péntek, február 17, 2023

Bébispenótos tagliatelle tejszínes gombával

Közeleg a böjti időszak, erre "edzünk" a mai ebéddel. :-D Nem bántuk, mert különlegesen finomra sikerült. Igazi krémesen-klasszikus tésztafinomság gombával és spenóttal, amit nem lehet elrontani, annyira egyszerű.
Hozzávalók 3-4 személyre:
20 dkg tagliatelle (szalagtészta)
25 dkg csiperkegomba (vagy más fajta)
1 tej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
10 dkg bébispenót
2 ek olívaolaj
0,8 dl száraz fehérbor
2 dl tejszín
marék összeaprított petrezselyem
5 dkg reszelt parmezánsajt
só, bors
Egy nagyobb fazékban csipet sóval vizet forralunk és a tésztát a leírás szerint "al dente" főzzük.
Közben a gombát megtisztítjuk és nagyobb darabokra összevágjuk. A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk és felaprózzuk (a fokhagymát egy kés lapjával még össze is nyomogathatjuk). A spenótot alaposan átmossuk, konyharuhával leszárítjuk.
Egy serpenyőben az olívaolajat felforrósítjuk és a hagymát üvegesre pároljuk. Beledobjuk a gombát és erős lángon 2-3 percig kevergetve pirítjuk. Végül hozzákeverjük a fokhagymát is, amivel még rövid ideig hagyjuk párolódni.
Felöntjük a borral és a tejszínnel, majd egy nagyobb csipet sóval és frissen darált borssal ízesítjük. Beleforgatjuk a spenótot és petrezselymet, hagyjuk egy kicsit, hogy összeforrjon és a spenót összeessen.
A kész tésztát leszűrjük és a spenótos szószba forgatjuk. (Szükség esetén lehet egy kis főzővizet is hozzátenni.)
Óvatosan összekeverjük, majd a tálaláskor megszórjuk a reszelt parmezánnal.
Egy pohárka jóféle vörösbor nagyon csúszik hozzá...

csütörtök, január 26, 2023

Márványos sült túrótorta

Mert ezzel a túrótortával már régóta tartoztam a családnak, a napokban egy utószületésnap alkalmából most erre is sor került. Igaz, kicsit megdolgoztam vele, de az eredmény mindenért kárpótolt és így utána gondolva, nem is volt annyira macerás. Tálaláskor a tetején a habcsókot néhányunknál lecseréltem málnaszemekre, ami szintén nagyon passzolt a tartalomhoz...

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű tortaformához:
20 dkg teljes kiőrlésű keksz
10 dkg olvasztott vaj
10 dkg étcsokoládé
75 dkg krémes túró
20 dkg creme fraiche (tejföl és tejszín egyenlő mértékű arányban történő elkeverésével helyettesíthetjük)
1/2 ek étkezési keményítő
15 dkg cukor, csipet só

4 tojás
5 dkg habtejszín (folyékony állapotban)
Karamellszósz:
20 dkg cukor
5 dkg vaj
3/4 tk só
15 dkg habtejszín (folyékony állapotban)
A sütőt (alsó-felső sütés) 180 fokra előmelegítem. A tortaformát sütőpapírral kibélelem. A kekszet egy késes aprítóban morzsásra aprítom, (esetleg tehetjük egy fagyasztózacskóba és egy sodrófa segítségével összemorzsoljuk) és a felolvasztott vajjal alaposan összekeverem.
Belenyomkodom a tortaforma aljába. (Segítség lehet egy kanál domború oldala.)
Beteszem a sütő középső sínére és 10 percig sütöm, majd kiveszem és félreteszem.
A sütő hőmérsékletét leveszem 170 fokra.
A túrót selymesre keverem a creme fraiche-el, keményítővel, cukorral és csipet sóval. A tojásokat egyenként beledolgozom.

A tejszínt felforralom és a vízgőz felett felolvasztott csokoládéhoz öntöm, jól el.
A túrós masszát megfelezem és az egyik feléhez hozzáadom a csokoládés egyveleget.
A fehér túrómasszából 3 kanálnyit a kihűlt kekszalap közepére teszek, majd a csokis krémből 3 kanállal a fehér közepébe csorgatok. Majd megint a fehér következik, amit a csokis közepébe teszek. Addig csinálom ezt váltakozva, míg a kétféle massza elfogy. Így a belülről a krém szép lassan a tortaforma  fala felé fog folyni. A végén egy hurkapálcával óvatosan a tetejét még megkeverem (nem szükséges, ez esetben zebracsíkszerű mintát kapok a végén).
A sütőben kb. 65-70 percig sütöm. (Ha nagyon égne, sütőpapírt rakok a tetejére.)
Mikor kész, legalább 3 órát hűlni hagyom.
A karamellszószhoz a cukrot 3 ek vízzel felolvasztom és aranybarnára karamellizálom. Félrehúzom a tűzről, majd a vajat (apránként) és a sót belekeverem. Felöntöm a tejszínnel és visszateszem a tűzhelyre. Óvatosan, alacsony hőfokon 2 perc alatt simára keverem.
A tortát a folyékonyra melegített karamellszósszal tálalom.
(A torta díszíthető kedvünkre, bármiféle szemes gyümölccsel, vagy habcsókkal is.)



péntek, január 20, 2023

Serpenyős krumplinokedli (gnocchi) "Bella Italia"


Sok volt az elmúlt napok húsos étke, mindenképpen valami "light-osabb-ban" gondolkodtam. A zöldségek máris jelentkeztek és persze, az idő is belejátszott a mai menübe. Rövid idő alatt összedobtam ezt, a már hasonmását többször is megjátszott gnocchit. Lásd itt, meg itt, meg itt. Örültünk neki...
Hozzávalók 2-3 személyre:
1/2 kg félkész gnocchi
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-2 cukkini (mérettől függően)
1 db sárga színű kaliforniai paprika
25 dkg koktélparadicsom
2 ek olívaolaj
1 kk barna cukor
50 ml fehérbor
só, bors
A megpucolt hagymát félbevágtam és felkarikáztam, a fokhagymát lehéjaztam és nagyon apróra felaprítottam. A cukkinit megmostam és nem túl vékony karikára szeleteltem. (Aki akarja, kockákra is vághatja.) A paprikát megmostam, feleztem, kimagoztam és kedvem szerint felkockáztam. (Csíkokra is lehet.)
A megtisztított paradicsomot nagyságuktól függően feleztem, negyedeltem.
Az olívaolajat egy serpeny
őben felforrósítottam és a hagymát üvegesre pirítottam, majd a fokhagymát is megkapattam benne.
Hozzáadtam a cukkinit, paprikát és pár percig együtt pirítottam. Ezután megszórtam a cukorral, röviden karamellizáltam és felöntöttem a borral. Sóval, borssal ízesítettem és a paradicsomot is belekevertem. Kb. 10 percig, gyenge tűzön hagytam rotyogni.
Közben a gnocchi-t a csomagolás leírása szerint elkészítettem és miután leöblítettem, hozzákevertem a zöldséges alaphoz.
Tálaláskor megszórtam reszelt parmezánnal és kívánságra rukkola salátát kínáltam mellé.

kedd, január 10, 2023

Viallini, az ellenállhatatlan toszkán keksz

Kinézetre azt hiszi az ember, hogy ez a nem igazán formás, rusztikus kis golyóféle semmi különös, de már az első harapás után rájön, mekkorát tévedett. A benne keveredett textúrák annyira élvezetessé teszik, hogy a formájáról azonnal megfeledkezik és semmi másra nem tud gondolni, csak a következő falatra.
Igazi "íz-meglepetés" volt számunkra ez a karácsonyi finomság, ami a napos (?) toszkánából érkezett. Persze, a recepttel együtt, ami annyira perfekt volt, hogy a sütés után már nem is tudtuk, melyik az eredeti...
Hozzávalók:
50 dkg búzafinomliszt
1/2 csomag sütőpor
csipet só
1,5 dl desszertbor
1,5 dl olívaolaj (extravirgine)
20 dkg finomszemcsés kristálycukor
5 dkg fenyőmag (az eredeti recept jóval többet ír, én dióbéllel helyettesítettem a hiányzó mennyiséget, ami nem ártott neki)
15 dkg dióbél, nagyon durvára vágva
20 dkg mazsola
porcukor
A mazsolát kevés langyos vízbe (esetleg rumba) 10 percre beáztattam, leszűrtem és konyhai papírtörlővel leitattam róla a nedvességet.
Az átszitált lisztet a hozzákevert sütőporral és csipet sóval egy nagyobb edénybe szórtam, majd egymás után, állandó keverés mellett (nehogy csomós maradjon), hozzáöntöttem a desszertbort és az olívaolajat.
Ezután került bele a cukor, a fenyőmag és a dió, majd a mazsola. Kézzel alaposan átgyúrtam, hogy a hozzávalókból mindenhová kerüljön. (Kissé morzsalékosnak tűnhet ekkor a tészta, de ez nem baj. Formázáskor a kézmelegtől egybeáll majd.)
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Egy tepsit bekentem olívaolajjal és vékony porcukorréteggel beszórtam (eredetileg liszt lett volna, de szerintem így még finomabb lett).
A tésztából dió nagyságú golyókat formáztam és egymástól kisebb távolságra a sütőlapra sorakoztattam őket. 15-20 perc alatt készre sültek. (Ha nagyon színt kapna, le lehet sütőpapírral, vagy alufóliával fedni, hogy meg ne égjenek.)
Langyosan porcukorban meghempergettem őket és kínáltam a már türelmetlenül várakozó társaságnak... :-)

szerda, november 23, 2022

Gombás-sajtos rakott krumpli

Majdnem mindenki szereti a rakott krumplit (?), ami nálunk különleges helyet foglal el a család kedvencei között. Így aztán, hogy ne legyen unalmasan ismétlődő, igyekszem rajta mindig valamit variálni. Ez a gombás, sajtos, tejszínes változat talán az, ami az eredeti után mindenkinek a legjobban bejött. A krumpli helyett lehet spätzle tésztával is készíteni, de az már nem rakott krumpli, ugye? Szóval, lehet bátran nekiállni, abszolút, de befutó lesz!
Hozzávalók 4 személyre:
1 kg krumpli, héjába megfőzve, meghámozva, kihűtve
2 fej vöröshagyma
1 póréhagyma
1/2 kg csiperke gomba
10 dkg apróra vágott, húsos, füstölt szalonna
1 ek napraforgó-, vagy repceolaj
15 dkg reszelt sajt (pl. ementáli, esetleg keverve füstölt sajttal)
2 dl tejszín
2-3 ek tejföl
vaj a tál kikenéséhez
A hagymát és a pórét meghámozzuk és mindkettőt felkarikázzuk. A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük.
A szalonnát egy serpenyőben forró olajon kisütjük, rádobjuk a hagymákat és üvegesre pároljuk.
Hozzáadjuk a felszeletelt gombát és gyengén megsózzuk, borssal megszórjuk. Fedő alatt puhára pároljuk.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A kihűlt krumplit felkarikázzuk és a felét egy vajjal kikent, tűzálló tálba fektetjük. Kevés sóval megszórjuk.
A kész zöldséges alapot felöntjük a tejföllel elkevert tejszínnel, egyet rottyantunk még rajta és rásimítjuk a  krumpli tetejére. Erre terítjük a maradék krumplikarikákat, majd megszórjuk a reszelt sajttal.
A sütőben addig sütjük, míg a sajt szépen ráolvad a tetejére és egy kis színt kap.
Tálaláskor adhatunk mellé friss zöldsalátát.

csütörtök, november 10, 2022

Narancsos, gyömbéres céklakrémleves

Közeledik a tél és nekem mind gyakrabban muszáj valami krémes, testet-lelket melengető levest magamba öntenem, hogy talpon maradjak.
Mivelhogy azért igyekszem a "mindent a maga idejében"szlogen szerint főzni, most a cékla került terítékre. Naranccsal, gyömbérrel és persze, sárgarépával.
Az izgalommal belecsempészett kevéske málnaecet,  pedig nagy meglepetésemre, tökéletes harmóniával simult bele az elkészült műbe...

Hozzávalók 4 személyre:

2 ek vaj

1 ek olívaolaj

ujjnyi friss gyömbér

4-5 kisebb, vagy 2 nagyobb répa
2 kk cukor
50 dkg főtt cékla

1 nagy narancs kifacsart leve

só, bors
tejföl, esetleg író, mozzarella
A gyömbért meghámozzuk, lereszeljük, vagy nagyon apróra összevágjuk. A répát, céklát megpucoljuk, felkarikázzuk, illetve felkockázzuk.

1 ek vajat és olajat egy fazékban felforrósítunk és a gyömbért beleszórjuk. Közepes lángon, kevergetve, illatozásig pároljuk, pirítjuk.

Beleszórjuk a répakarikákat, meghintjük 1 kk cukorral, kevés sóval.

Kicsit hagyjuk, hogy közepes lángon a cukor karamellizálódjon, akkor hozzádobjuk a cékla 3/4 részét.
Pár percig pirítjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje.
Ízlés szerint megborsozzuk, majd fedő alatt, kis lángon főzzük (kb. 15 perc).
Levesszük a lángról, botmixerrel, vagy turmixban pürésítjük és hozzáöntjük a narancslevet.

A belevalóhoz egy serpeny
őben a maradék vajat felforrósítjuk és beletesszük a félretett, 1/4 rész céklát. Kevés cukrot szórunk rá, hagyjuk kissé karamellizálódni.
Mikor ez megtörtént, rálöttyintünk egy kevéske különleges ecetet (balzsam, málna, szilva, stb.). Pár percig kevergetjük, majd külön tálkába tesszük.

Tálaláskor a selymes, forró leveshez külön kínáljuk a céklabetétet és külön kívánságra tejfölt, vagy írót.
Esetleg szórhatunk rá ropogós levesgyöngyöt is, vagy mini mozzarellát.
Nagyon finom!

péntek, november 04, 2022

Zellerkrémleves sonka-mozzarella-nyárssal

Itt az ősz és lassan a tél. Az ember testet-lelket melengető ételekre vágyik. Én is így vagyok vele. Főleg valami selymes krémleves után vágyakoztam.  Volt itthon egy jókora zellergumó, így aztán adva volt a történet. Igazán pofonegyszerű, nem kellett hozzá semmi extra és nagyon hamar elkészült. A hozzá kínált sonkába tekert mozzarella  igazi meglepetés volt mindenkinek, nagy sikert aratott.
Hozzávalók 4 személyre:
1 fej vöröshagyma
35-40 dkg zellergumó
1 ek vaj
3 ek repceolaj
1 tk cukor
1 l zöldség alaplé (esetleg víz)
1dl tejszín
4-5 szelet sonka
1 tasak mini mozzarellagolyó
A hagymát megtisztítottam, felaprítottam. A zellert meghámoztam és nagyobb darabokra vágtam.
Egy fazékban a vajat és a 1 ek olajat összeolvasztottam, amin a hagymát megfuttattam. Hozzáadtam a zellert, összepirítottam.
Megszórtam a cukorral és felöntöttem az alaplével. Lefedve, kis lángon 15 perc alatt puhára főztem.
Botmixerrel pépesítettem, hozzáöntöttem a tejszínt. Sóval, borssal ízesítettem.
A sonkaszeletekből (pro szelet) három hosszú csíkot vágtam. A mozzarellagolyókat körbetekertem egy-egy szelet sonkával és pálcikára húztam. (Egy pálcikára 3-4 tekervény, kb. 1-2 cm távolságra egymástól.)
A maradék 2 ek olajat egy serpenyőben felforrósítottam és körös-körül egy percig pirítottam benne a sajtos nyársakat. Éppen csak addig, hogy a sonka kis színt kapjon, de a sajt ne folyjon ki.
A levest a nyársakkal együtt tálaltam.

hétfő, október 24, 2022

Sült gnocchi gombás-cukkinis-kékpenészes sajtszószban

Hét-elején egy gyors, húsmentes ebédre vágytunk, ami, mint az alábbiakban olvasható, ragyogóan sikerült. A puha kékpenészes sajt annyira hozzávaló volt, hogy az egész csomagot beletettem. Friss gombám nem volt, de egy korábban eltett, üveges, még árválkodott a kamrámban, így a helyzet megoldódott.
Hozzávalók 2-3 személyre:
35 dkg kész gnocchi
4 ek vaj
4 tk napraforgóolaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 közepes cukkini
kb. 170 g gomba (üveges, netto tömeg)
1 dl száraz fehérbor
175 g puha, zsíros kékpenészes sajt (esetleg gorgonzola)
1,5 dl tejszín
2 ek fenyőmag (elmaradhat)
1 kk szárított kakukkfű
só, bors
A hagymát és a fokhagymát megpucoltam, az előbbit apróra összevágtam, az utóbbit egy kés lapjával szétnyomkodtam. A megmosott cukkinit 1-2 cm-es kockákra szeleteltem, a gombát szükség szerint daraboltam.
Egy serpenyőben felforrósítottam 2 ek vajat és 2 tk olajat. Hozzáadtam a hagymát és üvegesre pároltam, majd beleadtam a darabolt cukkinit. Kissé megsóztam, megszórtam a kakukkfűvel és 1-2 percig, kevergetve pároltam. Hozzádobtam a gombát, felöntöttem a borral és összefőztem. (Friss gombánál kissé párolódni hagynám, csak aztán jönne bor.)
Belemorzsoltam, tépkedtem a sajtot, hagytam felolvadni és hozzáöntöttem a tejszínt, sóztam, borssal megszórtam. Kevergetve összeforraltam.
Egy száraz serpenyőben megpirítottam a fenyőmagot, félretettem.
A helyére raktam 2 ek vajat és 2 tk olajat, felforrósítottam és rádobtam a kifőzött gnocchit. Kevergetve ropogósra pirítottam.
Végül a tésztát beleforgattam a gombás-cukkinis szószba.
Tálaláskor meghintettem a pirította fenyőmaggal.