Halcurry ananásszal, újhagymával és chili-vel

Igaz, hogy a mai napra (26.-a itt nemzeti ünnep) nem igazán passzolt ez a távol-keleti ebéd, de erre volt gusztusom. Mindazon által a szombati Gröstl okán most valami könnyebbre vágytam. Kísérleteim az ázsiai konyha területén családom tagjai szerint eléggé sikeresnek mondhatók, miután igyekszem olyan recepteket beszerezni, amelyekhez minden hozzávaló kapható a közeli ázsia boltban. Semmit nem helyettesítek mással, hiszen az eredmény ebben az esetben akár katasztrófális is lehet.

A rizs főzése folyamán ma ugyan kisebb baleset történt, de összességében egy igazán jó ebédet könyvelhettem el.

A fotón nem látszik sajnos, de eléggé leveses fogásra sikeredik az egész, úgyhogy a rizsre szedve kitünően megízesíti azt is.

Hozzávalók 4 személyre:

180 g Basmati rizs

2 csomag újhagyma

2 fokhagyma gerezd

1 piros chilipaprika

40 g gyömbér

1 csokor koriander

600 g fogasfilé

12 garnéla rák, tisztított

1/2 limette szaftja

1/2 ananász

2 ek földimogyoró- vagy más semleges olaj
2 tk currypor

400 ml kókusztej

tengeri só

A rizst enyhén sós vízben készre főzöm, lecsepegtetem. Közben az újhagymát megpucolom és kb 2 cm-es darabokra vágom. A fokhagymát héjától megszabadítom és vékony szeletekre szelem. A chili paprikát finom karikákra szeletelem, közben a magokat eltávolítom. A gyömbért lehámozom és lereszelem. A koriander leveleket - lehetőleg frisset- a szárról lecsipkedem és durvára vágom.

A halat konyhai papírtörlővel szárazra törlöm és 3 cm-es kockákra szeletelem és a garnéla rákkal egyetemben a limette szaftjával megöntözöm és sózom.

Miután az ananászt megtisztítottam, azt is 2 cm-es darabokra vágom és egy wokban (vagy nagyobb serpenyőben) az olajon kissé megpirítom. Először az újhagymát, majd a fokhagymát és a chilipaprika karikákat adom hozzá és rövid ideig együtt párolom. A curryporral megszórom és azonnal hozzáöntöm a kókusztejet. Egyszer röviden felforralom, aztán a haldarabokat és a rákot, valamint a gyömbért is hozzáadom és az egészet hagyom, hogy az ízek összeérjenek (már nem főzöm!). Korianderrel, limetteszafttal és sóval fűszerezem.

Blunzengröstl, pirított krumpli véres hurkával

Az osztrák konyha egyik jellegzetes egytál étele a "Blunzengröstl", ami nagyjából a nálunk ismert véreshurka és krumli keverékéböl áll. Ez, az Ausztriában nagyon kedvelt és tényleg finom "serpenyös" szinte minden házias kosztot kínáló itteni vendéglö étlapján megtalálható. Én eddig még csak egy közeli kis étterem fözetéböl ismertem, de tegnap nekiálltam és megföztem magunknak végre. (Belejátszott a dologba persze, hogy vettem egy új serpenyöt, amit azonnal ki kellett próbálnom.)

Kicsit módósítottam az ismert recepten, és belevágtam egy kis cukkinit is, ami csak még jobban feldobta az amúgy is mennyei ízét.

Hozzávalók:

25 dkg véres hurka

40 dkg lisztes burgonya

2 nagy fej hagyma

20 dkg cukkini

2 gerezd fokhagyma

só, frissen örölt bors

5 dkg vajzsír (Butterschmalz) vagy olaj

A véres hurkát kb 1/2 cm vastag karikákra vágom. A hagymát megtisztítom, félbe- majd vékony csíkokra szelem, a fokhagymát finomra aprítom. A megmosott cukkinit szintén 1/2 cm-es karikákra vágom és rövid idöre forrásban lévö vízbe mártom, hideg vízzel leöblítem, majd szitán lecsepegtetetem. A krumplit héjában rövid ideig fözöm, majd megtisztítom és karikákra szeletelem. Egy nagy serpenyöben felforrósítom a zsiradékot és világosra pirítom benne a hagymát és a burgonyát. Hozzáadom a cukkinit és a véres hurkát és mindezt tovább pirítom. Sóval, borssal és a fokhagymával ízesítem, majd kis lángon, lefedve rövid ideig állni hagyom. Snidlinggel, petrezselyemmel meghintve, igen forrón tálalom.

Barna kenyérrel és jó hideg sörrel a legjobb.

Zöldséges gnocchi csöben sütve

Egyik nagy kedvencünk ez az ízletes, olasz kis burgonyás galuska. Az olasz konyha különösen kedvelt első fogása a főleg burgonyából és lisztből készített gnocchi. Én általában frissen veszem egy közeli élelmiszeráruházban, ahol különbözö súlyú kiszerelésben kapható. Olyan , mintha a nyagyim gyúrta volna. (Igaz, mikor ö élt, ennek a tésztafajtának még híre-hamva sem volt kis hazánkban). Nagyon kedvelt nálam, bármiféle szósszal pillanatok alatt az asztalra varázsolható belöle egy kitünö ebéd vagy vacsora. Szóval minden mellette szól.

Hozzávalók kb 4 személyre:

400 g gnocchi

2 ek olivaolaj

1 db kisebb padlizsán

1-2 db cukkini (mérettöl függöen)

1 kis fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

1 doboz paradicsompüré

20 dkg mascarpone

1,5 dl bor (rizling)

2 dkg pármai sonka

8 dkg reszelt parmezán

Az olajon megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát, hozzáadom a kockákra szelt padlizsánt és cukkinit. Kis lángon párolom, míg levet eresztenek. Sóval, borssal ízesítem. Belekeverem a paradicsompürét, a mascarponét és hozzáöntöm a bort. A sonkát összekockázom és rászórom a szószra. Összerottyantom.

Közben kifözöm a gnocchit az elöírás szerint (én készen veszem) és leszüröm. Egy kiolajozott tüzálló tálba terítem és ráöntöm a padlizsános-cukkinis szószt. Előmelegített, 200 fokos sütőbe tolom, kb. 20 percig sütöm. Félidőben megszórom a reszelt parmezánnal.

Bruschetta

3 évvel ezelőtti római utunk alkalmával ismerkedtem meg az "igazi" olasz bruschetta-val. Akkor előételként ettük a Piazza Navona közelében, egy kis étteremben ezt a híres-neves és előszeretettel fogyasztott pirítós, fokhagymás kenyerecskét. Bár többször próbálkoztam vele itthon, igazán soha nem sikerült azt az ízkombinációt elérnem, amilyen az volt. Azóta is nosztalgiával gondolok rá.

Eredetileg, ez a "szegény ember étele" Közép- és Dél-Olaszországból származik. Ezt a nagyon egyszerű, frissen pirított kenyeret még melegen fokhagymával és olívaolajjal bekenték és máris ehették. Gazdagabb formája a jelenleg ismertebb, amire összevágott paradicsomot és bazsalikomlevelet is tesznek.

Én így készítem:
Egy nagy tálban kis kockára vágott paradicsomot, kevés extraszűz olivaolajjal, kis sóval és kevés oreganóval összekeverek. Ciabatta, félig sült kenyeret veszek és magam sütöm készre a sütőben. Még melegen felszeletelem.
Egy gerezd fokhagymával bedörzsölöm a kenyérszeletek alsó felét. (A fokhagymát alig szabad érezni!)
Meglocsolom a kenyérszeleteket egy nagyon kevés olivaolajjal, ráteszem a paradicsomot (ez közben levet ereszt, de ez nem baj, még villával jobban össze is nyomkodom) és néhány friss bazsalikomlevelet. Ennyi.
Fontos, hogy maga a kenyér kicsit meleg legyen még mikor a paradicsom rákerül.
Sajnos, a tapasztalat mutatja, ha a kenyér már nem meleg, ha az olívaolaj minősége gyenge, ha a paradicsomnak (pl. az egész évben kapható üvegházi hollandinak) nincs íze, akkor felesleges az egésznek nekikezdeni.
Hiszen annyira egyszerű étel, annyira egyszerű alapanyagokból áll, ráadásul nyers, hogy csak a nyersanyagokból kaphatjuk meg azt a jellegzetes ízhatást, amitől oly népszerű hazájában.

Kanadai tökkrémleves

Bár az igazi szezonja még nincs itt, a bécsi élelmiszerboltokban már dömpingben állnak a tökök. Mi nagyon szeretjük minden formában elkészítve, ma rögtön egy levessel idítottam. Ez az a leves, ami nem a megszokott, itteni ízlés szerint készül, hanem a lányom egy barátjának mamájától "örököltük". Kicsit eltér a szokásos krémlevesek kissé sablonos ízétöl, izgalmasan különleges tud lenni a szokatlan ízesítéstöl.

Hozzávalók 6 személyre:

6 kicsi Hokaido tök, vagy más narancssárga színü tök

2 sárgarépa (kb 120 g)

10 dkg halványító zeller

10 dkg póréhagyma

125 ml olivaolaj

1 l csirkehúsleves

2 fokhagymagerezd

2 chili paprika

100 ml kókusztej (nem édesített)

100 ml tejszín

A tökök tetejét levágom, a magokat kikaparom és a húsát, miután a héját levágtam (jó nehéz, mert nagyon kemény ez a fajta tök) kockákra vágom a megtisztított sárgarépával együtt. A zellert és a pórét lehámozom ill megtisztítom és kis darabokra szeletelem. Az apróra szeletelt hagymát az olajom megpárolom és hozzáadom a zöldségeket. Pár percig dinsztelem és felöntöm a levessel, majd puhára fözöm (kb 20 perc). Az apróra vágott fokhagymát és az ereittöl megszabadított és szintén összevágott chilit hozzáadom. Kókusztejjel és a tejszínnel felöntöm. A levest sóval és borssal ízesítem és még kb 10 percig fözöm. Miután kész, turmixgépben vagy kézi mixerrel krémesítem és tökmaggal illetve tökmagolajjal forrón tálalom.

Kínai tojásos-kukoricaleves

Egyszerű és nagyszerű. 

A család egyik nagy kedvence ez a leves. Évszaktól függetlenül bármikor szívesen eszik. Minden hozzávaló mindig kapható (ami nem utolsó dolog) és viszonylag olcsó.

Én főleg akkor készítem, mikor a főétel is valami távol-keleti, hiszen valójában ezt a levest is egy kínai recept alapján készítem.

A evés szertartásához hozzátartozik, hogy igazi kínai levesestálból esszük (a képen éppen nem abban van), porcelán kanállal. Igaz, ezek a tálkák nem ütik meg a mi leveses tányérjaink méretét, de legfeljebb az éhes vendég többször meri tele egymás után (ez nagyon valószínű, mert irtó finom!).
Vannak vendégeink, akik mielőtt jönnek, felhívnak és feltétlenül ezt a levest "rendelik". :-)

Hozzávalók:

1 l csirke alaplé

1 doboz morzsolt kukorica

4 tojás

2 ek étkezési keményítő

pár csepp szezámolaj

chiliolaj vagy chiliszósz (csípős)

2 ek fehér ecet (pl tárkonyecet)

só, bors

A levesbe beleteszem a leszűrt kukoricát, felforralom és a kevés hideg vízzel elkevert kukoricakeményítővel besűrítem . A tojásokat egy tálban lazán felverem és folyamatos keverés mellett beleöntöm a forró levesbe. Ízesítésképpen sózom, borsozom és ecetet adok hozzá. Tálaláskor pár csepp szezámolajjal és chiliszósszal-, vagy olajjal teszem pikánssá. 

Ennyi.

Rozata, dalmáciai karamellpuding

A nyaralás alatt sokunkban fellángol a gyűjtőszenvedély, hogy haza akarunk vinni egy kis hangulatot az adott országból. Itthon aztán dobozba tesszük a kincseket, aztán a szekrénybe és el is felejtjük őket. Én szívesebben hozok haza egy-egy receptet, amit kipróbálok szűk családi- vagy baráti körben, mint az itt következő horvátországi nyaralás emlékét, a házi néni receptjét. Megérkezésünkre készítette ezt a finom pudingot, amit olyan edényben kell főzni, mintha kuglófot csinálnál, csak ezt teljesen be lehet zárni. Megpróbáltam én is hasonlóan, de miután nekem ilyen formám nincs és se égen-se földön nem kaptam, kénytelen voltam más edény után nézni (a Crème brûlée pohárkákat használtam és fóliával lefedtem).

Minden esetre a"puding próbája" meghozta az eredményt!

Hozzávalók 4 személyre:

12 ek( evőkanál) kristálycukor

40 ml víz

1/8 l tej

4 tojás

4 c l rum

8 ek cukrot és a vízet egy kis fazékban felforralok és addig főzöm, amíg az egész világosbarna színü karamellé változik (közben szorgosan kevergetem). Ezután 4 tűzálló tálkát kiöntök vele belülről, ami aztán nagyon hamar megszilárdul.

A tejet a maradék cukorral felmelegítem (nem szükséges felforralni). Leveszem a tűzről és az alaposan felvert tojásokat belekeverem, majd a rumot is hozzáöntöm. A masszát egyformán szétöntöm a formákba, fóliát teszek a tetejére (lehetőleg szorosan hozzápasszítva) és vízfürdőben, 150 C fokos forró sütőben kb 40 percig sütöm, míg megszilárdul. Miután kihűlt desszertestányérra borítom és a mártással szervírozom.

A mártáshoz:

1,5 dl tej

1, dl tejszín

1 tojássárgája

1 ek liszt

6 ek kristálycukor

1 zacskó vaniliáscukor

Egy lábasba beleöntöm tejet, a tejszínt és a vaniliáscukrot, majd felforralom. 5 ek kristálycukrot karamellizálok, majd felengedem az átszűrt tejjel. Olvadásig forralom vele, majd langyosra hűtöm. A tojássárgát habosra keverem a maradék cukorral, hozzádom a lisztet és simára eldolgozom. Állandóan kevergetve lassú tűzön hozzáöntöm a karamellás tejet és besűrítem, majd kihűtöm.