kedd, szeptember 29, 2009

Hamis körözött

Esténként mi többnyire valami hideget eszünk, hiszen délben a családom minden tagja meleg ételt fogyaszt munkahelyen, menzán. Ezért aztán valamilyen szendvics kerül az asztalra, mert azzal nincs sok macera. Ha azonban már unalmassá válik a hagyományos vaj+felvágott variáció, akkor kerül elő a következő nagyon egyszerűen elkészíthető, de annál finomabb szendvicskrém. Körözött félének indult, de mivel nálunk nem mindenki szereti a juhtúrót, ezért én a Philadelphia krémmel próbálkoztam helyette évekkel ezelőtt. Nagyon bevált, azóta is így kérik, örök kedvenc.
Recept 3-4 személyre:
175 gr-os Philadelphia vajkrém (lehet Natúr vajkrémből is)
70 gr vaj
1 kisebb fej lilahagyma
köménymag (én daráltan teszem bele)
pirospaprika
kevés só (a vajkrém már sós!)
bors
A vajat érdemes kicsit hamarabb kivenni a hűtőből, mielőtt hozzáfognánk a körözött készítéséhez, mert ha fagyos, nehéz bánni vele. A hagymát megtisztítom, megmosom és apróra vágom. A Philadelphia-t a vajjal jól összekeverem, beleteszem a hagymát, a pirospaprikát (akkor elég a paprika, ha a krém narancssárga színűvé válik), köménymagot - ezt jó bőven, és ízlés szerint a sót, borsot. (Pikánsabbá tehető csípős paprikakrémmel.) Az egészet összedolgozom, egy kisebb tálra halmozva hidegen tálalom, előtte azonban hűtőszekrényben pár óráig érlelem. Nagyon jól illik hozzá a paradicsom, zöldpaprika. Mi friss baguette-el fogyasztjuk.
Vendégváró falatkák készítésére is tökéletesen alkalmas.

hétfő, szeptember 28, 2009

Pofézni, vagy Armer Ritter

A poféznit nagyanyám mennyei finoman tudta sütni. Gyermekkori emlékem, mikor az iskolából hazafelé menet már messziről éreztem a fahéj és az olaj illatát, tudtam (mivel semmivel nem volt összetéveszthető), ma pofézni lesz.
Maga az elnevezés, akkor idegennek tűnt. Csak nagy sokára olvastam utána, s tudtam meg, hogy a szó német eredetű (Pofesen), és másképpen "szegény lovag" (Armer Ritter)-nek is nevezik ezt az édességet.
A története elég érdekes. A mostanihoz hasonlóan már a római időkben is készítették. Marcus Gavius Apicius írt már erről a receptről egy szakácskönyvben az első évszázadban. „Héjazz le Siligen-t (téli búzából készült sütemény), csinálj belőle nagyobb szeleteket, áztasd tejbe, süssd ki olajban, locsold le mézzel és tálald fel." A későbbiekben idéznek a receptből a Grimm testvérek is német szótárukban (Deutsches Wörterbuch der Brüder Grimm, Eintrag Armeritter).
Országonként különböző az elnevezése, Angliában (Poor Knights of Windsor), az USA-ban (French Toast), Franciaországban (pain perdu), Oroszországban (grenki), Spanyolországban (torrijas) és Hollandiában (wentelteefje)-ként ismert . Bajorország egy részén és Ausztriában Pofesen a neve. Nálunk olykor (helytelenül) bundáskenyérnek hívják, ami nem egyezik a pofézni receptjével, csak részben hasonló.
A pofézni egyszerű, kisütött fehérkenyérszeletek, amelyeket szilvalekvárral töltenek meg, tej-tojás keverékében mártanak és végül vajzsírban (nálunk ez a Butterschmalz, ha nincs, akkor jó a vaj vagy az olaj is) sütnek ki.
Hát, én ezt a nagy kedvencemet ettem a hétvégén Anna jóvoltából, aki egy hadseregnek való adagot tett elénk, mégis kevésnek bizonyult.
 
Hozzávalók (recept 4 személyre):
8 fehérkenyér- vagy toastkenyérszelet, kb 1 cm vastag
szilvalekvár
3 tojás
¼ l tej
1 - 2 ek kristálycukor
1 zacskó vaniliáscukor
1 vaníliarúd

500 g vaj vagy vajzsír
porcukor
örölt fahéj
4 fehérkenyér szeletet vastagon megkenünk szilvalekvárral, mindegyikre egy-egy további kenyérszeletet fektetünk és szorosan összenyomjuk őket.
A tejet összekeverjük a kikapart vaníliával, a vanília- és kristálycukorral, valamint egy csipet sóval. A tojásokat lazán felverjük. A kenyérszeleteket a tejbe, aztán a tojásba mártjuk és a forró vajzsírban aranysárgára sütjük. Konyhapapírra szedjük őket, megszórjuk a fahéjas porcukorral és azonnal tálalhatjuk, de hidegen is borzasztóan finom. Jól passzol hozzá a vaníliaszósz vagy egy kis juharszirup.

vasárnap, szeptember 27, 2009

Sajtos rudak/Käsestangen

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Nagy családi összejövetelre voltunk hivatalosak a hétvégén. Az ajándék mellé persze én is akartam az asztalra tenni valamit, így esett a választásom a gyors és elronthatatlan, mindenki által kedvelt sajtos rúdra . Mindig nagy sikere van, soha nem marad belőle másnapra (a lányok nagy bánatára). Igazán több receptem is van hozzá, most ezt készítettem el. Azoknak ajánlom, akik akár több nap múlva is omlós sajtos rudat akarnak enni, feltéve, ha marad! Igazi sörkorcsolya... igaz volt aki vörösbor ivott rá. Ebből az adagból kb. 3 nagy tepsi lesz. Ha többet akarunk, duplázni, vagy triplázni (!) kell a hozzávalókat.
Hozzávalók 3 tepsihez:
250 g vaj
310 g sima liszt
4 ek tej
1 nagy tojás
1 tojássárgája a kenéshez
250 g reszelt ementáli sajt (lehet hozzákeverni füstölt sajtot is)
A liszthez hozzáadom a sajt 1/3 részét, a vajjal összedolgozom. Belekeverem a sót, majd a felvert tojással és tejjel összegyúrom. Folpack-ba csomagolva 1-2 órán át a hütőben hagyom pihenni. Fél ujjnyi vastagra nyújtom és a tojássárgájával, amit egy kevés sűrített tejjel hígítok, megkenem. Derelyevágóval keskeny rudakat vágok, melyeket kb. 8-10 centiméterenként elvágok. Megszórom a reszelt sajttal vagy belenyomkodom a reszeltsajtba a tojásos felükkel és sütőpapírral kibélelt tepsire rakom. 200 fokon sütöm, előmelegített sütőben, kb. 10 percig.

***
Zutaten für ca. 3 Backbleche:
250 g Butter
310 g glattes Mehl
4 EL Milch
1 Ei
1 Dotter
250 g geriebene Emmentaler
Prise Salz
Butter, Mehl, 1/3 Teil von Käse, Ei und Milch mit einer Prise Salz zu einem glatten Teig verkneten und 1-2 Stunde im Kühlschrank rasten lassen. Anschließend 5 mm dick ausrollen, mit verquirlter Dotter bestreichen und mit dem Teigrad ca. 1/2 cm breite und 8-10 cm lange Stangerl schneiden. Das ganze mit dem rechtlichen Käse bestreuen und auf ein mit Backtrennpapier ausgelegtes Backblech legen. Im Rohr bei 200 Grad ca. 10 Minuten backen.

csütörtök, szeptember 24, 2009

Fügésjoghurt

Mint sokszor, ha a munka után sietek és nincs idöm elöre kigondolni a könnyü esti meglepetést, ma is bekukkantottam a közeli kispiacra (este 20 óráig nyitva tart!). Legszebb reményeim váltak valóra, mikor az egyik standnál gyönyörü friss fügéket fedeztem fel. Nagyon szeretjük, és legnagyobb sajnálatunkra nem kapható egész évben, csak ilyenkor nyár végén. Többféle receptet is összeszedtem már, amelyekben ez a gyümölcs adja meg a domináns ízt.
Ebben az összeállításban Görögországban ettem elöször, és azóta is szívesen adom az asztalra desszertként, vagy akár könnyü nyári reggeliként.

Hozzávalók személyenként:

150 g görög vagy török joghurt (10 %-os zsírtartalommal)
1 füge, finomra vágva - 3 szeletet a díszítéshez félreteszek
1 marok tisztított dióbél
1-2 EK méz vagy juharszirup

A joghurtot a gyümölccsel és a dióval összekeverem, füge szeletekkel dekorálom és a mézzel leöntöm. Mint általában legtöbbször, de különösen ilyen kevés hozzávalónál, a nyersanyagok minösége különösen fontos, hogy egy sikeres finomságot tehessünk az asztalra.

hétfő, szeptember 21, 2009

Julie & Julia - gasztroblog és szakácskönyv

Bon appétit!

Ezt az aranyos filmet, amely igaz történet, minden gasztroblogot vezetö hobbiszakácsnak meg kell néznie! Nekem szerencsém volt tegnap végigélvezni és végigmosolyogni a filmvásznon Julia Child és Julie Powell fözötudományának különbözö lépcsöit, ahogy a kezdettöl a maguk által felállított csúcsra jutottak. Érdekes volt látni, ki, milyen okból nyúlt a fakanálhoz.
A történetet az élet írta. Végigkövethettük a 40-es évek végétöl kezdödöen Child életét, akinek aztán a fözés müvészete adta meg a kiteljesedést. Ebben lelte meg azt azt életörömet, amit Merryl Streep olyan szenzációsan visszaadott .
Elöször az volt az érzésem, kissé túljátsza a szerepét (olykor annyira komikus volt), de aztán megnéztem a YouTube egyik videoklippjét, amelyen Julia Child föz, és megállapítottam, semmi sem volt túlzás, amit a színésznö eljátszott.

Julie Powell ismerösnek tetszett. Ö az, aki egy év alatt végigfözte Julia Child alapművének összes receptjét és erröl blogot vezetett. Jópofa volt, hogy egy szaftos tortát felvágó jelenet alatt a mellettem ülö, popcorn-t és chips-et majszoló mozi-szomszédaim kollektívan, hangos elragadtatásba estek: „Woaaah…mmmh!“
Julia Child és kolléganöi híres szakácskönye, a
Mastering the Art of French Cooking, valószínüleg remek alkotás, de nem valószínü, hogy valaha is kezembe kerül. Elképzelhetö azonban, hogy a film inspirál majd arra, hogy Powell blogjából (The Julie/Julia Project) megfözzek valami könnyebb receptet. Ennek eredményéröl természetesen majd itt tudósítok...

vasárnap, szeptember 20, 2009

Kanadai tökkrémleves

Bár az igazi szezonja még nincs itt, a bécsi élelmiszerboltokban már dömpingben állnak a tökök. Mi nagyon szeretjük minden formában elkészítve, ma rögtön egy levessel idítottam. Ez az a leves, ami nem a megszokott, itteni ízlés szerint készül, hanem a lányom egy barátjának mamájától "örököltük". Kicsit eltér a szokásos krémlevesek kissé sablonos ízétöl, izgalmasan különleges tud lenni a szokatlan ízesítéstöl.

Hozzávalók 6 személyre:

6 kicsi Hokaido tök, vagy más narancssárga színü tök
2 sárgarépa (kb 120 g)
10 dkg halványító zeller
10 dkg póréhagyma
125 ml olivaolaj
1 l csirkehúsleves
2 fokhagymagerezd
2 chili paprika
100 ml kókusztej (nem édesített)
100 ml tejszín

A tökök tetejét levágom, a magokat kikaparom és a húsát, miután a héját levágtam (jó nehéz, mert nagyon kemény ez a fajta tök) kockákra vágom a megtisztított sárgarépával együtt. A zellert és a pórét lehámozom ill megtisztítom és kis darabokra szeletelem. Az apróra szeletelt hagymát az olajom megpárolom és hozzáadom a zöldségeket. Pár percig dinsztelem és felöntöm a levessel, majd puhára fözöm (kb 20 perc). Az apróra vágott fokhagymát és az ereittöl megszabadított és szintén összevágott chilit hozzáadom. Kókusztejjel és a tejszínnel felöntöm. A levest sóval és borssal ízesítem és még kb 10 percig fözöm. Miután kész, turmixgépben vagy kézi mixerrel krémesítem és tökmaggal illetve tökmagolajjal forrón tálalom.

szerda, szeptember 16, 2009

George Hamilton torta



Ez a torta olyan irtó finom, hogy csak különleges alkalmakra tartogatom. A receptjét egy barátnőmtől kaptam, akivel gyakran cserélünk ötleteket, hálás köszönet érte.
Ez esetben a mamámat leptem meg vele születésnapja alkalmából. Persze az egész család nagy ovációval fogadta, mert diéta ide-diéta oda, ilyenkor a kilókról mindenki elfeledkezik.
Hogy miért nevezik George Hamilton tortának, azt sajnos nem sikerült kiderítenem. De gondolom, ez nem is lényeges ebben az esetben.
hozzávalók a tésztához:
100 g vaj
100 g porcukor
4 tojássárgája
1 csomag vaniliáscukor
125 g finomliszt
1/2 tk sütőpor

továbbá:
4 tojásfehérje
120 g porcukor
50 g vágott mandula

töltelék:
1/2 l tejszínhab
2 csomag vaníliáscukor
2 csomag habfixáló
földieper, vagy mát tetszés szerinti gyümölcs(ki mennyit akar, tegyen bele)
A tojássárgáját a porcukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliás cukrot, az olvasztott margarint, végül a sütőporral elkevert lisztet. Kétfelé osztom. Egy kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral és az egyik tésztarészt ráterítem. A tojásfehérjét kemény habbá verem és belekeverem a porcukrot. Ennek a krémnek a felét rákenem a tésztára és vágott mandulával megszórom a tetejét. Kb 25 percig sütöm légkeveréses sütőben 160 fokon (normál sütőben 180 fokon). Ha kész, kiveszem a formából és még langyosan bevágom a majdani szeletek szerint, mintha tortát vágnék, mert ha a töltelék is benne van, már nem lehet olyan szépen darabolni (ez lesz a felső lap). A másik tésztadarabbal megismétlem az egész folyamatot (Ezt nem vágom be szeletekre!). A kisült lapokra valami nehezéket teszek (pl vágódeszkát), hogy szép egyenletes legyen a felület.
A krémhez a tejszínhabot kemény habbá verem a habfixálóval és a vaníliáscukorral. A megmosott, lecsepegtetett és feldarabolt epret óvatosan közékeverem és az alap tortalapra kenem, amit egy tortagyűrűbe helyezek előtte (a krém így nem folyik ki). Ráfektetem a másik tortalaplap felvágott szeleteit, mintha az is egyben lenne. Hűtőbe teszem tálalásig.
Eper helyett lehet lecsepegtetett őszibarack befőttel is készíteni. Biztos siker!

kedd, szeptember 15, 2009

Paprikás krumpli

Mikor időnként pár napra elutazom, igyekszem a családnak valami finom, könnyen melegíthető, kiadós ételt főzni. Így történ ez a múlt héten is, mikor a Balatonra készültem. Ez a valami most a paprikás krumpli volt, amit mindenki kivétel nélkül szeret és minden időben szívesen eszi. Nálunk ez valódi ínyenc fogásnak számít. Fontos, hogy valami füstölt kolbász, vagy szalonna is kerüljön bele, hiszen ez adja jellegzetes ízét. Rövid, sűrű lére főzöm, nehogy valami híg levesre emlékeztessen. A finom, ropogós kenyér elmaradhatatlan kisérője, hiszen tunkolni is kell. Nálunk nyáron kovászos uborka jár hozzá, ami anyósom titkos receptje alapján készül.

Hozzávalók :
1 kg nem szétfövő krumpli
10 dkg füstölt szalonna
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 zöldpaprika, paradicsom
1 szál füstölt kolbász (nem túl száraz)
2 pár debreceni kolbász, vagy virsli
1 kk köménymag (én daráltat teszek bele)
1 kk pirospaprika
1 kk erőspaprikakrém

A kockázott szalonna zsírját kiolvasztom, majd beleteszem az apróra vágott vöröshagymát. Amíg a hagyma pirul, megpucolom a krumplit és kockákra vagy hasábokra (ki, hogy szereti) vágom. A zöldpaprikát kicsumázom, felaprítom, a paradicsom héját lehúzom (forró vízbe mártom, úgy könnyebb) és gerezdekre vágom. A füstölt kolbászt felkarikázom és az őrölt köménymaggal a együtt a hagymára dobom. Néhány percig pirítom. Lehúzom az edényt a t
űzről, hozzáadom a pirospaprikát, majd a krumplit, a fokhagymát és annyi vizet, hogy ellepje. Mindig inkább kevesebbet, mert önteni még tudok hozzá, elvenni már nehezebb. Beleteszem a paprikát, paradicsomot, sózom és fedő alatt félig puhára főzöm. Ekkor leveszem a fedőt, így főzöm tovább, ettől lesz a leve sűrű. Pár perccel a főzés befejezése előtt adom hozzá a többi kolbászt (virslit) és a paprikakrémet. Összeforralom és lehet is tálalni.

vasárnap, szeptember 13, 2009

Kora ösz a Balatonon

Ezt a szuper bundásalmát igaz, hogy nem én sütöttem (de én ettem!), mégis muszáj volt ide feltennem, annyira finom volt és mint kép is étvágygerjesztö. Az északi part egy eldugott kis éttermében készítették ezt az inycsiklandó finomságot, ahonnan csodás kilátás nyílt a tóra. A szabadban igazi kemencében sütik a finom falatokat és árválkodik a közelben egy régi kerekes kút is.
Már tradició a családban, hogy szeptember hónapjában pár napot a lányokkal (vagy csak az egyikkel) a Balatonon töltünk barátnömék gyönyörü nádfedeles házában. Ez idén sem maradt el és a múlt hét elején szikrázóan napfényes, meleg napokat kaptunk ajándékba, amit kimondhatatlanul élveztünk. A tó gyönyörü volt, csak egy-egy pecás ült a csónakjában és reménykedett a nagy fogásban. Nem sok fürdözövel találkoztunk, de ez nem térített el és bemerészkedtem a 19 fokos vízbe, ami csak az elsö percekben volt rémes.
Az öszi Balaton hangulata semmihez sem hasonlítható. Meleg pulóverrel felszerelkezve esténként órákat töltöttünk a vízparton, élveztük a csendet és gyönyörködtünk a csodaszép öszi tájban.

szombat, szeptember 05, 2009

Cseresznyés vagy meggyes pite

Ezt az egyszerü sütemény már évek óta készítem, mindenki odavan érte (föleg én, hogy olyan egyszerü és hamar megvan...). Igazán a cseresznye, illetve a meggy szezonjában érdemes az asztalra tenni, hiszen a friss gyümölcsböl az igazi. Mivel azonban anyósom szorgosan elteszi minden évben a kerti gyümölcsöket, ezt a finom süteményt az év bármelyik szakában az asztalra varázsolhatom. Bárki hirtelen ötlettöl vezérelve megkívánja, rövid órán belül eheti is.
Bécsi barátaink is szívesen fogyasztják, hiszen ez az édesség egy kicsit eltér az itteni hagyományos süteményektöl (lásd Sacher-torta , Linzer torta, kuglóf stb), bár nem teljesen ismeretlen.
A receptben leírt mennyiségek kissé eltérnek a megszokottól, de úgy adom tovább, ahogy annakidején megkaptam és azóta is így készítem.

Hozzávalók:

friss cseresznye, meggy vagy befött (ki, hogy szereti, mennyiség tetszés szerint)
4 tojás
21 dkg porcukor
14 dkg rétesliszt
7 dkg vaj
2 EK tejföl vagy joghurt
1 KK szódabikarbóna

A sütöt elömelegítem 180 fokra. A tojásokat szétválasztom és kézi mixerrel a sárgáját alaposan kikeverem a porcukorral, míg világossárga színt kap. A felolvasztott és lehütött vajjat és a tejfölt (joghurtot) hozzáadom a cukros tojássárgához. A lisztet összekeverem a szódabikarbónával és lyukas fakanállal kanalanként, felváltva a masszához keverem-szitálom a kemény habbá felvert tojásfehérjét és a lisztet. A kimagozott cseresznyét (vagy meggy) lecsepegtetem, majd kiveszem a felét belőle és ezt lisztbe forgatom. (A lisztbe forgatott cseresznye nem merül le a tészta aljára sütés közben) A lisztes cseresznyét hozzádolgozom a tésztához. Egy sütöpapírral kibélelt, 33x19 -es, magas peremü formába öntöm a masszát, majd megszórom a tetejét a többi cseresznyével. Kb. 35-40 percig sütöm. Ha nagyon pirul a teteje, sütőpapírral betakarom. Mikor megsült(tűpróba!), a formában hagyom kihűlni. A sütöpapír segítségével kiemelem egy deszkára, tetejét megszórom fahéjas porcukorral és kockákra szeletelem.

csütörtök, szeptember 03, 2009

Sörkrém (Bieraufstrich)

Ezt a fajta kenyérre kenhetö krémet friss barna parasztkenyérrel elöször itt Bécsben ettem. Ízlett is nagyon. De nem csak a kenyér, hanem a frissen csapolt sör is hozzá! Barátainkkal a rendszeres heti tánc után idönként beülünk egy közeli sörfözdébe (Brauerei), ahol a tánc utáni "fáradalmainkat" pihenjük ki.
Erre a "meleg szedvics"-re kitünöen csúszik a sör! Többszöri keresgélés után sikerült egy olyan receptet összehoznom, ami megközeliti az ottani eredeti ízét. Itt most közreadom.
Hozzávalók:
50 dkg fött sonka (szaftos)
1/4 l barnasör
2-3 kicsi, friss, piros chilipaprika
3-4 EK tejföl
2-3 EK édesnemes pirospaparika
1 TK cayannebors
só, bors
1/2 csomag petrezselyem
A chilipaprikákat félbevágom, kiemelem az ereket és apróra szeletelem. A sonkát kockákra vágom és a tejföllel együtt pürésítem (péppé keverem botmixerrel, vagy más háztartási géppel). A keverés közben a sört hozzá-hozzá öntöm, míg egy krémes masszát kapok. A chiliparikát és a füszereket hozzákeverem. Sötét rozskenyérre (bajor parasztkenyér) vastagon kenem és forró sütöben 10 percig sütöm. Kiváló sör- és borkorcsolya!
A petrezselyen és chili nélkül 1-2 hétig a hütöben tárolható, csak a felhasználáskor kell öket hozzákeverni.

szerda, szeptember 02, 2009

Kínai tojásos-kukoricaleves

Egyszerű és nagyszerű. A család egyik nagy kedvence ez a leves. Évszaktól függetlenül bármikor szívesen eszik. Minden hozzávaló mindig kapható (ami nem utolsó dolog) és viszonylag olcsó.
Én főleg akkor készítem, mikor a főétel is valami távol-keleti, hiszen valójában ezt a levest is egy kínai recept alapján készítem.
A evés szertartásához hozzátartozik, hogy igazi kínai levesestálból esszük (a képen éppen nem abban van), porcelán kanállal. Igaz, ezek a tálkák nem ütik meg a mi leveses tányérjaink méretét, de legfeljebb az éhes vendég többször meri tele egymás után (ez nagyon valószínű, mert irtó finom!).
Vannak vendégeink, akik mielőtt jönnek, felhívnak és feltétlenül ezt a levest "rendelik". :-)

Hozzávalók:
1 l csirke alaplé
1 doboz morzsolt kukorica
4 tojás
2 ek étkezési keményítő
pár csepp szezámolaj
chiliolaj vagy chiliszósz (csípős)
2 ek fehér ecet (pl tárkonyecet)
só, bors

A levesbe beleteszem a leszűrt kukoricát, felforralom és a kevés hideg vízzel elkevert kukoricakeményítővel besűrítem . A tojásokat egy tálban lazán felverem és folyamatos keverés mellett beleöntöm a forró levesbe. Ízesítésképpen sózom, borsozom és ecetet adok hozzá. Tálaláskor pár csepp szezámolajjal és chiliszósszal- vagy olajjal teszem pikánssá. Ennyi.