a napos (?) toszkánából érkezett. Persze, a recepttel együtt, ami annyira perfekt volt, hogy a sütés után már nem is tudtuk, melyik az eredeti...
Hozzávalók:
50 dkg búzafinomliszt
1/2 csomag sütőpor
csipet só
1,5 dl desszertbor
1,5 dl olívaolaj (extravirgine)
20 dkg finomszemcsés kristálycukor
5 dkg fenyőmag (az eredeti recept jóval többet ír, én dióbéllel helyettesítettem a hiányzó mennyiséget, ami nem ártott neki)
15 dkg dióbél, nagyon durvára vágva
20 dkg mazsola
porcukor
A mazsolát kevés langyos vízbe (esetleg rumba) 10 percre beáztattam, leszűrtem és konyhai papírtörlővel leitattam róla a nedvességet.
Az átszitált lisztet a hozzákevert sütőporral és csipet sóval egy nagyobb edénybe szórtam, majd egymás után, állandó keverés mellett (nehogy csomós maradjon), hozzáöntöttem a desszertbort és az olívaolajat.
Ezután került bele a cukor, a fenyőmag és a dió, majd a mazsola. Kézzel alaposan átgyúrtam, hogy a hozzávalókból mindenhová kerüljön. (Kissé morzsalékosnak tűnhet ekkor a tészta, de ez nem baj. Formázáskor a kézmelegtől egybeáll majd.)
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Egy tepsit bekentem olívaolajjal és vékony porcukorréteggel beszórtam (eredetileg liszt lett volna, de szerintem így még finomabb lett).
A tésztából dió nagyságú golyókat formáztam és egymástól kisebb távolságra a sütőlapra sorakoztattam őket. 15-20 perc alatt készre sültek. (Ha nagyon színt kapna, le lehet sütőpapírral, vagy alufóliával fedni, hogy meg ne égjenek.)
Langyosan porcukorban meghempergettem őket és kínáltam a már türelmetlenül várakozó társaságnak... :-)

Gombás-sajtos rakott krumpli

Majdnem mindenki szereti a rakott krumplit (?), ami nálunk különleges helyet foglal el a család kedvencei között. Így aztán, hogy ne legyen unalmasan ismétlődő, igyekszem rajta mindig valamit variálni. Ez a gombás, sajtos, tejszínes változat talán az, ami az eredeti után mindenkinek a legjobban bejött. A krumpli helyett lehet spätzle tésztával is készíteni, de az már nem rakott krumpli, ugye? Szóval, lehet bátran nekiállni, abszolút, de befutó lesz!
Hozzávalók 4 személyre:
1 kg krumpli, héjába megfőzve, meghámozva, kihűtve
2 fej vöröshagyma
1 póréhagyma
1/2 kg csiperke gomba
10 dkg apróra vágott, húsos, füstölt szalonna
1 ek napraforgó-, vagy repceolaj
15 dkg reszelt sajt (pl. ementáli, esetleg keverve füstölt sajttal)
2 dl tejszín
2-3 ek tejföl
vaj a tál kikenéséhez
A hagymát és a pórét meghámozzuk és mindkettőt felkarikázzuk. A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük.
A szalonnát egy serpenyőben forró olajon kisütjük, rádobjuk a hagymákat és üvegesre pároljuk.
Hozzáadjuk a felszeletelt gombát és gyengén megsózzuk, borssal megszórjuk. Fedő alatt puhára pároljuk.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A kihűlt krumplit felkarikázzuk és a felét egy vajjal kikent, tűzálló tálba fektetjük. Kevés sóval megszórjuk.
A kész zöldséges alapot felöntjük a tejföllel elkevert tejszínnel, egyet rottyantunk még rajta és rásimítjuk a  krumpli tetejére. Erre terítjük a maradék krumplikarikákat, majd megszórjuk a reszelt sajttal.
A sütőben addig sütjük, míg a sajt szépen ráolvad a tetejére és egy kis színt kap.
Tálaláskor adhatunk mellé friss zöldsalátát.

Narancsos, gyömbéres céklakrémleves

Közeledik a tél és nekem mind gyakrabban muszáj valami krémes, testet-lelket melengető levest magamba öntenem, hogy talpon maradjak.
Mivelhogy azért igyekszem a "mindent a maga idejében"szlogen szerint főzni, most a cékla került terítékre. Naranccsal, gyömbérrel és persze, sárgarépával.
Az izgalommal belecsempészett kevéske málnaecet,  pedig nagy meglepetésemre, tökéletes harmóniával simult bele az elkészült műbe...
Hozzávalók 4 személyre:
2 ek vaj
1 ek olívaolaj
ujjnyi friss gyömbér
4-5 kisebb, vagy 2 nagyobb répa
2 kk cukor
50 dkg főtt cékla
1 nagy narancs kifacsart leve
só, bors
tejföl, esetleg író, mozzarella
A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük, vagy nagyon apróra összevágjuk. A répát, céklát megpucoljuk, felkarikázzuk, illetve felkockázzuk.
1 ek vajat és olajat egy fazékban felforrósítunk és a gyömbért beleszórjuk. Közepes lángon, kevergetve, illatozásig pároljuk, pirítjuk.
Beleszórjuk a répakarikákat, meghintjük 1 kk cukorral, kevés sóval.
Kicsit hagyjuk, hogy közepes lángon a cukor karamellizálódjon, akkor hozzádobjuk a cékla 3/4 részét.
Pár percig pirítjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje. Ízlés szerint megborsozzuk, majd fedő alatt, kis lángon főzzük (kb. 15 perc).
Levesszük a lángról, botmixerrel, vagy turmixban pürésítjük és hozzáöntjük a narancslevet.
A belevalóhoz egy serpenyőben a maradék vajat felforrósítjuk és beletesszük a félretett, 1/4 rész céklát. Kevés cukrot szórunk rá, hagyjuk kissé karamellizálódni.
Mikor ez megtörtént, rálöttyintünk egy kevéske különleges ecetet (balzsam, málna, szilva, stb.). Pár percig kevergetjük, majd külön tálkába tesszük.
Tálaláskor a selymes, forró leveshez külön kínáljuk a céklabetétet és külön kívánságra tejfölt, vagy írót. Esetleg szórhatunk rá ropogós levesgyöngyöt is, vagy mini mozzarellát.
Nagyon finom!

Zellerkrémleves sonka-mozzarella-nyárssal

Itt az ősz és lassan a tél. Az ember testet-lelket melengető ételekre vágyik. Én is így vagyok vele. Főleg valami selymes krémleves után vágyakoztam.  Volt itthon egy jókora zellergumó, így aztán adva volt a történet. Igazán pofonegyszerű, nem kellett hozzá semmi extra és nagyon hamar elkészült. A hozzá kínált sonkába tekert mozzarella  igazi meglepetés volt mindenkinek, nagy sikert aratott.

Hozzávalók 4 személyre:
1 fej vöröshagyma
35-40 dkg zellergumó
1 ek vaj
3 ek repceolaj
1 tk cukor
1 l zöldség alaplé (esetleg víz)
1dl tejszín
4-5 szelet sonka
1 tasak mini mozzarellagolyó

A hagymát megtisztítottam, felaprítottam. A zellert meghámoztam és nagyobb darabokra vágtam.
Egy fazékban a vajat és a 1 ek olajat összeolvasztottam, amin a hagymát megfuttattam. Hozzáadtam a zellert, összepirítottam.
Megszórtam a cukorral és felöntöttem az alaplével. Lefedve, kis lángon 15 perc alatt puhára főztem.
Botmixerrel pépesítettem, hozzáöntöttem a tejszínt. Sóval, borssal ízesítettem.
A sonkaszeletekből (pro szelet) három hosszú csíkot vágtam. A mozzarellagolyókat körbetekertem egy-egy szelet sonkával és pálcikára húztam. (Egy pálcikára 3-4 tekervény, kb. 1-2 cm távolságra egymástól.)
A maradék 2 ek olajat egy serpenyőben felforrósítottam és körös-körül egy percig pirítottam benne a sajtos nyársakat. Éppen csak addig, hogy a sonka kis színt kapjon, de a sajt ne folyjon ki.
A levest a nyársakkal együtt tálaltam.

Sült gnocchi gombás-cukkinis-kékpenészes sajtszószban

Hét-elején egy gyors, húsmentes ebédre vágytunk, ami, mint az alábbiakban olvasható, ragyogóan sikerült. A puha kékpenészes sajt annyira hozzávaló volt, hogy az egész csomagot beletettem. Friss gombám nem volt, de egy korábban eltett, üveges, még árválkodott a kamrámban, így a helyzet megoldódott.
Hozzávalók 2-3 személyre:
35 dkg kész gnocchi
4 ek vaj
4 tk napraforgóolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 közepes cukkini
kb. 170 g gomba (üveges, netto tömeg)
1 dl száraz fehérbor
175 g puha, zsíros kékpenészes sajt (esetleg gorgonzola)
1,5 dl tejszín
2 ek fenyőmag (elmaradhat)
1 kk szárított kakukkfű
só, bors
A hagymát és a fokhagymát megpucoltam, az előbbit apróra összevágtam, az utóbbit egy kés lapjával szétnyomkodtam. A megmosott cukkinit 1-2 cm-es kockákra szeleteltem, a gombát szükség szerint daraboltam.
Egy serpenyőben felforrósítottam 2 ek vajat és 2 tk olajat. Hozzáadtam a hagymát és üvegesre pároltam, majd beleadtam a darabolt cukkinit. Kissé megsóztam, megszórtam a kakukkfűvel és 1-2 percig, kevergetve pároltam. Hozzádobtam a gombát, felöntöttem a borral és összefőztem. (Friss gombánál kissé párolódni hagynám, csak aztán jönne bor.)
Belemorzsoltam, tépkedtem a sajtot, hagytam felolvadni és hozzáöntöttem a tejszínt, sóztam, borssal megszórtam. Kevergetve összeforraltam.
Egy száraz serpenyőben megpirítottam a fenyőmagot, félretettem.
Ugyanebbe a serpenyőbe raktam 2 ek vajat és 2 tk olajat,  felforrósítottam és rádobtam a kifőzött gnocchit. Rázogatva ropogósra pirítottam.
Végül a tésztát beleforgattam a gombás-cukkinis szószba.
Tálaláskor meghintettem a pirított fenyőmaggal.

(A kép egy gomba nélküli változata a fenti receptnek)

Lepényhal paradicsomos rizottóágyon

Mert a halat mostanában valahogy kihagytuk, ideje volt, hogy megint sorra kerüljön. És mert éppen egy portugál útikönyvben vagyok beletemetkezve, természetesen paradicsomos rizottó dukál hozzá.
Hozzávalók 4 személyre:
4 dl zöldség alaplé
1 fej vöröshagyma
3 ek olívaolaj
35 dkg rizottórizs
1 dl száraz fehérbor (alternatív zöldség alaplé)
25 dkg hámozott, darabolt, passzírozott paradicsom (lehet konzerv is)
5 dkg vaj
1 jó marék reszelt parmezán
4 lepényhal, vagy más kedvünkre való vízi lény ;-)
1/2 citrom leve
só, bors, liszt
2 ek vaj
Az alaplét felforralom, a hagymát megtisztítom, felaprózom. Az olívaolajat egy nagyobb serpenyőben  felforrósítom és a hagymát üvegesre dinsztelem rajta. Hozzáadom a rizst is, így  még további 1 percig együtt párolódnak. Hozzáöntöm a bort és merőkanál adagokban az alaplevet. Ez nem egyszerre történik. Mindig akkor adagolom az újabb levet, mikor már az előzőt magába szívta a rizs. Az egész kb. 20 percig tart, mikorra a rizs megpuhul. (Tehető rá fedő is, ami félig fedi a serpenyőt...)
Ekkor a passzírozott paradicsomot is belekeverem és a hőmérsékletet leveszem.
A lepényhal mindkét oldalára a citrom levét rácsepegtetem. Enyhén besózom, kevés borssal és liszttel megszórom. Egy serpenyőben 2 ek vajat felforrósítok és a hal mindkét oldalát lassan, aranybarnára sütöm.
A paradicsomos rizottóba belekeverem a vajat, parmezánt, sóval, borssal szükség szerint ízesítem és a kisült lepényhallal kínálom.

Szalonnás burgonyakrémleves pirított gombával

Amikor a közelgő ősz és a gyermekkorom kopogtat egyszerre egy recepten keresztül...
Valójában nem is ilyen ízhatásra számítottam, nagy volt a meglepetés. Örültem nagyon, hogy sikerült rövid időre nagymamám főztjének ízét elkapni. Ilyenkor (is) jön elő az érzés, hogy mégiscsak megéri olykor a sokadik órát is a konyhában tölteni egy-egy újabb meglepetésért.
Nem a szokásos krumplileves, mondhatnám, igencsak eltér a megszokottól, de amit ad helyette, az nagyon megéri...
Hozzávalók 4 személyre:
1 ek vaj
1 fej vöröshagyma
5 dkg füstölt, felkockázott húsos szalonna (bacon)
30 dkg burgonya
1 tk kakukkfű
1 ek őrölt köménymag
só, bors
1,5 dl száraz fehérbor
8 dl zöldségalaplé
3 dl habtejszín
15 dkg friss gomba (csiperke, rókagomba, shiitake gomba stb.)
olívaolaj
A hagymát, burgonyát  megpucoltam, az előbbit apróra, az utóbbit nagyobb kockákra vágtam. Egy fazékban a vajat megolvasztottam és a szalonnát röviden megfuttattam, hogy a zsírja kissé kiolvadjon. Hozzáadtam a hagymát, üvegesre pirítottam, majd hozzádobtam a felkockázott burgonyát, pár percig pároltam. Felöntöttem a borral és az alaplével. Megszórtam a kakukkfűvel, köménnyel, sóval, borssal. Így főztem közepes lángon kb. 20 percig, míg a burgonya megpuhult. Lehúztam a tűzről, kissé hűlni hagytam. Ekkor hozzáöntöttem a tejszínt és turmixgépben pépesítettem (botmixerrel is lehet).
A továbbiakban a szalonnának itt-ott felbukkantak apró darabjai, de ezek nem zavartak  ;-)
A gombát szükség szerint megpucoltam és a nagyobb darabokat feleztem, negyedeltem. Egy serpenyőben felforrósítottam 1-2 ek olívaolajat és hirtelen megkapattam benne a gombát. Sóval, borssal ízesítettem.
Tálaláskor a leveshez (amit  friss kakukkfűvel is megszórtam) külön tálkában kínáltam a gombát. (Ha a leves túl sűrűnek tűnik, lehet további alaplével, vagy vízzel hígítani.)

Olasz húsgombóc (polpette) paradicsomszószban

Ez az augusztus egyre inkább arról szól, hogy a főzés terén sikerüljön a sütőt kiiktatnom, de azért a nyár is benne legyen. Nagyon régóta szemezgetek már ezzel az olasz finomsággal, de valahogy eddig még nem került rá sor. Mivel ez az időszak, amikor kapható igazi, finom, édes paradicsom, nem volt választásom, nekiálltam. Mondhatom megérte... Viszonylag egyszerű, gyorsan elkészíthető, talán csak a kis gombócokhoz kell türelem és ügyesség, hogy formásak legyenek.

Hozzávalók 4 személyre:
4 gerezd fokhagyma
1 bio citrom
1/2 kg darált hús - lehetőleg fele marha, fele sertés (lehet persze szárnyas is)
1 ek édes pirospaprika
1 ek szárított, morzsolt rozmaring
2 tojás
8-9 ek olívaolaj
4 szép, érett paradicsom
3 fej hagyma
1 kisebb csillagánizs
3 babérlevél
2 dl zöldség alaplé
5 dl paradicsomszósz
kb. 25 db mag nélküli olívabogyó
só, bors, cukor
A fokhagymát megpucoljuk és apróra összevágjuk (még jobb, ha kés lapjával még össze is nyomkodjuk). A citromot forró vízben öblítsük le, töröljük szárazra és a héját reszeljük le.
A fasírtot tegyük egy nagyobb tálba, dolgozzuk bele a fokhagymát, a reszelt citromhéjat, pirospaprikát, rozmaringot és tojást. Sóval, borssal fűszerezzük. A masszából nedves tenyérrel formázzunk viszonylag kisebb gombócokat, amiket 5-6 ek forró olívaolajban óvatosan süssünk körbe. Ügyeljünk arra, hogy minden oldalán jól süljön át.
Ezután helyezzük őket egy külön tányérra.
A paradicsomokat negyedeljük fel, a megpucolt hagymákat méretüktől függően, negyedeljük, nyolcadoljuk. A gombócsütésre használt serpenyőt konyhai papírtörlővel töröljük ki és 3 ek olívaolajat forrósítsunk fel benne. Először a hagymát, majd az összevágott paradicsomot röviden pároljuk meg benne. Adjuk hozzá a húsgombócokat és keverjük bele az alaplevet, a paradicsomszószt, csillagánizst, babérlevelet és olívabogyót.  Sóval, borssal, csipet cukorral ízesítsük.
Fedő alatt kb. 20 percig, alacsony hőfokon pároljuk.
Tálalás előtt távolítsuk el a babérleveleket, csillagánizst.
Ropogós bagettet (is) kínálhatunk mellé.