Csipős pulykamellcsíkok szójababcsírával

Ma este rémes fáradtan estem haza, és mivel a munkahelyi kis étterem éppen nyári szünetét tartja, természetesen korgó gyomorral. Valami gyors, könnyüre volt hívásom. Hipp-hopp, a hűtőből ki a pulykahúst és a szójacsírát (ami szinte mindig van, mert imádom), így az ihlet már magától jött.

Hozzávalók 2 személyre, kb :-)

30 dkg pulykamellfilé, vagy más szárnyashúsfilé

2-ek sötét, kínai szójaszósz

1 ek méz

csipet chilipor

só

Sambal Oelek (vigyázat, írtóra csipős!!)

Wok olaj (ha lehet Sunrice, szezám- és rizsolaj keveréke, nagyon kellemes), de lehet földimogyoró, vagy kukoricaolaj is

25 -30 dkg szójababcsíra

A mézet, a szójaszószt, a chiliport alaposan összekevertem és a megmosott, lecsepegtetett, vékony csíkokra vágott (a húst a fagyasztóból vettem ki, írtó könnyen ment) és enyhén sózott pulykamellfilét ebben a páclében hagytam állni kb. egy 1/4 órát (rettentően éhes voltam, egyébként 1-2 óra a pácolási idő). Közben többször megkevertem, hogy a lé mindenhol átjárja a húst. Erős tűzön a wokot (ha nincs, egy mély vasserpenyő is megteszi) felhevítettem, az olajat körbefuttam benne és beledobtam a páclétől lecsepegtetett pulykahúscsíkokat. 4-5 perc alatt megpirítottam a sercegő olajban, miközben folyamatosan egy lapos falapáttal kevergettem (a wokot rázogatni kellene, de olyan nehéz, hogy ez nekem nem megy). Amikor megpirult, kivettem és melegen tartottam. A visszamaradt olajba beledobtam a szójababcsírát és a változatlanul erős tűzön sütőlapáttal alányúlva erőteljesen, minden irányban 2-3 percig forgattam. A babcsíra megsült, ropogós maradt és feszes (nem szabad túlfőzni). Mondanom sem kell, pillanatok alatt eltüntettük az utolsó morzsáig (szójababcsíráig).

Fokhagymás-tejszínes rókagomba kockatésztával

Igaz, hogy lassan már vége a rókagomba szezonjának, de mivel a családban mindenki odavan érte és igazán elég ritkán kerül az asztalra, szombaton nyakamba vettem a bécsi nagypiacot (Naschmarkt) és belecsaptam a jóba... Tekintettel intenzív aromájára, nem egy agyonbonyolított elkészítési módot választottam, hadd érződjön a gomba természetes íze.

Sok időm nem maradt az ebédig, ezért úgy döntöttem, hogy a hozzáillő szalvétagombóc helyett tésztával tálalom. A salátaként mellé, a nálunk mostanában közkedvelt cikória került, amit pillanatok alatt az asztalra varázsolt Réka lányom. A hangulat a tetőfokára hágott, mikor a gomba illata és a szomszéd grill húsának odaégett szaga a korgó gyomrú családtagok szaglóidegeit ingerelni kezdte. Nem maradt más hátra, minthogy a 35 fok ellenére, csukott ablak-ajtó mellett voltunk kénytelenek elfogyasztani az ebédet.

Hozzávalók 4 személyre:

1/2 kg rókagomba

1 fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1,5 dl tejföl, vagy creme fraiche

2 dl tejszín

2-3 ek sima liszt

1 dl száraz fehérbor

2 dl zöldség alaplé

2 dkg vaj

só, bors, kakukkfű, snidling

Egy nagyobb serpenyőben (nekem van egy szuper vas serpenyőm, kissé magasabb fallal, tetővel, ebbe nem ég oda semmi) a vajon üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymát, majd a papír kéztörlővel alaposan megtisztított (nem mosott, mert szivacsos lesz!!!) és nagyobb darabokra vágott gombát rádobtam. Hozzákevertem a megtisztított és szintén összeaprított fokhagymát és sóval, borssal és kakukkfűvel fűszereztem. Óvatosan, hogy a gomba össze ne törjön, rázogatni kezdtem az edényt (kevergetés helyett). Ekkor már isteni illatok terjengtek a konyhában ( a szomszéd még csak a kezdetén volt a grillezésnek...) és a család itthon levő tagjai a konyhában gyülekeztek, hogy "kontrollálják" a tűzhely működését. Amíg a gyenge tűzön a gomba párolódott, a tejfölt egy mélyebb tálkában a liszttel és 2-3 ek zöldséglével összekevertem. A fehérbort és a maradék zöldséglevet összeöntöttem és a tejfölös keverékkel simára kevertem. Óvatosan hozzáöntöttem ezt a szószt és a tejszínt a gombához. Szükség szerint sóztam, borsoztam és egyet rottyantottam még rajta.  Tálaláskor apróra vágott snidlinget szórtam rá.
A siker természetesen nem maradt el...