Rezept unten auch auf Deutsch
Ez az "édes megkísértés", ami az osztrák-magyar monarchia idejében jött divatba, már régóta piszkálta a fantáziámat.
A neve valójában "Milchrahmstrudel" lenne, csak bécsiesen hívják "Millirahmstrudel"-nak. A történet szerint Milli, egy wienerwald-i (Bécsi erdő) szakácsné után lett elnevezve, aki kitalálója (?) volt. Igazából az eredet homályban maradt. Ismert viszont, ami nem könnyű, a tökéletes elkészítése ennek a a bécsi klasszikusnak. A tésztájának olyan vékonynak kellett lennie, hogy egy újságot lehetett rajta keresztül olvasni.
Én a saját készítésű tésztával most nem próbálkoztam, ettől most eltekintettem (nem vagyok Milli) és készen vett, kiváló réteslappal készítettem.
Hozzávalók 2 rúd réteshez:
2 csomag rétes tészta, á 120 g, csomagonként 4 réteslap
kevés olvasztott vaj a lapok megkenéséhez
töltelék:
4 tojás
110 g vaj
80 g porcukor
1/2 bio citrom lereszelt héja és kifacsart leve
csipet só
2 szikkadt zsemle
tej a zsemle beáztatásához
250 ml tejföl, esetleg joghurt
50 g mazsola, előtte rumba beáztatva, lecsepegtetve
250 ml tej
1 ek vaj
porcukor a szóráshoz
A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A zsemléket egy nagyobb tálba rakom, leöntöm annyi tejjel, hogy félig ellepje és hagyom, hogy jól megszívják magukat. A tojásokat szétválasztom és a fehérjéből jó kemény habot verek. A vajat habosra keverem, közben a cukrot, citromlevet ,- héjat, sót, tojássárgáját adagonként hozzáadom. A jók kinyomkodott zsemléket belemorzsolom. Beleadom a tejfölt és óvatosan a tojáshabot.
Az egyik rétes csomagból 2 lapot egy konyharuhára kiterítem, enyhén megkenem olvasztott vajjal, ráhelyezem a másik két lapot is és a töltelék felét rákenem. (Nem az egész lapra, mert a különben a feltekerésnél kifolyik, csak úgy a féléig és a széleknél is kihagyok egy kis szabad részt.)
Megszórom a mazsolával és óvatosan, a konyharuha segítségével feltekerem.
Ugyanezt megismétlem a másik csomag rétestésztával is.
A tejet egy tüzálló tálba (nagyon jó erre pl. a pite sütőforma) 1 cm magasságba felöntöm, hozzáadom a vajat és betolom addig a meleg sütőbe, amíg a vaj felolvad. Ezután a feltekert rétest belehelyezem a formába (ne túl szorosan, mert kicsit megduzzadnak, ahogy a tejet magukba szívják), megkenem a tetejüket olvasztott vajjal és 30-35 perc alatt szép barnára sütöm, miközben a tej is elpárolog.
Megszórom porcukorral és felszeletelem. Langyosan, vagy hidegen egyaránt nagyon finom! Langyos vaníliaszósszal leöntve tovább lehet az élvezetet növelni...
***
Zutaten für 2 Strudel:
2
Strudelteig; fix fertig (z.B. Clever, je Paket sind zwei Strudelteig drin)
Fülle:
4 Eier
110 g Butter
80 g Staubzucker
Saft und Schale von 1/2 Bio-Zitrone
1 Prise Salz
2 altbackene Semmeln
Milch zum Einweichen
250 ml Sauerrahm
50 g Rosinen
250 ml Milch
1 EL Butter
Zucker zum Bestreuen
Das Backrohr auf 180 °C vorheizen und Strudelblätter laut Packungsanleitung vorbereiten.
Die Eier trennen, Eiklar zu Schnee schlagen. Die Butter, Staubzucker, Zitronenschale und -saft sowie Salz schaumig rühren. Dotter nach und nach dazu geben. Die, in Milch eingeweichten und gut ausgedrückten Semmeln einmischen, dann rahm und den Eischnee unterheben.
Die Hälfte der Fülle auf Hälfte der Teigblätter verteilen, mit Rosinen bestreuen, den Strudel jeweils seitlich ca. 1 cm einschlagen, mit Hilfe des Tuches einrollen.
Milch in eine passende Form etwa 1 cm hoch eingießen, Butter zugeben und ins vorgewärmte Rohr stellen, bis die Butter zergangen ist. Strudel in die Form schlichten, mit Butter bestreichen und etwa 30 Minuten langsam backen, bis Strudel schön braun und die Milch verdunstet ist.
Mit Zucker bestreuen und mit Vanillesauce servieren.
Glaubt man den Erzählungen, dann hat diese süße Versuchung, die in Wien liebevoll als „Millirahmstrudel“ bezeichnet wird, ihren Ursprung im „Roten Stadl“, einem Gasthaus im schönen Wienerwald. Ob die Bezeichnung eher auf die Hauptzutat Milch oder auf die angebliche Erfinderin namens Milli zurückzuführen ist, bleibt wohl ein Geheimnis. Bekannt dagegen – aber gar nicht so einfach – ist die perfekte Zubereitung dieser Wiener Köstlichkeit: Schließlich soll der Strudelteig so dünn sein, dass man eine Zeitung hindurch lesen kann. Lassen Sie sich nicht abschrecken, sondern stürzen Sie sich in die Welt des Strudelteigs frei nach dem Motto: Übung macht den Meister! Wien wünscht „Guten Appetit“!
