Hamis körözött

Esténként mi többnyire valami hideget eszünk, hiszen délben a családom minden tagja meleg ételt fogyaszt munkahelyen, menzán. Ezért aztán valamilyen szendvics kerül az asztalra, mert azzal nincs sok macera. Ha azonban már unalmassá válik a hagyományos vaj+felvágott variáció, akkor kerül elő a következő nagyon egyszerűen elkészíthető, de annál finomabb szendvicskrém. Körözött félének indult, de mivel nálunk nem mindenki szereti a juhtúrót, ezért én a Philadelphia krémmel próbálkoztam helyette. Nagyon bevált, azóta is így kérik, örök kedvenc.

Recept 3-4 személyre:

175 gr-os Philadelphia vajkrém (lehet Natúr vajkrémből is)

70 gr vaj

1 kisebb fej lilahagyma

köménymag (én daráltan teszem bele)

pirospaprika

kevés só (a vajkrém már sós!)

bors

A vajat érdemes kicsit hamarabb kivenni a hűtőből, mielőtt hozzáfognánk a körözött készítéséhez, mert ha fagyos, nehéz bánni vele. A hagymát megtisztítom, megmosom és apróra vágom. A Philadelphia-t a vajjal jól összekeverem, beleteszem a hagymát, a pirospaprikát (akkor elég a paprika, ha a krém narancssárga színűvé válik), köménymagot - ezt jó bőven, és ízlés szerint a sót, borsot. (Pikánsabbá tehető csípős paprikakrémmel.) Az egészet összedolgozom, egy kisebb tálra halmozva hidegen tálalom, előtte azonban hűtőszekrényben pár óráig érlelem. Nagyon jól illik hozzá a paradicsom, zöldpaprika. Mi friss baguette-el fogyasztjuk.

Vendégváró falatkák készítésére is tökéletesen alkalmas.

Pofézni, vagy Armer Ritter

A poféznit nagyanyám mennyei finoman tudta sütni. Gyermekkori emlékem, mikor az iskolából hazafelé menet már messziről éreztem a fahéj és az olaj illatát, tudtam (mivel semmivel nem volt összetéveszthető), ma pofézni lesz.

Maga az elnevezés, akkor idegennek tűnt. Csak nagy sokára olvastam utána, s tudtam meg, hogy a szó német eredetű (Pofesen), és másképpen "szegény lovag" (Armer Ritter)-nek is nevezik ezt az édességet.

A története elég érdekes. A mostanihoz hasonlóan már a római időkben is készítették. Marcus Gavius Apicius írt már erről a receptről egy szakácskönyvben az első évszázadban. „Héjazz le Siligen-t (téli búzából készült sütemény), csinálj belőle nagyobb szeleteket, áztasd tejbe, süssd ki olajban, locsold le mézzel és tálald fel." A későbbiekben idéznek a receptből a Grimm testvérek is német szótárukban (Deutsches Wörterbuch der Brüder Grimm, Eintrag Armeritter).

Országonként különböző az elnevezése, Angliában (Poor Knights of Windsor), az USA-ban (French Toast), Franciaországban (pain perdu), Oroszországban (grenki), Spanyolországban (torrijas) és Hollandiában (wentelteefje)-ként ismert . Bajorország egy részén és Ausztriában Pofesen a neve. Nálunk olykor (helytelenül) bundáskenyérnek hívják, ami nem egyezik a pofézni receptjével, csak részben hasonló.

A pofézni egyszerű, kisütött fehérkenyérszeletek, amelyeket szilvalekvárral töltenek meg, tej-tojás keverékében mártanak és végül vajzsírban (nálunk ez a Butterschmalz, ha nincs, akkor jó a vaj vagy az olaj is) sütnek ki.

Hát, én ezt a nagy kedvencemet ettem a hétvégén Anna jóvoltából, aki egy hadseregnek való adagot tett elénk, mégis kevésnek bizonyult.

 

Hozzávalók (recept 4 személyre):

8 fehérkenyér- vagy toastkenyérszelet, kb 1 cm vastag
szilvalekvár
3 tojás

¼ l tej
1 - 2 ek kristálycukor
1 zacskó vaniliáscukor

1 vaníliarúd

só
500 g vaj vagy vajzsír
porcukor
örölt fahéj

4 fehérkenyér szeletet vastagon megkenünk szilvalekvárral, mindegyikre egy-egy további kenyérszeletet fektetünk és szorosan összenyomjuk őket.

A tejet összekeverjük a kikapart vaníliával, a vanília- és kristálycukorral, valamint egy csipet sóval. A tojásokat lazán felverjük. A kenyérszeleteket a tejbe, aztán a tojásba mártjuk és a forró vajzsírban aranysárgára sütjük. Konyhapapírra szedjük őket, megszórjuk a fahéjas porcukorral és azonnal tálalhatjuk, de hidegen is borzasztóan finom. Jól passzol hozzá a vaníliaszósz vagy egy kis juharszirup.

Sajtos rudak/Käsestangen

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Nagy családi összejövetelre voltunk hivatalosak a hétvégén. Az ajándék mellé persze én is akartam az asztalra tenni valamit, így esett a választásom a gyors és elronthatatlan, mindenki által kedvelt sajtos rúdra . Mindig nagy sikere van, soha nem marad belőle másnapra (a lányok nagy bánatára). Igazán több receptem is van hozzá, most ezt készítettem el. Azoknak ajánlom, akik akár több nap múlva is omlós sajtos rudat akarnak enni (feltéve, ha marad). Igazi sörkorcsolya... igaz volt, aki vörösbor ivott rá. Ebből az adagból kb. 3 nagy tepsi lesz. Ha többet akarunk, duplázni, vagy triplázni (!) kell a hozzávalókat.

Hozzávalók 3 tepsihez:

250 g vaj

310 g sima liszt

2-4 ek tej

1 nagy tojás

1 tojássárgája a kenéshez

250 g reszelt ementáli sajt (lehet hozzákeverni füstölt sajtot is, még finomabb vele!)

só

A liszthez hozzáadom a sajt 1/3 részét, a vajjal összedolgozom. Belekeverem a sót (nem kell spórolni vele!), majd a felvert tojással és tejjel összegyúrom. (Ha a sajt nagyon zsíros, elég 2 ek-lal beletenni és lehet további liszttel megszórni.) Folpack-ba csomagolva legalább 1-2 órán át a hűtőben hagyom pihenni. (Legjobb egész éjszakára ott hagyni.) Fél ujjnyira (vagy még vékonyabbra) nyújtom és a tojássárgájával, amit egy kevés sűrített tejjel hígítok, megkenem és megszórom a reszelt sajttal. Derelyevágóval keskeny rudakat vágok, melyeket kb. 8-10 centiméter hosszban még szeletelek. Sütőpapírral kibélelt tepsire rakom. 200 fokon, előmelegített sütőben, kb. 10-15 perc alatt készre sütöm.

Zutaten für ca. 3 Backbleche:
250 g Butter
310 g glattes Mehl
4 EL Milch
1 Ei
1 Dotter
250 g geriebene Emmentaler
Prise Salz
Butter, Mehl, 1/3 Teil von Käse, Ei und Milch mit einer Prise Salz zu einem glatten Teig verkneten und 1-2 Stunde im Kühlschrank rasten lassen. Anschließend 5 mm dick ausrollen, mit verquirlter Dotter bestreichen und mit dem Teigrad ca. 1/2 cm breite und 8-10 cm lange Stangerl schneiden. Das ganze mit dem rechtlichen Käse bestreuen und auf ein mit Backtrennpapier ausgelegtes Backblech legen. Im Rohr bei 200 Grad ca. 10-15 Minuten backen.

Fügésjoghurt

Mint sokszor, ha a munka után sietek és nincs idöm elöre kigondolni a könnyü esti meglepetést, ma is bekukkantottam a közeli kispiacra (este 20 óráig nyitva tart!). Legszebb reményeim váltak valóra, mikor az egyik standnál gyönyörü friss fügéket fedeztem fel. Nagyon szeretjük, és legnagyobb sajnálatunkra nem kapható egész évben, csak ilyenkor nyár végén. Többféle receptet is összeszedtem már, amelyekben ez a gyümölcs adja meg a domináns ízt.

Ebben az összeállításban Görögországban ettem elöször, és azóta is szívesen adom az asztalra desszertként, vagy akár könnyü nyári reggeliként.

Hozzávalók személyenként:

150 g görög vagy török joghurt (10 %-os zsírtartalommal)

1 füge, finomra vágva - 3 szeletet a díszítéshez félreteszek

1 marok tisztított dióbél

1-2 EK méz vagy juharszirup

A joghurtot a gyümölccsel és a dióval összekeverem, füge szeletekkel dekorálom és a mézzel leöntöm. Mint általában legtöbbször, de különösen ilyen kevés hozzávalónál, a nyersanyagok minösége különösen fontos, hogy egy sikeres finomságot tehessünk az asztalra.

Julie & Julia - gasztroblog és szakácskönyv

Bon appétit!

Ezt az aranyos filmet, amely igaz történet, minden gasztroblogot vezetö hobbiszakácsnak meg kell néznie! Nekem szerencsém volt tegnap végigélvezni és végigmosolyogni a filmvásznon Julia Child és Julie Powell fözötudományának különbözö lépcsöit, ahogy a kezdettöl a maguk által felállított csúcsra jutottak. Érdekes volt látni, ki, milyen okból nyúlt a fakanálhoz.
A történetet az élet írta. Végigkövethettük a 40-es évek végétöl kezdödöen Child életét, akinek aztán a fözés müvészete adta meg a kiteljesedést. Ebben lelte meg azt azt életörömet, amit Merryl Streep olyan szenzációsan visszaadott .
Elöször az volt az érzésem, kissé túljátsza a szerepét (olykor annyira komikus volt), de aztán megnéztem a YouTube egyik videoklippjét, amelyen Julia Child föz, és megállapítottam, semmi sem volt túlzás, amit a színésznö eljátszott.

Julie Powell ismerösnek tetszett. Ö az, aki egy év alatt végigfözte Julia Child alapművének összes receptjét és erröl blogot vezetett. Jópofa volt, hogy egy szaftos tortát felvágó jelenet alatt a mellettem ülö, popcorn-t és chips-et majszoló mozi-szomszédaim kollektívan, hangos elragadtatásba estek: „Woaaah…mmmh!“
Julia Child és kolléganöi híres szakácskönye, a Mastering the Art of French Cooking, valószínüleg remek alkotás, de nem valószínü, hogy valaha is kezembe kerül. Elképzelhetö azonban, hogy a film inspirál majd arra, hogy Powell blogjából (The Julie/Julia Project) megfözzek valami könnyebb receptet. Ennek eredményéröl természetesen majd itt tudósítok...

Kanadai tökkrémleves

Bár az igazi szezonja még nincs itt, a bécsi élelmiszerboltokban már dömpingben állnak a tökök. Mi nagyon szeretjük minden formában elkészítve, ma rögtön egy levessel idítottam. Ez az a leves, ami nem a megszokott, itteni ízlés szerint készül, hanem a lányom egy barátjának mamájától "örököltük". Kicsit eltér a szokásos krémlevesek kissé sablonos ízétöl, izgalmasan különleges tud lenni a szokatlan ízesítéstöl.

Hozzávalók 6 személyre:

6 kicsi Hokaido tök, vagy más narancssárga színü tök

2 sárgarépa (kb 120 g)

10 dkg halványító zeller

10 dkg póréhagyma

125 ml olivaolaj

1 l csirkehúsleves

2 fokhagymagerezd

2 chili paprika

100 ml kókusztej (nem édesített)

100 ml tejszín

A tökök tetejét levágom, a magokat kikaparom és a húsát, miután a héját levágtam (jó nehéz, mert nagyon kemény ez a fajta tök) kockákra vágom a megtisztított sárgarépával együtt. A zellert és a pórét lehámozom ill megtisztítom és kis darabokra szeletelem. Az apróra szeletelt hagymát az olajom megpárolom és hozzáadom a zöldségeket. Pár percig dinsztelem és felöntöm a levessel, majd puhára fözöm (kb 20 perc). Az apróra vágott fokhagymát és az ereittöl megszabadított és szintén összevágott chilit hozzáadom. Kókusztejjel és a tejszínnel felöntöm. A levest sóval és borssal ízesítem és még kb 10 percig fözöm. Miután kész, turmixgépben vagy kézi mixerrel krémesítem és tökmaggal illetve tökmagolajjal forrón tálalom.

George Hamilton torta

Ez a torta olyan irtó finom, hogy csak különleges alkalmakra tartogatom. A receptjét egy barátomtól kaptam, akivel gyakran cserélünk ötleteket, hálás köszönet érte.

Ez esetben a mamámat leptem meg vele születésnapja alkalmából. Persze, az egész család nagy ovációval fogadta, mert diéta ide, diéta oda, ilyenkor a kilókról mindenki elfeledkezik.

Hogy miért nevezik George Hamilton tortának, azt sajnos nem sikerült kiderítenem. De gondolom, ez nem is lényeges ebben az esetben.

Hozzávalók a tésztához (26 cm-es tortaformával):

100 g vaj
100 g porcukor

4 tojássárgája

1 csomag vaníliás cukor

125 g finomliszt

1/2 tk sütőpor

továbbá:

4 tojásfehérje

120 g porcukor

50 g vágott mandula

töltelék:

1/2 l tejszínhab

2 csomag vaníliás cukor

2 csomag habfixáló

földi eper, vagy mát tetszés szerinti gyümölcs(ki mennyit akar, tegyen bele)

A tojássárgáját a porcukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliás cukrot, az olvasztott vajat, végül a sütőporral elkevert lisztet. Kétfelé osztom. Egy kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral és az egyik tésztarészt ráterítem. A tojásfehérjét kemény habbá verem és belekeverem a porcukrot. Ennek a krémnek a felét rákenem a tésztára és vágott mandulával megszórom a tetejét. Kb 25 percig sütöm légkeveréses sütőben 160 fokon (normál sütőben 180 fokon). Ha kész, kiveszem a formából és még langyosan bevágom a majdani szeletek szerint, mintha tortát vágnék, mert ha a töltelék is benne van, már nem lehet olyan szépen darabolni (ez lesz a felső lap). A másik tésztadarabbal megismétlem az egész folyamatot (Ezt nem vágom be szeletekre!). A kisült lapokra valami nehezéket teszek (pl vágódeszkát), hogy szép egyenletes legyen a felület.

A krémhez a tejszínhabot kemény habbá verem a habfixálóval és a vaníliás cukorral. A megmosott, lecsepegtetett és feldarabolt epret óvatosan közé keverem és az alap tortalapra kenem, amit egy tortagyűrűbe helyezek előtte (a krém így nem folyik ki). Ráfektetem a másik tortalap felvágott szeleteit, mintha az is egyben lenne. Hűtőbe teszem tálalásig.

Eper helyett lehet őszibarackkal is készíteni.
Biztos siker!

Paprikás krumpli

Mikor időnként pár napra elutazom, igyekszem a családnak valami finom, könnyen melegíthető, kiadós ételt főzni. Így történ ez a múlt héten is, mikor a Balatonra készültem. Ez a valami most a paprikás krumpli volt, amit mindenki kivétel nélkül szeret és minden időben szívesen eszi. Nálunk ez valódi ínyenc fogásnak számít. Fontos, hogy valami füstölt kolbász, vagy szalonna is kerüljön bele, hiszen ez adja jellegzetes ízét. Rövid, sűrű lére főzöm, nehogy valami híg levesre emlékeztessen. A finom, ropogós kenyér elmaradhatatlan kisérője, hiszen tunkolni is kell. Nálunk nyáron kovászos uborka jár hozzá, ami anyósom receptje alapján készül.
Hozzávalók :
1 kg nem szétfővő krumpli
10 dkg füstölt szalonna
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 zöldpaprika, paradicsom
1 szál füstölt kolbász (nem túl száraz)
2 pár debreceni kolbász, vagy virsli
2-3 kk köménymag (én daráltat teszek bele)
2 tk pirospaprika
1 kk erőspaprikakrém
só, bors
A kockázott szalonna zsírját kiolvasztom, majd beleteszem az apróra vágott vöröshagymát. Amíg a hagyma pirul, megpucolom a krumplit és kockákra vagy hasábokra (ki, hogy szereti) vágom. A zöldpaprikát kicsumázom, felaprítom, a paradicsom héját lehúzom (forró vízbe mártom, úgy könnyebb) és gerezdekre vágom. A füstölt kolbászt felkarikázom és az őrölt köménymaggal a együtt a hagymára dobom. Néhány percig pirítom. Lehúzom az edényt a tűzről, hozzáadom a pirospaprikát, majd a krumplit, a fokhagymát és annyi vizet, hogy ellepje. Mindig inkább kevesebbet, mert önteni még tudok hozzá, elvenni már nehezebb. Beleteszem a paprikát, paradicsomot, sózom, borsozom és fedő alatt félig puhára főzöm. Ekkor leveszem a fedőt, így főzöm tovább, ettől lesz a leve sűrű. Pár perccel a főzés befejezése előtt adom hozzá a többi kolbászt (virslit) és a paprikakrémet. Összeforralom és lehet is tálalni.

Kora ösz a Balatonon

Ezt a szuper bundásalmát igaz, hogy nem én sütöttem (de én ettem!), mégis muszáj volt ide feltennem, annyira finom volt és mint kép is étvágygerjesztö. Az északi part egy eldugott kis éttermében készítették ezt az inycsiklandó finomságot, ahonnan csodás kilátás nyílt a tóra. A szabadban igazi kemencében sütik a finom falatokat és árválkodik a közelben egy régi kerekes kút is.

Már tradició a családban, hogy szeptember hónapjában pár napot a lányokkal (vagy csak az egyikkel) a Balatonon töltünk barátnömék gyönyörü nádfedeles házában. Ez idén sem maradt el és a múlt hét elején szikrázóan napfényes, meleg napokat kaptunk ajándékba, amit kimondhatatlanul élveztünk. A tó gyönyörü volt, csak egy-egy pecás ült a csónakjában és reménykedett a nagy fogásban. Nem sok fürdözövel találkoztunk, de ez nem térített el és bemerészkedtem a 19 fokos vízbe, ami csak az elsö percekben volt rémes.

Az öszi Balaton hangulata semmihez sem hasonlítható. Meleg pulóverrel felszerelkezve esténként órákat töltöttünk a vízparton, élveztük a csendet és gyönyörködtünk a csodaszép öszi tájban.

Cseresznyés, vagy meggyes pite

Ezt az egyszerű sütemény már évek óta készítem, mindenki odavan érte (főleg én, hogy olyan egyszerű és hamar megvan...). Igazán a cseresznye, illetve a meggy szezonjában érdemes az asztalra tenni, hiszen a friss gyümölcsből az igazi. Mivel azonban anyósom szorgosan elteszi minden évben a kerti gyümölcsöket, ezt a finom süteményt az év bármelyik szakában az asztalra varázsolhatom. Bárki hirtelen ötlettől vezérelve megkívánja, rövid órán belül eheti is.

Bécsi barátaink is szívesen fogyasztják, hiszen ez az édesség egy kicsit eltér az itteni hagyományos süteményektől (lásd Sacher-torta , Linzer torta, kuglóf stb), bár nem teljesen ismeretlen.

A receptben leírt mennyiségek kissé eltérnek a megszokottól, de úgy adom tovább, ahogy annak idején megkaptam és azóta is így készítem.

Hozzávalók:

friss cseresznye, meggy vagy befőtt (ki, hogy szereti, mennyiség tetszés szerint)

4 tojás

21 dkg porcukor

14 dkg rétesliszt

7 dkg vaj

2 ek tejföl vagy joghurt

1 kk szódabikarbóna

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat szétválasztom és kézi mixerrel a sárgáját alaposan kikeverem a porcukorral, míg világossárga színt kap. A felolvasztott és lehűtött vajjat és a tejfölt (joghurtot) hozzáadom a cukros tojássárgához. A lisztet összekeverem a szódabikarbónával és lyukas fakanállal kanalanként, felváltva a masszához keverem-szitálom a kemény habbá felvert tojásfehérjét és a lisztet. A kimagozott cseresznyét (vagy meggyet) lecsepegtetem, majd kiveszem a felét belőle és ezt lisztbe forgatom. (A lisztbe forgatott cseresznye nem merül le a tészta aljára sütés közben) A lisztes cseresznyét hozzádolgozom a tésztához. Egy sütőpapírral kibélelt, 33x19 -es, magas peremű formába öntöm a masszát, majd megszórom a tetejét a többi cseresznyével. Kb. 35-40 percig sütöm. Ha nagyon pirul a teteje, sütőpapírral betakarom. Mikor megsült(tűpróba!), a formában hagyom kihűlni. A sütőpapír segítségével kiemelem egy deszkára, tetejét megszórom fahéjas porcukorral és kockákra szeletelem.

Sörkrém (Bieraufstrich)

Ezt a fajta kenyérre kenhető krémet friss barna parasztkenyérrel először itt Bécsben ettem. Ízlett nagyon. De nem csak a kenyér, hanem a frissen csapolt sör is hozzá! Barátainkkal a rendszeres heti tánc után időnként beülünk egy közeli sörfőzdébe (Brauerei), ahol a tánc utáni "fáradalmainkat" pihenjük ki.

Erre a "meleg szedvics"-re kitűnően csúszik a sör! Többszöri próbálkozás után sikerült egy olyan receptet összehoznom, ami megközelíti az eredetit.

Hozzávalók:

30 dkg főtt sonka (szaftos)

1 dl barnasör

2-3 kicsi, friss, piros chilipaprika

2-3 ek tejföl

2 ek édesnemes pirospaparika

1 tk cayannebors

só, bors

1/2 csokor petrezselyem

A chilipaprikákat félbevágom, kiemelem az ereket és apróra szeletelem. A sonkát kockákra vágom és a tejföllel együtt pürésítem (péppé keverem botmixerrel, vagy más háztartási géppel). A keverés közben a sört hozzáöntöm, míg egy krémes masszát kapok. A chiliparikát és a fűszereket hozzákeverem. Sötét rozskenyérre (bajor parasztkenyér) vastagon kenem és forró sütőben 10 percig sütöm. Kiváló sör- és borkorcsolya!

A petrezselyen és chili nélkül 1 hétig a hűtőben tárolható, csak a felhasználáskor kell őket hozzákeverni.

Kínai tojásos-kukoricaleves

Egyszerű és nagyszerű. 

A család egyik nagy kedvence ez a leves. Évszaktól függetlenül bármikor szívesen eszik. Minden hozzávaló mindig kapható (ami nem utolsó dolog) és viszonylag olcsó.

Én főleg akkor készítem, mikor a főétel is valami távol-keleti, hiszen valójában ezt a levest is egy kínai recept alapján készítem.

A evés szertartásához hozzátartozik, hogy igazi kínai levesestálból esszük (a képen éppen nem abban van), porcelán kanállal. Igaz, ezek a tálkák nem ütik meg a mi leveses tányérjaink méretét, de legfeljebb az éhes vendég többször meri tele egymás után (ez nagyon valószínű, mert irtó finom!).
Vannak vendégeink, akik mielőtt jönnek, felhívnak és feltétlenül ezt a levest "rendelik". :-)

Hozzávalók:

1 l csirke alaplé

1 doboz morzsolt kukorica

4 tojás

2 ek étkezési keményítő

pár csepp szezámolaj

chiliolaj vagy chiliszósz (csípős)

2 ek fehér ecet (pl tárkonyecet)

só, bors

A levesbe beleteszem a leszűrt kukoricát, felforralom és a kevés hideg vízzel elkevert kukoricakeményítővel besűrítem . A tojásokat egy tálban lazán felverem és folyamatos keverés mellett beleöntöm a forró levesbe. Ízesítésképpen sózom, borsozom és ecetet adok hozzá. Tálaláskor pár csepp szezámolajjal és chiliszósszal-, vagy olajjal teszem pikánssá. 

Ennyi.