Csíksomlyói Búcsú 2013 - zarándokút látnivalókkal

Most kivételesen nem recept következik, hanem, mint már az előzőekben is elő-előfordult, egy gyönyörű erdélyi kirándulásról szeretnék néhány fotót, rövid beszámolót közzétenni.
Az idei Csíksomlyói Búcsút (zarándoklatot) a tavalyihoz hasonlóan egy kis erdélyi körutazással kötöttük egybe, amit ismét ragyogó társasággal sikerült megjárnunk.
A korai indulás sem szegte kedvünket, hiszen tudtuk, ez ezzel jár, ha időben célhoz akarunk érni. Buszunk viszonylag jól bírta a kissé hadivert utakat, mi pedig igyekeztünk a rázkódásokat jóféle pálinkával enyhíteni.

Kilátás a Királyhágóról

A Királyhágón idén is megálltunk, és örömmel láttuk, hogy a teraszra kis fatetővel ellátott padokat és asztalokat állítottak, ami a kürtöskalács elfogyasztásánál nagy előnyt jelentett.
A tordai sóbányát most szerencsésen sikerült megnéznünk, nem úgy mint tavaly, amikor 5 perccel azután érkeztünk, hogy a legutolsó csoportot beengedték és a szigorú pénztárosnál nem volt apelláta, így lógó orrral szállhattunk vissza a buszra.

Teleki Panzió

Főhadiszállásunk most Szovátán volt, a Teleki központban, ahol
kényelmes, komfortos 2-3 ágyas szobákban helyeztek el minket. A reggeli és vacsora bőséges és ízletes volt, különösen nagy barátságba a levesekkel keveredtem. A csorba párját ritkította, többszöri repeta után sem tudtunk betelni vele. (Recept után kuncsorogva, sikerült egy valóban finomnak tűnőhöz jutnom, úgyhogy meglátjuk, hogy az enyémnek lesz-e olyan sikere...) És persze nagyszerű zakuszkával is megkínáltak barátaink ismerősei, akik idevalósik. Most megtudtam, amit eddig nem...
Második nap Gyergyószentmiklóssal ismerkedtünk, majd a római katolikus templomban, ami a város legrégebbi műemléke, János atya és István atya, szentmisét mondott.

Pokol Tornya

Innen a Békás-szoros felé vettük az irányt, ami másodszorra is lélegzetelállító látványt nyújtott számomra, ahogy sétáltunk a sziklái alatt. Mellettünk a patak hömpölygött, néha kisebb vízesésekkel megtörve. A Gyilkos-tó vidékét megkoronázó szoros igazán vadregényes tájat mutat az ide eljutó turistának. 
A Gyilkos-tó 1837 nyarán keletkezett, amikor is a Gyilkos-kő oldalában található agyagos törmelék a nagy esőzések hatására megcsúszott és elzárta öt patak útját. Egyes feltételezések szerint az 1838 januári földrengés utáni csuszamlások hozták létre. 

Gyilkos-tó

A monda szerint a lecsúszó hegyoldal maga alá temetett egy egész nyájat, pásztorostól és kutyástól és hosszú ideig véres volt a tó vize. A Gyilkos-tó jellegzetessége a vízből kilógó fák, a vasoxidos, meszes víz konzerválta a fák csonkjait, ezért tudtak ilyen sokáig megmaradni.
Másnap borzasztó, rettentő korán keltünk, hiszen időben szerettünk volna a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti nyeregbe, a búcsú helyszínére érni. Az úton végeláthatatlan sorokban hömpölyögtek az autók, buszok, motorok, kerékpárok Csíksomlyó felé. Mint megtudtuk, a székelyföldi kis falvakból már napokkal előbb elindulnak a gyalogos zarándokok is. 
Mi már a buszban lélekben és gondolatban elkezdtünk ráhangolódni az ünnepre. Gyönyörű időt kaptunk, szinte meg sem érdemeltük... Csíkszeredán több tucat rendőr irányította a forgalmat, igyekeztek, hogy minden jármű találjon parkolóhelyet. (A hegyre, a kegytemplom felé már csak gyalogosan mehet mindenki.) Mi, sajnos az idén, viszonylag messze kaptunk parkolóhelyet, így jó pár kilométer állt előttünk, míg a  nagy szabadtéri oltár elé felértünk. A kegytemplomig az út mellett árusok kínálták a kürtös kalácsot, lacipecsenyét és kegytárgyakat. A szalmakalaptól az összecsukható kisszékig volt itt minden, amire egy zarándoknak szüksége lehet(?). 

Végeláthatatlan sorokban özönlik a nép minden irányból a felső völgybe az ünnepi istentisztelethez

És elkezdődött a hangyasorok szép, rendben araszolása fel a hegyre. Fiatalok, idősebbek, zászlókkal, csengőkkel, helységjelző táblákkal, ki lelkipásztoruk vezetésével, ki barátokkal, családdal, ki csak úgy magában, énekelve, vagy előimádkozva, esetleg hallgatásba burkolózva. 
Kérdések kavarogtak bennem. Vajon kinek miért fontos Csíksomlyó? Miért van ekkora tömeg? Hogy együtt legyünk itt, magyarként? Hogy megmutassuk, még össze tudunk fogni? Hogy imádkozzunk? Hogy Istennel kapcsolatba lépjünk? Kinek, mit jelent ez a mai nap? Szinte biztos, nem mindenki jön ugyanazzal a céllal...
Ternyák Csaba egri érsek a szentbeszédében a boldogság és a hit összefüggéséről beszélt. Igen megkapó volt számomra. Most, a több százezres tömegben imádkozva több ízben is megtapasztaltam az összetartozás felemelő érzését.
A mise végén aztán ugyanúgy, mint felfelé, de most lefelé, rendben, nyugodtan megindult a tömeg. Félúton  sikerült egy zsúfolt bisztróban asztalhoz ülnünk, ahol aztán végre mindenki megihatta megérdemelt sörét.

Negyedik napi programunk első színhelye (a Pünkösd vasárnapi mise után) a parajdi sóbánya volt.  A bánya zöld buszával utaztunk néhány száz métert befelé a hegy gyomrába. Látogatásunk helyszínén már nem végeznek só fejtést, a hatalmas barlangrendszert átadták a gyógyászatnak, illetve a turizmusnak. A látogatható terület pihenőpadokkal, játszóterekkel, pingpongasztalokkal, büfékkel, kiállításokkal volt berendezve, sőt még egy templomot is kialakítottak benne.
Parajdról Szovátára buszoztunk, régi gyönyörű épületek, szállodák sora között értük el a Medve tavat. Nevét onnan kapta, hogy a magasból állítólag egy kiterített medvebőrre hasonlít az alakja.
Este kellemes hangulatban, vidáman nótázva, finom bort kortyolgatva búcsúztunk Erdélytől, megköszönve a felejthetetlen élményeket, érzéseket, amelyekkel újra megajándékozott minket.