Oldalak

vasárnap, június 06, 2010

Kovászos uborka/Salzgurken

(Rezept unten auch auf Deutsch)

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Végre megjött a meleg és a napsütés. Lehet kovászolni... Már nagyon vártuk, hiszen mindannyian odavagyunk a kovászos uborkáért és ez meleg nélkül nem megy (hacsak nem a sütőben vacakolunk vele, de persze az nem az igazi). Valami fantasztikus, mikor jó hideg és ropogtatva tüntetjük el őket sorban az üvegből. Nem is kell hozzá semmi más. Aztán meg csak csodálkozom, mikor a sült csülökhöz nincs már belőle...
Igyekszem a közeli kispiacon kisebb (10-12 cm-es) uborkákhoz jutni, ebből lesz az a koviubi, amit a lányok két falatra bekapnak. Van egy régi, óriási befőttes üvegem, ezt használom az eltevéshez. Az uborkákat alaposan megmosom, a végeiket levágom és hosszában kissé bemetszem őket, majd megismételem rajtuk ezt a metszést az ellenkező irányból, de a korábbira merőlegesen. Az üveg aljára teszek egy jó nagy csomag kaprot, erre kenyeret helyezek és elkezdem rakosgatni bele az uborkákat szépen, egymás mellé állítva. Teszek közéjük néhány gerezd fokhagymát is. A tetejére ismét kapor kerül és kenyér. A felöntő levet úgy készítem, hogy minden liter vízhez adok egy púpozott evőkanál sót. Ezt felforralom egy lábasban, hűlni hagyom egy ideig, majd még melegen az uborkára öntöm. (A lének a kenyeret is el kell lepnie.) Az üveget egy kistányérral lefedem és a napra teszem. 2-3 nap alatt készre érik. (Ha nagy a hőség és süt a nap, 2 nap, egyébként több kell neki.) Ekkor kiszedem a uborkát, a levet leszűröm, visszateszem bele ubikat, hűtőbe rakom és rájárunk ropogtatni...



Endlich Sommer, endlich Warm und endlich Salzgurkenzeit. Ich meine das Einlegen der Sommergurken, ungarisch kovászos uborka. Der Name kommt vom ungarischen Wort für Sauerteig (Kovász); denn diese Gurken werden nicht in Essig eingelegt und auch nicht durch Erhitzen haltbar gemacht, sondern verdanken ihren salzig-sauren Geschmack einer kurzen Milchsäuregärung. Dieses Gären von Gemüsen ist eine uralte ungarische Zubereitungsart, die das Hirten- und Reitervolk von seinen frühen Wanderungen aus Asien mitgebracht hat.
Das Rezept? Es ist sehr einfach.
Kleine Gurken, dick und krumm, werden gewaschen (Stiel mit einem Messer wegschneiden) und möglichst eng in ein Einweckglas gefüllt. Dazu kommen Knoblauch und 1-2 Bund Dill. Das Glas wird mit einer dicken Scheibe Brot abgedeckt. Die teilweise eingeschnittenen Gurken werden mit mäßig gesalzener und nach einmaligem Aufkochen abgekühlter (lauwarm) Salzlake übergossen. Es muss soviel Wasser hinzu gegeben werden bis die Gurken (und das Brot) gut bedeckt vom Wasser sind. Mit einem kleinen Teller verschlossen, dann in der Sonne stehen lassen. Nach zwei bis drei Tagen sind die Sommergurken fertig. Sie müssen noch knackig sein und auf keinen fall weich. Dann entfernt man das Brot und stellt das Glas mit einem Deckel verschlossen in den Kühlschrank. Die Gurken ißt man als Beilage oder einfach so zwischendurch.

3 megjegyzés:

  1. Én is majdnem így csinálom és mi is a pici ubikat szeretjük! :))) Anyum sokszor még a hagyományos "kovászolni való" uborkát teszi el, hát én attól teljesen kivagyok. :)

    VálaszTörlés
  2. Jaj de megkívántam. :)
    Épp a napokban olvastam egy másik receptet amit egy szerzetes talált ki. Ott a kenyér helyett öreg krumplit használtak. :) Állítólag nagyon finom.
    Én azért maradok a hagyományos jól bevált kenyeres receptnél.

    VálaszTörlés
  3. Igen, ezt a krumplis változatot én is olvastam, de nem volt merszem hozzá...

    VálaszTörlés