Az igazi fejtörés akkor kezdődik nálam, mikor barátnőm váratlanul több kilónyi vaddal a szatyorjában látogat meg minket, ami részben mélyhűtve van, ám egy jó nagy adag, olajos, fűszeres pácban érkezik. Mivel ezen alapanyag ritkán bukkan fel a konyhámban, ilyenkor általában nem kevés izgalommal, torkomban gombóccal kezdek neki a főzésnek.
Végül is, mint egy marhahúst képzeltem el, így aztán letudtam az aggódást. Végtelenül finom, selymesen szaftos ragu kerekedett belőle, ami sokáig emlékezetünkbe marad.
Hozzávalók 5-6 személyre:
1kg szarvashús (ennek híján, esetleg marhalábszár), ami 1-2 nappal az elkészítés előtt enyhén sós, összenyomkodott szemes borsos olajban pácolódott
2 fej vöröshagyma
2 ek zsiradék (én repceolajjal készítettem, de szerintem egy kis mangalicazsír sem árthat neki...)
2 tk őrölt pirospaprika
6 db paradicsom (héjától, magjától megszabadítva, felkockázva)
2 babérlevél
2-3 ág friss rozmaring
1 1/2 ek szárított kakukkfű
5-6 dl száraz vörösbor
4 gerezd fokhagyma
só, bors
5-6 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 darab zellergumó
4 ek tejszín
A húst kivettem a pácból és kb. 2 cm-es darabokra vágtam. A fokhagymát megpucoltam, összezúztam. A zöldségeket megtisztítottam és falatnyi darabokra vágtam.
Egy nagyobb fazékban, amibe az egész belevaló el fog férni, a zsiradékot felforrósítottam és a megtisztított, apróra vágott hagymát üvegesre pároltam. Beleadtam a felkockázott húst és pár percig, erős tűzön, kevergetés mellett, körbepirítottam. Megszórtam a pirospaprikával és elkevertem benne az összevágott paradicsomot. Hozzádobtam a babérlevelet, rozmaringot, kakukkfüvet és felöntöttem a vörösborral. Lefedve, lassú tűzön kb. 1 óráig pároltam. Ekkor hozzákevertem a fokhagymát, sóval, bőven borssal megszórtam és tovább főztem.
Mikor a hús már kezdett puhulni hozzáadtam a répákat, zellert és tovább főztem a ragut, míg minden puhára főtt. (A főzési idő persze a vad korának függvénye.)
Mikor a főzőlevet pótolnom kellett, további vizet és vörösbort adtam a raguhoz. Közben, persze kóstolgattam, sóztam, borssal megszórtam. (Ez kinek-kinek egyéni ízlésére van bízva...)
A főzés vége felé kihalásztam a babérlevelet, a rozmaring ágakat (bár sok tűlevél benne maradt, azokat a családtagok halászták ki evés közben) és meglocsoltam a tejszínnel, ami még bársonyosabbá tette a mártást.
Szalagtésztával és ecetes uborkával tálaltam, de gondolom, friss kenyérrel, mártogatva is szenzációs lehet...
Igazi ünnepi étek volt! Köszönet a vadászoknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése