Márványos sült túrótorta

Mert ezzel a túrótortával már régóta tartoztam a családnak, a napokban egy utószületésnap alkalmából most erre is sor került. Igaz, kicsit megdolgoztam vele, de az eredmény mindenért kárpótolt és így utána gondolva, nem is volt annyira macerás. Tálaláskor a tetején a habcsókot néhányunknál lecseréltem málnaszemekre, ami szintén nagyon passzolt a tartalomhoz...
Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű tortaformához:
20 dkg teljes kiőrlésű keksz
10 dkg olvasztott vaj
10 dkg étcsokoládé
75 dkg krémes túró
20 dkg creme fraiche (tejföl és tejszín egyenlő mértékű arányban történő elkeverésével helyettesíthetjük)
1/2 ek étkezési keményítő
15 dkg cukor, csipet só
4 tojás
5 dkg habtejszín (folyékony állapotban)
Karamellszósz:
20 dkg cukor
5 dkg vaj
3/4 tk só
15 dkg habtejszín (folyékony állapotban)
A sütőt (alsó-felső sütés) 180 fokra előmelegítem. A tortaformát sütőpapírral kibélelem. A kekszet egy késes aprítóban morzsásra aprítom, (esetleg tehetjük egy fagyasztózacskóba és egy sodrófa segítségével összemorzsoljuk) és a felolvasztott vajjal alaposan összekeverem.
Belenyomkodom a tortaforma aljába. (Segítség lehet egy kanál domború oldala.)
Beteszem a sütő középső sínére és 10 percig sütöm, majd kiveszem és félreteszem.
A sütő hőmérsékletét leveszem 170 fokra.

A túrót selymesre keverem a creme fraiche-el, keményítővel, cukorral és csipet sóval. A tojásokat egyenként beledolgozom.
A tejszínt felforralom és a vízgőz felett felolvasztott csokoládéhoz öntöm, jól el.
A túrós masszát megfelezem és az egyik feléhez hozzáadom a csokoládés egyveleget.
A fehér túrómasszából 3 kanálnyit a kihűlt kekszalap közepére teszek, majd a csokis krémből 3 kanállal a fehér közepébe csorgatok. Majd megint a fehér következik, amit a csokis közepébe teszek. Addig csinálom ezt váltakozva, míg a kétféle massza elfogy. Így a belülről a krém szép lassan a tortaforma  fala felé fog folyni. A végén egy hurkapálcával óvatosan a tetejét még megkeverem (nem szükséges, ez esetben zebracsíkszerű mintát kapok a végén).
A sütőben kb. 65-70 percig sütöm. (Ha nagyon égne, sütőpapírt rakok a tetejére.)
Mikor kész, legalább 3 órát hűlni hagyom.
A karamellszószhoz a cukrot 3 ek vízzel felolvasztom és aranybarnára karamellizálom. Félrehúzom a tűzről, majd a vajat (apránként) és a sót belekeverem. Felöntöm a tejszínnel és visszateszem a tűzhelyre. Óvatosan, alacsony hőfokon 2 perc alatt simára keverem.
A tortát a folyékonyra melegített karamellszósszal tálalom.
(A torta díszíthető kedvünkre, bármiféle szemes gyümölccsel, vagy habcsókkal is.)

Serpenyős krumplinokedli (gnocchi) "Bella Italia"

Sok volt az elmúlt napok húsos étke, mindenképpen valami "light-osabb-ban" gondolkodtam. A zöldségek máris jelentkeztek és persze, az idő is belejátszott a mai menübe. Rövid idő alatt összedobtam ezt, a már hasonmását többször is megjátszott gnocchit. Lásd itt, meg itt, meg itt. Örültünk neki...
Hozzávalók 2-3 személyre:
1/2 kg félkész gnocchi
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-2 cukkini (mérettől függően)
1 db sárga színű kaliforniai paprika
25 dkg koktélparadicsom
2 ek olívaolaj
1 kk barna cukor
50 ml fehérbor
só, bors
A megpucolt hagymát félbevágtam és felkarikáztam, a fokhagymát lehéjaztam és nagyon apróra felaprítottam. A cukkinit megmostam és nem túl vékony karikára szeleteltem. (Aki akarja, kockákra is vághatja.) A paprikát megmostam, feleztem, kimagoztam és kedvem szerint felkockáztam. (Csíkokra is lehet.)
A megtisztított paradicsomot nagyságuktól függően feleztem, negyedeltem.
Az olívaolajat egy serpenyőben felforrósítottam és a hagymát üvegesre pirítottam, majd a fokhagymát is megkapattam benne.
Hozzáadtam a cukkinit, paprikát és pár percig együtt pirítottam. Ezután megszórtam a cukorral, röviden karamellizáltam és felöntöttem a borral. Sóval, borssal ízesítettem és a paradicsomot is belekevertem. Kb. 10 percig, gyenge tűzön hagytam rotyogni.
Közben a gnocchi-t a csomagolás leírása szerint elkészítettem és miután leöblítettem, hozzákevertem a zöldséges alaphoz.
Tálaláskor megszórtam reszelt parmezánnal és kívánságra rukkola salátát kínáltam mellé.

Viallini, az ellenállhatatlan toszkán keksz

Kinézetre azt hiszi az ember, hogy ez a nem igazán formás, rusztikus kis golyóféle semmi különös, de már az első harapás után rájön, mekkorát tévedett. A benne keveredett textúrák annyira élvezetessé teszik, hogy a formájáról azonnal megfeledkezik és semmi másra nem tud gondolni, csak a következő falatra.
Igazi "íz-meglepetés" volt számunkra ez a karácsonyi finomság, ami a napos (?) toszkánából érkezett. Persze, a recepttel együtt, ami annyira perfekt volt, hogy a sütés után már nem is tudtuk, melyik az eredeti...
Hozzávalók:
50 dkg búzafinomliszt
1/2 csomag sütőpor
csipet só
1,5 dl desszertbor
1,5 dl olívaolaj (extravirgine)
20 dkg finomszemcsés kristálycukor
5 dkg fenyőmag (az eredeti recept jóval többet ír, én dióbéllel helyettesítettem a hiányzó mennyiséget, ami nem ártott neki)
15 dkg dióbél, nagyon durvára vágva
20 dkg mazsola
porcukor
A mazsolát kevés langyos vízbe (esetleg rumba) 10 percre beáztattam, leszűrtem és konyhai papírtörlővel leitattam róla a nedvességet.
Az átszitált lisztet a hozzákevert sütőporral és csipet sóval egy nagyobb edénybe szórtam, majd egymás után, állandó keverés mellett (nehogy csomós maradjon), hozzáöntöttem a desszertbort és az olívaolajat.
Ezután került bele a cukor, a fenyőmag és a dió, majd a mazsola. Kézzel alaposan átgyúrtam, hogy a hozzávalókból mindenhová kerüljön. (Kissé morzsalékosnak tűnhet ekkor a tészta, de ez nem baj. Formázáskor a kézmelegtől egybeáll majd.)
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Egy tepsit bekentem olívaolajjal és vékony porcukorréteggel beszórtam (eredetileg liszt lett volna, de szerintem így még finomabb lett).
A tésztából dió nagyságú golyókat formáztam és egymástól kisebb távolságra a sütőlapra sorakoztattam őket. 15-20 perc alatt készre sültek. (Ha nagyon színt kapna, le lehet sütőpapírral, vagy alufóliával fedni, hogy meg ne égjenek.)
Langyosan porcukorban meghempergettem őket és kínáltam a már türelmetlenül várakozó társaságnak... :-)